Tsúszó és más

 Webmagazinom új számában feltűnik többek között Tsúszó Sándor, leírom, hogyan ismerkedtem meg vele, és közlöm Utazások innen és túl c. könyvéről írt recenziómat. Olvasható - kis aktuális kiegészítéssel a Mozgó Világban megjelent hónaplóm: Boldog Ung-vidék, továbbá eltűnődöm irodalmunk helyzetén a Villanyspenót rendszerében megjelent cikkem okán. Közlök néhány aforizmát és persze kis filmjegyzetem sem maradhatott ki: Észak, Északnyugat.

Film: A hullaégető

Hátborzongató alkotás Juraj Herz 1968-as filmje, A hullaégető (Spaľovač mŕtvol). Újhullámos groteszk, nyomasztó film noir, társadalmi szatíra, történelmi kórkép és pszichothriller egyszerre: hogyan válik egy példás életű, de beteges lelkületű kisember családtagjai gyilkosává, miként emeli a szintén beteges ideológia kisemberből reménybeli népirtóvá. A Ladislav Fuks azonos című regényéből magas művészi igénnyel készített film minden stilizáltsága ellenére (vagy épp ezért?) hiteles kor- és jellemrajz, szuggesztív ereje a témában született legjobb alkotások közé emeli. »tovább

A langyosat az isten is kiköpi

Sorstalanság – film és könyv

Kényelmetlen mű Kertész Imre Sorstalansága. Kínos. Amikor olvasásához készültem, azt gondoltam: pirul majd az arcom, szégyenkezem, sóhajtozom, szörnyülködöm, felháborodom és végül majd erkölcsi mivoltomban mégiscsak megerősödve kerülök ki a dologból. És valami egészen más történt, amit azóta sem sikerült pontosan megfogalmaznom. Mert a Sortalanság nem úgy épül az emberbe, mint valami lezárt tanulság. Hanem mint sosem gyógyuló seb. És ez a seb egyáltalán nem azonos a holokauszt miatti lelkiismeret-furdalással. A regény az igazságérzetünket billenti ki egyensúlyából, érvényteleníti bejáratott értékítéletünket, s olyanfajta szembesülésre kényszerít, amelyből nem kerülhetünk ki győztesen. Ahelyett, hogy megigazulnánk, inkább egyfajta megalázottságot érzünk, de még az sem adatik meg nekünk, hogy ezt erkölcsi  kudarcként éljük meg, ebben lehetne valami fennköltség is, de nem, sokkal elementárisabb, ősibb az érzés, amely, bár irodalmi mondatok révén, mégis áttételek nélkül, primer módon, elemi erővel tör ránk. Emelkedettséget vártunk, gyötrő, fájdalmas, de értékítéletünket visszaigazoló tanulságot, ehelyett kelepcében találjuk magunkat, és pontosan tudjuk, csak ahhoz hasonlatosan szabadulhatunk, mint csapdából a farkas, amikor lerágja és odahagyja vasak közé szorult lábát. »tovább

Transylvania, Erdély, szerelem, muzsika

Film: Transylvania

Úgy adódott, hogy egyszer már elkezdtük nézni az algériai születésű, félig roma származású francia rendező Erdély-filmjét (Transylvania, 2006, rendezte Tony Gatlif), ám akkor valahogy a harmadánál nem jutottunk túl. Most sugározta az m1, hát megnéztük. Utólag úgy tűnik, legutóbb épp a javát fogtuk ki, a film a második felében elveszti báját, feszességét, kicsit talán hitelességét is. Az odáig teljesen rendben van, hogy a szenvedélyes francia lány barátnőjével Romániában, pontosabban Erdély egzotikus, soknemzetiségű társadalmi dzsungelében keresi muzsikus szerelmét, akitől teherbe esett, s akit állítólag kiutasítottak Franciaországból. Meg is találja, de a férfi eltaszítja, bevallva, szó sem volt kiutasításról, egyszerűen megszökött tőle, mert nem szereti. »tovább

További filmjegyzeteim: T.Ú.K. – Tanár úr kérem! • Mesés férfiak kurblival • A hullám / Die Welle  • Till Attila: Pánik • Viharsziget • Almodóvar: Beszélj hozzá • Hableány / Русалка • Gaál István: Cserepek • Egy szöszi szerelme • Aki szelet vet – Majomper • Találkoztam boldog cigányokkal is • Szereti ön Brahmsot? • Kopaszkutya • Boszorkánykör • Köntörfalak • A salemi boszorkányok •  Szégyen  • Emlékszel Dolly Bellre? • Pacsirták cérnaszálon • Antonioni: Az éjszaka

A világítótorony árnyékában

Szó se róla, remekül kezdődik Martin Scorsese művészi igénnyel megalkotott pszichothrillere (Viharsziget, Shutter Island, 2009), a nyitó képsorok és a  zene borzongtató akkordjai semmi kétséget nem hagynak afelől, hogy komoly filmnek nézünk elébe: két nyomozó érkezik a legveszélyesebb pszichopatákat elkülönítő börtönszerű elmegyógyintézetbe (történik mindez egy elzárt szigeten az USÁ-ban 1954-ben),  ahol is nem kisebb rejtélyt, egy háromszoros gyermekgyilkos nő gyanús eltűnését kell kinyomozniuk. És az indításhoz hasonlóan ugyancsak kitűnő a befejezés, amikor is az addigra alaposan összekuszált szálak  és felgyülemlett »tovább

ungparty kultblog

Persze nem bírom ki, hogy 2-3 havonta, néha még gyakrabban, egy új bloggal ki ne rukkoljak. Ezúttal egy régebben regisztrált webhelyemet újítottam fel azzal a szándékkal, hogy ide kizárólag kifejezetten kulturális témákban - irodalom, film, zene, könyv, történelem, tudomány, nyelv - írt bejegyzéseimet (ha kell, kicsit átdolgozva) gyűjtsem egybe. A filmélményeim közreadásával kezdtem a feltöltést. Akit érdekelnek néha csupán pármondatos, máskor hosszabb lélegzetű - de mindig vállaltan szubjektív - értékeléseim, annak melegen ajánlom: ungparty - Balla D. Károly kultblogja