Mi a baj azzal, ha egy főszerkesztő butanő-vicceket oszt meg a közösségi térben?

 Az alábbi szöveget - részemről a "vita" lezárásaként komment formájában írtam Kőszeghy Elemér (az országos Kárpáti Igaz Szó közéleti lap főszerje) Facebook-falára abból az alkalomból, hogy újrakezdte egyszer már megbírált és azután egy időre abbahagyott gyakorlatát:

no akkor utoljára. előítéletekkel terhes társadalomban (társadalmakban, közösségekben) élünk. hátrányos megkülönböztetés érhet valakit bőrszíne, vallása, nemzetisége, neme, világnézete, anyanyelve miatt. felelősen gondolkodó és viselkedő, az emberi méltóságot tisztelő ember azon igyekszik, hogy ezeknek az előítéleteknek az ELLENÉBEN hasson, vagy ha ezt nem teheti, legalább ne működjön közre az erősítésükben. különösen nagy a felelőssége az olyan értelmiséginek, aki közösségi térben mozogva véleményt formál, magatartásával másokat is hasonló viselkedésre ösztönöz. aki ilyen helyzetben nem fordul ellene az előítéleteknek, a hamis sztereotípiáknak (a cigányok lopnak, a nők buták), az már hallgatásával is mélyíti őket - s még inkább azt teszi, ha RÁJÁTSZIK ezekre az előítéletekre, hozzájárul ahhoz, hogy a hamis beidegződések megmaradjanak, legitimálódjanak. vannak rasszista, szexista, xenofób, homofób stb. emberek, akik ezt tudatosan teszik, mert ilyen az értékviláguk, mert magukat jobbnak-különbnek gondolják és nem akarják az előítéleteket felszámolni, sőt. vannak, akik rossz reflexből teszik, megszokásból, azért, mert mások is ezt teszik vagy mert valakiktől ezért elismerést várnak. akár így, akár úgy: ellene cselekszenek annak, hogy a faj, nem, származás... szerinti megkülönböztetések csökkenjenek. nem az emberi méltóság mindenkire kiterjedő érvénye mellett kötelezik el magukat, hanem abba az irányba hatnak, hogy a lenézés, a megalázás, a hátrányos megkülönböztetés megmaradjon. eközben igen ócska dolog arra hivatkozni, hogy ez csak vicc, pláne arra, hogy azoknak is tetszik, akik mindezt valószínűleg nem gondolták végig, mert megszokták, hogy nekik is egyszerűbb nevetni azon, amivel szembeszállni sokkal nehezebb. -- szeretném, ha ezt újra végiggondolnád, Elemér. egyszer már mintha meggyőztelek volna: abbahagytad a rasszista beszólásokat és anyósvicceket. igazán nem értem, hogy miközben igen komoly dolgokban (ukrajna, kisebbségi jogok, magyarság, nyelv...) felelősen és okosan érvelsz, mi szükséged van ócska poénkodásra. újfent kérlek, hagyjál fel ezzel és nagyon köszönöm, ha megteszed. szép estét.

további részletek és szövegek:

• A főszerkesztő és a szőkenős viccek

 

Független újságírás

Kemény, de igaz szavakat tartalmazó cikk jelent meg Kovács Miklósról, a KMKSZ elnökében a Kárpáti Igaz Szóban. Aláírásként a lap rövidített neve szepelt (KISzó), azaz úgynevezett szerkesztőségi cikk és eszerint a kollektíva közös véleményét tükrözi. Ami rendben is van.

Mivel érdemesnek tartottam rá, ismerőseimnek ajánlva megosztottam a Facebookon ezzel a megjegyzéssel:

Kemény, de nagyrészt igaz szavak. Egyetlen szépséghibája, hogy mindezt nem egy hiteles személy, nem egy független elemző, hanem az ellenérdekelt fél pártlapja foglalja össze.

A lap főszerkesztője, Köszeghy Elemér reagált rá azzal, hogy ugyan mi lenne "pártlapként" a dolguk, ha nem éppen ez, s hogy íratnának ők elemzést függetlenekkel - de meg tudok-e nevezni mondjuk hármat a szóba jöhetők közül. Elég hosszan válaszoltam:

Hogy jelen leosztás mellett ez a dolgotok, azt akár el is fogadhatom, de azért én sokkal-sokkal jobban örülnék, ha nem az ellenérdekelt fél pártlapja lennétek, hanem egy pártatlan, kiegyensúlyozott, független közszolgálati médium, amelynek ugyan lehetnek vonzódásai, lehet saját értékrendje - de ezt nem a pártosság szabja meg. Ha azonban az egyik tábor megnyilvánulásait soha nem veszitek kritika alá, a másikéit pedig mindig, akkor sajnos a (független) olvasó kicsit még akkor is elhúzza a száját, ha a színtiszta igazat írjátok és még egyet is ért veletek, mert hiányolja az igazság másik felét: az ugyanilyen szigorú kritikát a másik féllel szemben. Amire te nyilván azt fogod mondani, hogy a másik fél egyáltalán nem szorul kritikára - ami persze nem igaz, de mi mást mondhatnál egy pártlap főszerkesztőjeként? - ez számomra "családilag ismert" helyzet. Talán éppen az utóbbi körülmény miatt  sajnálom, hogy a KISzó a sok évtizedes kommunista pártlap-múltja után alig szívott néhányat a szabad levegőből, alig tett pár tétova lépést a pártatlan orgánum eszménye felé - és máris újra pártlappá degradálódott. Ismerem az előzményeket, értem az okokat - de engedd meg, hogy az eredmény ne tessen nekem. / Ami a hiteles, független elemzők hiányát illeti: ugyanennek a következménye, illetve részben a tyúk és tojás esete. Ha lenne hiteles, pártatlan újságírás és lenne színvonalas, független orgánum, akkor ez a helyzet kedvezne a hiteles elemzők megjelenésének. Másfelől ha volt (lett volna) elég erős független értelmiségi kontingens, az megteremthette volna a maga pártatlan fórumait. Ám olyan helyzet alakult ki, hogy mindenki besorolt valahová: így aztán kialakult a se-se helyzet. Hogy pedig ez a helyzet kialakulhatott, abban neked megvan a magad felelőssége. Mint ahogy - másként és más mértékben - nyilván nekem is. 

Lokális hermetizmus?

A hermetizmus magasabb fán lakik

 

A Kortárs oldalán most vált elérhetővé Csordás László A felkészüléstől a szétszóródásig című írása. Nem akarok róla hosszan értekezni, bizonyos szempontokat-problémákat korábban a szerzővel már magánlevelezésünkben tisztáztunk, de néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem..

Elsőül örvendetesnek gondolom, hogy (egy-két korábbi hasontárgyú írásától eltérően) ezúttal, igen helyesen, a problémák felől közelíti meg témáját és bizonyos szakmai szigorral igyekszik számba venni a fiatalabb tollforgató generáció egyes tagjainak teljesítményét. Fontosnak tartom, hogy a korábbi (már-már komikus) túlértékelések helyett most a kritikus észrevételek dominálnak, még ha ezek esetében gyakorta mások idézetei mögé bújuk is. Helyesen látja és érzi a jelentős hiányosságokat, nem állítja sem azt, hogy lenne új írógeneráció, sem azt, hogy ennek kibontakozásához elegendő szellemi muníció állna rendelkezésre.

Másodjára meg kell jegyeznem, hogy bár a korábbi túlértékelésektől jobbára tartózkodik, továbbra is hiányolom a pontos különbségtételt a valódi és a dilettánsnak méltán nevezhető irodalmi produktumok között. Persze érzem helyzetének nehézségeit is: akivel egyik nap együtt utazom, szereplek, sörözök, arról kínos lenne másnap leírnom, hogy süvöltő fűzfapoéta vagy két lábon járó közhelygyűjtemény. De ha ilyesmit nem is hánynék a haverom szemére, Tersánszkyhoz talán mégsem hasonlítanám... És (egy másik esetben) a botladozó suta sorok egymás alá rakása esetben semmiképpen nem céloznék a költői hermetizmusra. Amely irányzat azért pár világhírűvé vált költőnek köszönhetően kicsikével magasabb fán lakik.

(Mégsem vethetek a szerzőre követ, hiszen a „hőskorban” én is inkább csak a pozitívumokat kerestem „harcostársaimban”. Én is azt hittem, amit talán most Csordás, hogy jó ügyet szolgálok a tupírozással. Főleg, ha a tét nem kisebb, mint a kárpátaljai magyar irodalom létének a bizonyítása. Ma már ellenkezőleg gondolom mindezt, de belátom, hogy az esetleges kései értelmezéshez egy ilyenfajta korai tapasztalat nem spórolható meg.)

Végül: azon már túlléptem, hogy az olyanfajta írásbeliségnek a létjogosultságát eleve megkérdőjelezzem, mint amilyent helybéli alkotóink zömének tollából olvashatunk. Hajlandó vagyok elhinni (Csordásnak is), hogy az ilyen sutácska versírászatnak és nyökögő történetmondásnak is van „lokális értéke”. Ám ha lokális, akkor helyén kell kezelni.

_________________

Hermetizmus a költészetben

Az olasz költészetben az hermetizmus egy olyan irodalmi irányzat, amely az 1920-as és 1930-as években alakult ki. Az irányzat képviselői, köztük Giuseppe Ungaretti, Eugenio Montale és Salvatore Quasimodo, a költészetet arra használták, hogy kifejezzék a modern ember létbizonytalanságát és a világban való elveszettségét. A hermetikus versek gyakran tömörek és homályosak, és gyakran használnak metaforákat, szimbólumokat és képi nyelvet.

Ezen irányzat az olasz költészetben a futurizmus és az espressionista mozgalmak hatására alakult ki. A futuristák a hagyományos költészet szabályait elutasították, és a költészetet arra használták, hogy kifejezzék a modern világ mozgalmasságát és dinamikáját. Az espressionista költők pedig a belső érzések és a tudat mélységeit igyekeztek megragadni.

Az hermetizmus az olasz költészetben egy jelentős irányzat volt, amely jelentős hatással volt a későbbi költőkre. A hermetikus költők új nyelvet és stílust teremtettek, amely tükrözte a modern ember létbizonytalanságát és a világban való elveszettségét.

________________________

Kárpátalján magyar irodalom

Más: Szolgáltatások - laptop szerviz - mobil télikert - Ungvár Kiadó, Seo

Az ungvári lámpagyújtogató

Örülök, hogy a Kárpáti Igaz Szóban (2011. jan. 15.)  cikk jelent meg az ungvári lámpagyújtogatóról: alakja, amely hosszú évtizedeken át hozzá tartozott a „városképhez”, érdemes a felidézésre (főként, hogy tavaly szobrot is állítottak neki). Az írás címét viszont elhibázottnak gondolom (Miklós bá’, a lámpagyújtogató), hiszen, emlékezetem szerint legalábbis, így soha senki nem hívta és nem emlegette (nem volt magyar!), ő mindenkinek, öregnek s fiatalnak  egyszerűen Kolja volt. A róla őrzött képem is eltér egyben-másban a szerző által lefestettől, én például >>>tovább