Neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében?

Inkább ne, mondanám röviden. Mondtam hosszabban is a Facebookon, erre az alábbi bejegyzésre reagálva, amelynek szerzője Kárpátja volt református püspöke, Horkay László. Ezt írta:

Horkay László Az én gyerekkoromban minden gyereket munkára neveltek, hogy felnőtt korában szolgálhasson, hasson, alkosson és gyarapítson. A mai gyerekek képein mindenki kis hercegnek, kis hercegnőnek, tündérkémnek van jelölve. Ha minden felnőtt nagy herceg és nagy hercegnő lesz, ki fog főzni, mosni, ültetni, kertet művelni, jószágot tartani, házat építeni, gyógyítani, tanítani, egyházi szolgálatot végezni ? Az élet nem szórakozás, hanem munka és harc. Ha nem műveljük és őrizzük az Istentől számunkra teremtett földet, akkor csak töviset és bogáncskórót fog teremni. Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint.

Amikor az én falamon, mint ismerősén, megjelent, már volt alatta néhány helyeslő hozzászólás. Volt, aki "vannak kivételek"-kel próbálta enyhíteni a dolgot, de az a vélemény azért általánossá és uralkodóvá vált a topikban, hogy a fiatalok nem dolgoznak, semmirekellőek.  Pl.

Ferenc Benedek Emlèkszem gyerekkoromban szinte minden portán volt tehèn. Volt ahol kettö is. A mai fiatal lányok nök asszonyok már inkább körmūk nevelèsèvel mintsem a jòszág nevelèsèvel foglalkoznak. És mivel ö maga nincs megnevelve, a gyereke kitöl tanuljon ? A mai világba mindenki tanul de senki sem èrt semmihez. Szomoru ez.

Voltaképp ennek a hozzászólónak ostobábbnál ostobább kijelentései késztettek vitára. Egyik válaszom így hangzott:

Balla D. Károly alaptalan általánosítás. a mai fiatalok sokkal több értékteremtő munkát végeznek, mint bármelyik korábbi generáció. sokkal okosabbak és sokkal több hasznos tudással rendelkeznek. őket illeti a tisztelet és a támogatás. új világ van, új értékrend. a károgás csak a károgók szánalmas önigazolása és annak bizonyítéka, hogy kikoptak ebből az új világból.

Persze aztán személyeskedések is jöttek, egy ponton azonban azt írta, befejezné a vitát. De folytatta a dohogást, a fiatalok elleni hergelődést. 

A házasság is szóba került, többeknél, persze vallási megközelítésben. Hogy ezek a romlott fiatalon nem akarnak nősülni. A fiatalok 80 % (!!) nőtlen, írta opponensem. ...Amikor egy másik hozzászólónak azt találtam írni, hogy 1) a válások nagyobbik fele válással végződik, 2) a házasságon belüli erőszak gyakoribb jelenség, mint a kárkapcsolaton belüli - akkor erre azt a választ kapta, hogy szavaim istentelen.

Ezekbe a vitákba nagy ritkán azért megyek bele, mert mindig bízom benne, talán mégis akad a topik közönségében egyvalaki, akit legalább elgondolkodtatok ellenvéleményemmel. De a dolog reménytelennek látszott. Utoljára, búcsúzásként ez írtam:

Balla D. Károly mivel bízom a keresztény hitűek jóidulatában, azt kérem, ebben a minőségetekben ne néhány (vagy sok) rossz példából kiindulva általánosítsatok. a fiatalok szerencsére sokfélék, van ilyen és van másmilyen, van jónak és vannak rossznak ítélhető jelenségek, folyamatok. van deviancia és van zsenialitás, van elidegenedésre és erőszakra, de van szárnyaló társadalmi aktivitásra és roppant hasznos munkára is példa. a társadalmi tendenciák felől nézve a mai fiatalok eredményesebbek az életben, mint a korábbi generációk, tudásuk nagyobb és főleg hasznosabb abban a világban, amelyben élnek. az általános az, hogy a fiatalokra nehezedő nyomás ellenére nagyon szépen helytálnak, eredményesek, életrevalóak. persze: rengeteg az ellenpélda. de aki csak ezeket látja és ebből azonosít: az tévedésekre ragadtatja magát. nem tudhatom, ti hogy neveltétek a gyerekeiteket és ők hozzák-e ezeket a vádaskodásokat. az én családi, baráti és ismerősi körömben sokkal több a pozítív példa, de persze akadt negatív is, de nem az a jellemző. meg kellene érteni, hogy a világ és abban az értékrendek átalakultak. meglehet, hogy "munka" alatt sem ugyanazt értitek. egy számítógépes program megírása két óra alatt például nektek biztosan nem munka, holott értéke mondjuk 300× annyi, mint egy nyolcórás munka a mezőn. erre azt fogjátok mondani, hogy a programot nem lehet megenni, a krumplit meg igen. igazatok van. de én a munka értékéről, hasznáról, előremutató jellegéről beszélek. a fiatalok értékesebb munkát végeznek, mint az előtte járó generációk tagjai. ez tudományosan bizonyítható. a fiatalabb generáció tartja el az idősebbet, NEM PEDIG FORDÍTVA. ez is bizonyítható. nem kellene személyes sérelmekből szentenciákat levonni és valami hamis erkölcsi magaslatról kinyilatkoztatni. PONT EZT UTÁLJÁK BENNETEK A FIATALOK. ne vádaskodjatok, ne dohogjatok: nekik szerencsére ezzel nem tudtok ártani, de saját magatokat megmérgezitek vele. -- szép napokat mindenkinek.  

Eléggé megdöbbentő volt, hogy miközben a püspöki dörgedelem százszámra kapta a lájkokat és töb százan meg is osztották e remek szavakat, én egyetlenegy pozitív visszajelzést sem kaptam. Bár egyszer értesítést kaptam egy lájkról és nevemet tartalmazó hivatkozásról, de mire megnéztem volna, már nem volt ott.

Másnap aztán saját falamon az eredeti bejegyzést megosztva röviden megemlítettem a történteket. Itt persze a velem egyetértők szólaltak meg és nyomtak véleményt. Egyvalaki viszont átjött a püspöki topikból, úgy tűnt, nemcsak saját igazának hangsúlyozása a célja, hanem az érdekli az ellenvélemény. Vitát ajánlottam. Erre privát beszélgetést kedvezményezett. Belementem. Elsőre ezt írta (nem idézném, ha utóbb le nem tiltott volna):

Anikó Orosz Kedves Károly!
Van egy egyszerű mondat a bibliában,Imátkozzál és Dolgozzál.Igazán maradandót akkor ad egy szülő,ha ezeket megalapozza gyermeke életében.Semmi kivetni való nincs benne,ezt probálta a Laci bácsi is elmondani.
A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává.
Senki nem vitattja,hogy a mai generácio okosabb,de sajnos 25 évesen már annyit éltek hogyteljesen kiégnek.
Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban.
Én a gyermekeimet,úgy próbálom nevelni,hogy megélem a hitemet közöttük.
Elfogadtam amit Isten mond a Bibliában,s próbálok aszernt élni.
Hiszem ,hogy az életem itt a földön születésemtől halálomig egy utazás,de nem mindegy hogyan élem azt.
Hiszek Jézusban aki az egyetlen esélyem a szabadulásra.
Fontos,hogy az élet viharai ne érjék felkészületlenül gyermekeinket.
Téged mi tart meg,egy -egy sötét órában,vagy egy nem várt tragédiában,betegségben.Ezek valós dolgok,amire csak Istentől kaphatunk választ.

Erre én elég hosszan, több tételben válaszoltam, először hit->vallás->egyház ügyében írtam le véleményemet. De ezt is hozzátettem:

Balla D. Károly viszont a hit kérdéseiről vitatkozni nagyjából fölösleges, és voltaképp nekem nem is ezzel van vitám, hanem például a fiatalokról alkotott képpel. a virtuális világ felszabadítja őket, míg a vallás bezárja. viszont hadd legyen joga mindenkinek szabadon választani világnézeti szemléletek és magatartási formák között, érezze jól magát a templomban, aki nem megszokásból vagy álszentségből jár oda, ám - énszerintem - akkor jár el helyesebben a szülő, ha gyermekének megadja a szabad választás jogát és nem kényszeríti bele semmilyen világnézeti fogságba, és főleg nem terhel rá félelmet, szorongást, nem követel tőle megfelelést, egy olyan erkölcsi rendhez való merev ragaszkodást, amely akadályozhatja személyisége szabad kibontakozását.

Aztán kitértem erre az öngyilkosságos dologra.

Balla D. Károly "Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban." - tévedés. hazugság. pont a fordítottja igaz. mutassak statisztikát?

Mutattam:

Na erre mi volt a válasz? Letiltotta a további üzeneteimet. Ezeket már valószínűleg nem kapta meg:

Balla D. Károly A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává." - Ez meg milyen hülyeség? Milyen rabszolgák? hol? kik? Ilyen ostobaságokat prédikál Horkay? Kérek tudományos bizonyítékot milliók rabszolgaságára. 

az eredeti vitában is láttam, csupa előítéletes, merőben téves állítás. fiatalok nem akarnak dolgozni, stb. ha ilyen tévhitek terjednek vallási körökben ahelyett, hogy utánanéznétek pár szociográfiai tanulmánynak, hiteles felmérésnek, akkor ez igenis káros

vizsgálódj, olvass, gondolkodj

A letiltással egyidőben a falamról is törölte a bejegyzéseit, ahol már szépen gyarapodtak a hozzászólások, az ő első megszólalásaira is reagáltak. Néhányan pedig vették a fáradságot, átruccantak a püspöki topikba, több értelmes, kritikus megjegyzést tettek, és végre az én kommentjeim is kaptak lájkokat. De a csakis a saját ismerőseimtől. Közülük egy nálamnál sokkal jobban megfogalmazta, mi az eredeti beírással a baj. Íme 

Attila Mártonfi De sanyarú lehetett a poszt szerzőjének az élete. És nehogy már másnak jobb legyen, ezért úgy gondolja, tovább is kell ezt adni, mint az öreg katonák a kopaszoknak, nehogy másnak boldogabb legyen a sora. Pedig lehetne. A felvilágosodás és az ipari forradalom óta ugyanis exponenciális növekedésnek indult az európai, majd euroatlanti civilizációban az életminőség. Ennek folytán ma már a posztban vázolt feladatok nagy részét nem szükséges emberi erővel elvégezni, hiszen gépesíthető, automatizált feladatokról van szó. Az ember pedig ember legyen, ne szolga, ne robot.

Egyébiránt meg javasolnám, hogy gyereknevelés dolgában és egyéb kérdésekben ne egy 2000 évvel ezelőtti nomád társadalom kultúrkincsének műfajilag igen vegyes, tendenciózusan szelektált gyűjteményére hivatkozunk, hanem korszerű kutatásokra.

Az emberi életminőség radikális megszaladása épp a vallástól való megszabadulással kezdődött. Ne akarjunk visszamenni a középkor nyomorába. Felnőtt embernek nincs szüksége képzelt barátokra. Legyünk felnőtt, felelős, ne pedig félő(s) emberek.

---

Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint - dörögte a lakodalmi zenészből lett püspök...

Nemzeti hagyományok, kereszténység

Orbán Viktor megint nagyon tusványos állapotban van. De ezt még nem abban a szakrális térben, hanem Varsóban mondotta, a  visegrádi négyek kormányfői találkozóján:

"Az alapvető értékek terén, mint például a nemzeti hagyományok, kereszténység, biztonság, alapvetően eddig is egyetértés volt a visegrádi országok között."

Egyik facebookos barátom gyomrát megfeküdte ez a kijelentés és ezzel kommentálta:

"Számomra a kereszténységnél vagy az úgynevezett nemzeti hagyományoknál (mik azok?) nagyobb érték a Monty Python. Csak szóltam."

Lett némi vita erről. Én ezt füztem hozzá:

Balla D. Károly: speciel nekem a magyar nyelv, irodalom, kultúra nagyobb érték, mintha a python, de ELVIEKBEN egyetértek Szegi Hunorral és eközben nem annyira azt kifogásolom, hogy OV miből indul ki (no persze álszentként), még csak nem is az, hogy kizárólagosságot sugall (sulykol?), hanem hogy kisajátít. úgy pozicionálja magát, mintha a nemzeti hagyományoknak, kereszténységnek, biztonságnak ő lenne a letéteményese Mo-n. nekem fontos a kulturális hagyomány, de ebben a progressziót gondolom a legfőbb értéknek, így szerintem OV retrográd gondolkodása kultúraellenes; a kereszténységet mint értékrendet sem gondolom lebecsülendőnek, és ha hinnék tanításaiban, megnyugvással töltene el az a meggyőződés, hogy a mi Viktorunk a pokolra kerül mérhetetlen bűneiért, amelyeket épp a magyar nemzet ellen követett el.

Aztán még arról esett szó, hogy mennyire fontos egy mai átlagos magyar szemára a kereszténység. A felvetésre ezzel reagáltam:

Balla D. Károly: "most mennyire fontos egy átlag magyarnak a kereszténység" - ezt sokfelől körbe lehetne járni, nyilván más tapasztalat szerezhető fővárosi fiatalok körében, más egy kisvárosban, és más faluhelyen. no meg megint más a kereszténység értékként való előrehelyezése, más az élményszerű átélése, és más a templomba járás gyakran kiürült konvenciója, a mélységek és magasságok nélküli "vulgárhit". sokáig gondoltam, hogy ez az egész vallásosság, kereszténység, istenhit, templomjárás egy atavizmus, túlhaladott állapot, előbb-utóbb szemétre dobja a modern kor embere. de nem. "van rá igény". nem marginális dolog, hanem tömegjelenség. éppen ezért használják saját céljaikra populista politikusok világszerte.

Az egyik "albeszélgetésben", belső topikban aztán a nemzeti hagyományok mibenlétére terelődött a szó, s arra, hogy ez csak kamu. Hogy Orbán Viktor szájából az, abban én sem kételkedem. de a dolog ennél azért bonyolultabb, maga a hagyomány nem tehet róla, hogy a magyar miniszterelnök szájára veszi.

Balla D. Károly: hogy OV szájából és hogy mint a kormányzási program kiindulópontja ez kamu, abban tökéletesen egyetértek. magukról a hagyományokról, közte a nemzeti jelzővel illethetőkről egy kicsit másként vélekedem liberális beállítottságom ellenére. talán mert afféle nemzeti liberális lennék... énszerintem tehát vannak és fontosak azok a hagyományok, amelyek joggal nevezhetőek nemzetinek. baj akkor van, amikor ezekről vagy ezek némelyikéről mint egyetlen lehetséges választásról beszélnek. (értékes dolog szerintem a magyar népzene, de én pl. jobban szeretem a jazzt, és nem gondolom, hogy ettől kevésbé vagyok magyar.) ennél is súlyosabb baj, ha a nemzeti hagyomány nemcsak mint kötelező választás jelenik meg, hanem mint a mások hagyományánál magasabb rendű érték. ebből aztán rémes dolgok is kifejlődhetnek, talán fölösleges említenem, mi minden. de ettől még az igaz lehet, hogy a nemzeti hagyományok sokasága összességében valamilyen szinten hozzájárul magyarságtudatunk kialakulásához, meghatározásához, megragadhatóságához. mondom ezt azzal együtt, hogy a nemzet fogalmát én is problematikusnak érzem és magyarságtudaton egészen mást értek, mint akik állandóan beszélnek róla.   

---

Etnikai határok, nemzetstratégia

Bárdi Nándornak egy Szegeden tartott előadásáról olvasott beszámoló késztetett néhány régebbi írásom felidézésére. Nándor a kárpátaljai magyarság teljes kivonulását vizionálja (exodus), ennek korai folyamataira még az ukrán-orosz katonai konfliktus előtt többször felhívtuk a figyelmet, igaz én inkább válságról beszéltem-írtam, és ennek jegyei közt említettem a kivándorlást, s hogy a fiatalabb generációk, valamint az értelmiség távozásával hogyan mélyül el a krízis.

Kis írásomat közzétettem itt: Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak - és szokás szerint megosztottam a Facebookon. Egy hozzászóló itt vetett fel néhány dolgot. Az etnikai határok elmosódásának okát (amiről írok) az elukránosodásban vélte felfedezni, a magyarság szempontjából pedig az áttelepülést ezzel szemben a kisebbik rossznak gondolta. Ezt válaszoltam:

1. Nem, az etnikai határok nem az asszimiláció miatt mosódnak el, a nyelvváltás vagy pláne nemzetiségváltás továbbra sem jellemző a kárpátaljai magyarokra (bár természetesen előfordul, pl. vegyes házasságok esetén), vagyis az elukránosodás korábban sem, és most sem tartozik az égető problémák közé. A települések lakosságának a nemzetiségi arányai változnak erőteljesen (pl. az elköltőző magyarok helyére nem magyarok érkeznek, a fejlődő városok lélekszáma nem magyarokkal gyarapszik). A korábban magyar többségű települések előbb vegyes összetételűvé válnak, majd a magyarok kisebbségbe kerülnek - ez jellemzően az etnikai határokon megy végbe, de ez történt pl. Beregszászban is. Ezzel a tömbmagyarság egyre inkább szórványosodik, a szórványok pedig szűkülnek, idővel felszámolódnak. 

A magyarság etnikai tömbjei és szórványai 1989-ben

2. A hosszútávú nemzetstratégia az lenne (lehetne), hogy a magyarság térvesztése a Kárpát-medencében ne következzen be, illetve minél lassabban történjen. A határon kívüli magyar közösségek a magyarországi magyarság számára háttérül, tartalékul szolgálhatnak sok szempontból, pl. egyfajta genetikai rezervoárként működnek. Az összmagyar érdek az lenne, hogy ezek a közösségek megtartsák reprodukciós készségüket, amit a politikusuk "szülőföldjükön boldoguljanak" eufemizmussal fejeznek ki. Tehát sem az itt maradóknak, sem Magyarországnak nem jó a tömeges áttelepülés (amit Bárdi exodusnak nevez), előbbiek érdekérvényesítő ereje ezzel minden téren (politika, oktatás, kultúra) erősen csökken, reprodukciós potenciálja pedig megszűnhet (nagy számban távozó fiatalok), az utóbbi (a Mo-i magyarság) pedig a rezervoár gyors kiürülésével ugyan időlegesen feltöltődhet, de ezzel a háttere, tartaléka felszámolódhat.

---

Minél több könyvet

 Ironikus aforizmámat talán picit félreértve ezt tette közzé egy antikvárium a Facebookon az ünnepek alkalmából. Megköszöntem.

Minél több könyvet olvasol el, annál kevésbé bízhatsz abban, hogy valami újat még megtudhatsz a világról.

Olvasd el ezt is:

• Gátirat

Költői piramisjáték

Mindig elindít valaki a Facebookon valami piramisjátékot. Jó esetben jóhiszeműen. Kinek ne tetszenék, ha valaki kirakja kedvenc versét és megszólítja 10 ismerősét, tegyék ugyanezt, saját 10-10 ismerősüket megkérve. Dejó! "Hasít a játék".

Nekem két alapvető bajom van ezzel.

1. Ha mindenki 10 ismerőst jelöl meg és nincsen ismétlődés, a 7. körben elérnénk Magyarország összlakosságát és a 10-ben meghaladnánk a Földét. Ehelyett az történik, hogy már a második-harmadik körtől kezdve visszaérkezik hozzánk a felkérés, majd egyre több ismerősünktől kerül vissza, mígnem, ha valóban hasít a játék, százas, ezres nagyságrendben leszünk újra és újra felkérve...
2. A Fecebookot eleve nem tartom megfelelő helynek költői szövegek megjelentetésére, klasszikus, nem jogvédett verseket sem látok itt szívesen (ezek megtalálhatók sokkal igényesebb, erre a célra szolgáló felületeken), a szerzői jogvédelem alatt állók önkényes publikálását pedig kifejezetten problémásnak gondolom: semmifajta szerzői szöveg jogtalan (azaz a jogtulajdonos hozzájárulása nélküli) közlésének nem vagyok a híve - ezekben a játékokban gyakran ilyenek kerülnek sorra. (Ha például az én versemet teszi ki valaki (és észreveszem), meg szoktam kérni, hogy szedje le, mert sérti a szerzői jogaimat. Szeretem magam megválasztani, mikor, hol és mi jelenjen meg tőlem. Szerintem ezzel lehetnek így mások is.)

Úgyhogy ezúton is kérek mindenkit:

SZÍVESKEDJETEK ENGEM KIHAGYNI EBBŐL A PIRAMISJÁTÉKBÓL!

Mi a baj azzal, ha egy főszerkesztő butanő-vicceket oszt meg a közösségi térben?

 Az alábbi szöveget - részemről a "vita" lezárásaként komment formájában írtam Kőszeghy Elemér (az országos Kárpáti Igaz Szó közéleti lap főszerje) Facebook-falára abból az alkalomból, hogy újrakezdte egyszer már megbírált és azután egy időre abbahagyott gyakorlatát:

no akkor utoljára. előítéletekkel terhes társadalomban (társadalmakban, közösségekben) élünk. hátrányos megkülönböztetés érhet valakit bőrszíne, vallása, nemzetisége, neme, világnézete, anyanyelve miatt. felelősen gondolkodó és viselkedő, az emberi méltóságot tisztelő ember azon igyekszik, hogy ezeknek az előítéleteknek az ELLENÉBEN hasson, vagy ha ezt nem teheti, legalább ne működjön közre az erősítésükben. különösen nagy a felelőssége az olyan értelmiséginek, aki közösségi térben mozogva véleményt formál, magatartásával másokat is hasonló viselkedésre ösztönöz. aki ilyen helyzetben nem fordul ellene az előítéleteknek, a hamis sztereotípiáknak (a cigányok lopnak, a nők buták), az már hallgatásával is mélyíti őket - s még inkább azt teszi, ha RÁJÁTSZIK ezekre az előítéletekre, hozzájárul ahhoz, hogy a hamis beidegződések megmaradjanak, legitimálódjanak. vannak rasszista, szexista, xenofób, homofób stb. emberek, akik ezt tudatosan teszik, mert ilyen az értékviláguk, mert magukat jobbnak-különbnek gondolják és nem akarják az előítéleteket felszámolni, sőt. vannak, akik rossz reflexből teszik, megszokásból, azért, mert mások is ezt teszik vagy mert valakiktől ezért elismerést várnak. akár így, akár úgy: ellene cselekszenek annak, hogy a faj, nem, származás... szerinti megkülönböztetések csökkenjenek. nem az emberi méltóság mindenkire kiterjedő érvénye mellett kötelezik el magukat, hanem abba az irányba hatnak, hogy a lenézés, a megalázás, a hátrányos megkülönböztetés megmaradjon. eközben igen ócska dolog arra hivatkozni, hogy ez csak vicc, pláne arra, hogy azoknak is tetszik, akik mindezt valószínűleg nem gondolták végig, mert megszokták, hogy nekik is egyszerűbb nevetni azon, amivel szembeszállni sokkal nehezebb. -- szeretném, ha ezt újra végiggondolnád, Elemér. egyszer már mintha meggyőztelek volna: abbahagytad a rasszista beszólásokat és anyósvicceket. igazán nem értem, hogy miközben igen komoly dolgokban (ukrajna, kisebbségi jogok, magyarság, nyelv...) felelősen és okosan érvelsz, mi szükséged van ócska poénkodásra. újfent kérlek, hagyjál fel ezzel és nagyon köszönöm, ha megteszed. szép estét.

további részletek és szövegek:

• A főszerkesztő és a szőkenős viccek

 

Pálfy Gével a Facebookon

Pálfy G. István, akivel a rendszerváltás előtti és körüli időkben, amikor ő a KISZ KB lapjának, a Magyar Ifjúságnak a főszerkesztője volt, igen jó barátságban voltam, majd akitől eléggé eltávolodtam, amikor az Antall kormány alatt a TV Híradó főszerkesztője lett, s ebben a funkciójában a jobboldali pártpropaganda egyik fő szószólójaként működött, s aki most két évtizednyi szünet után a Fideszt bíráló megnyilatkozásaival újra felhívta magára a figyelmet - a minap ismerősnek jelölt a Facebookon. Örömmel visszaigazoltam, ő megköszönte, én üdvözöltem, de egy halvány észrevételt tennem kellett az üdvözlés mellé. Kis párbeszéd ki is alakult ebből az idővonalamon.

• 
  István Pálfy Károly! Köszönöm.

• 

  Balla D. Károly Üdv! Üdv! Üdv! Jó, hogy látunk újra lapban, képernyőn - és ezúttal talán a jó oldalon

  
  
• 

  István Pálfy Megvallom Neked, én nagyon jó oldalon tudtam és tudom magam Antall József és Dávid Ibolya mellett.

  
  
• 

  Balla D. Károly Az ember saját magát mindig jó oldalon gondolja, még ha utólag a dolgok alakulása ennek ellent is mond. A részletekbe belemenni itt nyilván nincsen módunk, de annyit talán belátsz, hogy az a rezsim, amely tombolásának most te is ellenszegülsz, abba a politikai-ideológiai térbe nyomult bele, amelyet az MDF alakított ki, s amelyet, felmorzsolódván, uralni-megtartani nem tudott. Más kérdés, hogy az Antall-féle konzervatív nemzeti jobboldaliság egy mértéktartóbb és otromba kirekesztésektől tartózkodóbb politikai gyakorlatot alakított ki, de az Orbán-féle totális kirekesztés és a magyarság fogalmának kisajátítása azért mégiscsak ugyanarról az ideológiai tőről fakad. A Horthy-éra restaurációja sem most kezdődött... Én tehát azt gondolom, hogy a történelmi sérelmeket és túlhaladott történelmi értékrendeket előtérbe helyező nemzeti gondolatnak a kormánypolitika szintjére való emelése (ez történt!) a korszerű liberális gondolkodással és nemzetfelfogással szemben ideológiailag jól megágyazott annak, ami most történik. Aki tehát akkor ennek a historikus-konzervatív, múltba meredő, a liberális eszméket nemcsak tagadó, hanem naponta ostorozó politikai gyakorlatnak volt a támogatója és befolyásos szószólója - nos, az énszerintem rossz oldalon állt.

  
  
• 

  István Pálfy Valóban nincs terünk a mély kifejtésre, tehát csak jelzem, a Fidesznek szerintem semmi köze sincs a konzervativizmushoz, a nemzethez, a jobboldalhoz, így tehát Antallhoz sem. Annál több köze van az ötvenes évekhez...

  
  
• 

  Balla D. Károly Ebben kétség kívül van igazságod, amit művelnek, az nemzetellenes, de a pártideológiájuk mégis annak a nemzeti, jobboldali, konzervatív gondolatnak az elfajzása. Nem mondom, hogy AZ, de arról a tőről fakad. A tő öntözgetése pedig a vadhajtások megjelenését is kockáztatja -- De lépjünk is ezen túl, ennyit muszáj volt leírnom, de ettől tökéletesen eltekintve szeretettel üdvözöllek és kellemes érzésekkel gondolok régi barátságunkra. Szép napokat kívánok!

Az Ajkai Költő

Az Ajkai Költő (profilján a neve után szerepel ez a titulus, így, két nagybetűvel) kéretlen dokumentumot küld nekem a Facebokon. Kérdezem, mi ez, mert hogy nem nyitok meg olyasmit, amiről nem tudom, micsoda. Nehogy vírusra fussak. Vers, válaszolja ö, azt hitte, nem bánom, ha elküldi, írja. Innen a folytatás:

Dupla idézőjelben

Már ideje volt, hogy valamivel újra kiváltsam azok dühét, akik a magyarságukat a Kárpátia együttes szövegeinek a szintjén vagy kicsivel az alatt gyakorolják. Szóvá tettem egy szerintem ostoba ötletet - itt olvasható: Nettó baromság - , gyanítván, hogy efféle mozgalom Kárpátalján csak azok érdekét szolgálja, akik anyagi megfontolásból rácuppantak. Kaptam néhány pozitív reagálást, aztán viszont a jeles csapi újságíró kolléga e nemes szavakkal illetett saját Facebook-megosztásomnál:

 

Ugye, milyen bölcs és milyen kedves. (A kokárdás utalás arra céloz, hogy Ungváron magyarországi iskolások melléről letépték a kokárdát dühödt ukrán nacionalisták - nos, a csapi kolléga engem ővelük azonosít.) Saját idővonalán pedig az itt látható módon, dupla idézőjelbe téve kérdőjelezte meg magyarságomat:  

  
Ezek olvastán persze lehetne mondani, hogy ha az ilyenfélék magyarnak gondolják magukat, akkor én inkább nem vagyok az, most mégis inkább azt ismétlem meg, amit Ungváry Rudolf mondott egy felszólalásában:

A kurva anyját mindenkinek,
aki a magyarságomat elvitatja! 

Frissítés: Utóbb, hogy mindenki számára még érthetőbb legyen,  saját megosztását így kommentálta:

 

Egyéb fejlemények: Címkéző magyarok

Független újságírás

Kemény, de igaz szavakat tartalmazó cikk jelent meg Kovács Miklósról, a KMKSZ elnökében a Kárpáti Igaz Szóban. Aláírásként a lap rövidített neve szepelt (KISzó), azaz úgynevezett szerkesztőségi cikk és eszerint a kollektíva közös véleményét tükrözi. Ami rendben is van.

Mivel érdemesnek tartottam rá, ismerőseimnek ajánlva megosztottam a Facebookon ezzel a megjegyzéssel:

Kemény, de nagyrészt igaz szavak. Egyetlen szépséghibája, hogy mindezt nem egy hiteles személy, nem egy független elemző, hanem az ellenérdekelt fél pártlapja foglalja össze.

A lap főszerkesztője, Köszeghy Elemér reagált rá azzal, hogy ugyan mi lenne "pártlapként" a dolguk, ha nem éppen ez, s hogy íratnának ők elemzést függetlenekkel - de meg tudok-e nevezni mondjuk hármat a szóba jöhetők közül. Elég hosszan válaszoltam:

Hogy jelen leosztás mellett ez a dolgotok, azt akár el is fogadhatom, de azért én sokkal-sokkal jobban örülnék, ha nem az ellenérdekelt fél pártlapja lennétek, hanem egy pártatlan, kiegyensúlyozott, független közszolgálati médium, amelynek ugyan lehetnek vonzódásai, lehet saját értékrendje - de ezt nem a pártosság szabja meg. Ha azonban az egyik tábor megnyilvánulásait soha nem veszitek kritika alá, a másikéit pedig mindig, akkor sajnos a (független) olvasó kicsit még akkor is elhúzza a száját, ha a színtiszta igazat írjátok és még egyet is ért veletek, mert hiányolja az igazság másik felét: az ugyanilyen szigorú kritikát a másik féllel szemben. Amire te nyilván azt fogod mondani, hogy a másik fél egyáltalán nem szorul kritikára - ami persze nem igaz, de mi mást mondhatnál egy pártlap főszerkesztőjeként? - ez számomra "családilag ismert" helyzet. Talán éppen az utóbbi körülmény miatt  sajnálom, hogy a KISzó a sok évtizedes kommunista pártlap-múltja után alig szívott néhányat a szabad levegőből, alig tett pár tétova lépést a pártatlan orgánum eszménye felé - és máris újra pártlappá degradálódott. Ismerem az előzményeket, értem az okokat - de engedd meg, hogy az eredmény ne tessen nekem. / Ami a hiteles, független elemzők hiányát illeti: ugyanennek a következménye, illetve részben a tyúk és tojás esete. Ha lenne hiteles, pártatlan újságírás és lenne színvonalas, független orgánum, akkor ez a helyzet kedvezne a hiteles elemzők megjelenésének. Másfelől ha volt (lett volna) elég erős független értelmiségi kontingens, az megteremthette volna a maga pártatlan fórumait. Ám olyan helyzet alakult ki, hogy mindenki besorolt valahová: így aztán kialakult a se-se helyzet. Hogy pedig ez a helyzet kialakulhatott, abban neked megvan a magad felelőssége. Mint ahogy - másként és más mértékben - nyilván nekem is. 

Jaj, névnap!

A Facebookon, miután néhány jókívánságot már eltávolítottam, teljes nyomatékkal közöltem:

Kérek mindenkit, kíméljen meg a névnapi köszöntőktől, különben is Dezső vagyok!

Erre elkezdtek azok is köszöntgetni, akik addig nem. Töröltem a topikot is újra kiírtam, megtoldva egy zárójellel:

Kérek mindenkit, kíméljen meg a névnapi köszöntőktől, különben is Dezső vagyok! (És minden jókívánságot törlök - bocs, de valóban!)

Erre akadt, aki boldog Dezső-napot kívánt. Szerencsére csak viccből.

 

Komoly elismerés a menekülőtől

(Egy kis unaloműző személyeskedés) Úgy tűnik, jó úton járok. Nem akármilyen siker kivívni azt, hogy a szűk látókörű, primitív gondolkozású, liberalizmusomat és iróniámat elviselni képtelen kollégák (?) menekülőre fogják, ha találkoznak az írásaimmal. Egyikük, bár nem konkretizálta, 25-30 fontosabb honlapom közül melyikre tévedt, fontosnak tartotta a Facebookon a következőket bejelenteni:

Jujj! Véletlenül behuppantam "néhai" (önmagát már több ízben eltemető) három kezdőbetűs kárpátaljai költő ismerősöm honlapjára, hát észtvesztve menekültem onnan.

 A lájkolók között aztán ott látom néhány kedvencemet, például a kedves tanárnőt és a nem kevésbé szimpatikus költőnőt, akiket már volt szerencsém az utókor számára az adott linkek alatt megörökíteni (érdekes, hogy az első link alatti tanárnős bejegyzésemben épp az érintett másik két kollégát (?) - a menekülőst és egy lájkolóst - is említem. Úgy tűnik, ők képezik rajongótáborom kemény magját).

Kurzushűség

A Facebook olykor alkalmas arra, hogy egy-egy bejegyzés nyomán keletkező vita során az ember kifejtse véleményét. Ezek az okfejtések általában rövid életűek: másnapra legtöbbször eltűnnek azoknak az üzenőfaláról is, akik hozzászóltak, megosztották vagy lájkolták: az ő ismerőseik körében ezerszámra születnek az új bejegyzések, ezek kiszorítják a régieket. Az én bölcs eszmefuttatásaim többségére is ez a sors vár: a süllyesztő és a gyors felejtés.

 

Mai észrevételemet azonban kimentem a közösségi portál rendszeréből. Talán nem teljesen hiábavalóan.

 

A polémia azzal kezdődött, hogy egy fiatalnak mondható költő-szerkesztő örvendezését fejezte ki Szőcs Géza kulturális államtitkár távozása okán. Egy idősebb pályatárs megvédte Szőcsöt, mondván, hogy ő legalább megpróbálta azt az egyensúlyt helyreállítani, amely a 80-as évektől kezdődően a szerinte most a Szépírók Társaságával fémjelezhető érdekcsoport javára billent. Én ebben ellentmondtam neki, kifejtve, hogy a Fidesz-kurzus szabályosan leuralta a magyar kultúrát. Ám a kolléga ragaszkodott a feltevéséhez és egyebek mellett azt hozta fel a liberális oldal túlsúlyának bizonyítékául, hogy neki még soha egyetlen költeményét sem válogatták be a Szép versek antológiába. Erre a korábbi észrevételeire válaszul, illetve a saját előző hozzászólásaimat kiegészítve a következőket írtam (az elgépelések utólag javítottam és a bekezdésekre tagoltam szövegemet). A második felét fontos megállapításnak gondolom.

Zoltán (az idősebbik)! Mint tudod, a Magyar Napló udvarában most már hosszú évek óta készül Az év versei címen egy "ellen-antológia" is, kifejezetten más szemléletű ("nemzeti") válogatási szempontokkal. Remélem, abban sűrűn publikáltál. Ha abban sem, akkor félő, egyszerűen hogy rossz költő vagy :) No meg valószínűleg érdemes lenne megnézni, milyen összegű támogatást kap a Szép versek, és milyen összegűt Az év versei. Erről ugyan nincs információm és utána sem néztem, de van egy sejtésem. És ha már... Én a Szép versekben nemigen szoktam dilettáns szerzőkkel és csapnivaló versekkel találkozni. A másik antológia esetében ugyanezt nem mondhatom el. És ezt nem feltétlenül ízlés, szájíz, szimpátia, vonzalom, eszmekör, kifejezésmód, stíl tekintetében, hanem az ezektől talán valamelyest mégis elvonatkoztatható minőség és esztétikum vonatkozásában mondom. 

Vagyis - és a fentebbiekre is visszatérve. 

Egyrészt az a tapasztalatom, hogy a baloldali-liberális politikai kurzusok ugyan természetesen preferáltak bizonyos irányvonalakat, szerzőket és szerzői csoportokat, de ezt közel sem tették olyan arrogánsan és annyira átlátszóan, mint ahogy most történik. Adtak a látszatra, tettek gesztusokat (nyilván jól felfogott önérdekből: hogy ne adjanak az ellentábornak túl sok támadásra alkalmas felületet). Ez a kurzus nem gyakorol gesztusokat és nem ad a látszatra, és egyáltalán nem törődik azzal, ha emiatt a másik oldal hisztériázik. 

Másrészt. Másik tapasztalatom az, hogy a baloldali-liberális kulturális kurzusok a saját érdekeik érvényesítése és a gesztusok gyakorlása közben azért, néhány kirívó példától eltekintve, mégis az értékek, a minőség és a teljesítmény figyelembe vételével kurírozták a magyar kultúrát. Ugyanezt én sem a korábban ellenzékben működő nemzeti táborról, sem a most a kultúrát agresszívan leuraló kurzusról nem mondhatom el: személyes véleményem szerint itt a hovatartozás, a jobboldaliság, a kereszténység, a buzgón kifejezett nemzeti érzület vagy akár a politikai érdem és a politikailag hasznosítható tartalom sokkal-sokkal fontosabb, mint a tényleges esztétikai teljesítmény. 

Míg a liberális oldal részben valóban vádolható azzal, hogy kitermeli és igyekszik eltartani a saját értelmiségi elitjét - csakhogy ez egy minőségi teljesítményt előállító elit -, addig a magát nemzetinek nevező oldal felhozza a középszert, ha kell, akár a kutyaütő dilettánst - ha az illetőnek van akár a műveiben, akár a közéletben felmutatható kurzushűsége. Ellenpéldák természetesen bőven akadnak mindkét oldalon, de az általános megítélés szempontjából én ezt a tételt a magam részéről bizonyítottnak látom.

Mondom ezt akkor, amikor egy másik ablakban épp azt olvasom, hogy a nemzeti erőforrás nemrégiben kinevezett új főpapja szerint a Nemzeti Színházban szemléletváltásra van szükség. Hát erről beszélek.

A szólított visszaírt, hogy a másik antológiába sem válogatták be még soha a verseit... Viszont nekem küldene kettőt az újabb köteteiből.

Schmitteltem magamnak doktorátust

Az ügy tegnapi fejleményei óta - Dr. Plágium - Smitt P. áldoktor - nemhogy gombamód megszaporodtak, hanem inkább járványként elterjedtek a neten a köztársasági elnököt és plágiumát célba vevő élcek, karikatúrák, beszólások, ugratások. És vicces alkalmazások is. A Facebookon néhány gomb lenyomásával például bárki doktorrá avattathatja magát.

  

Párbeszéd a Facebook magánfecsegőjében

A magyar állam által "kitenyésztett" rácok, oláhok, tótok... Újabb ismerőst (ezúttal is kárpátaljai irodalmár-félét) kellett,  leginkább otromba sovinizmusa miatt,.törölnöm ismerőseim sorából. Nevét megváltoztattam, a többi szó szerint így zajlott.

•  BDK

  • Kedves Ismerős, először is kösz a jelölést - visszaigazoltam.
    Másodjára viszont kikívánkozik belőlem az a megjegyzés, hogy valószínűleg eléggé erősen különböznek a világról alkotott elképzeléseink, politikai nézeteink, ízlésünk. Ez engem önmagában nem zavar, de ha majd ismerősök leszünk (vagyunk), akkor időnként a te tevékenységed megjelenik az én hírfalamon, az enyém pedig a tieden. Ez is rendjén van mindaddig, amíg esetleg olyasmi is fel nem kerül a falra, ami a másikat irritálja. Velem az utóbbi hónapokban jó párszor megesett, hogy vagy én voltam kénytelen törölni az ismerőseim közül jó párat azért, mert szélsőséges jobboldali propagandát folytattak. Olyan oldalakat, hírforrásokat, szimbólumokat jelenítettek meg, amelyek egy számomra elfogadhatatlan szellemiséghez, ideológiához kapcsolódnak - és ilyesmire részemről nincsen fogadókészség. Vagy pedig mások maguk töröltek engem, mert én viszont a liberális nézeteimről árulkodó blogbejegyzéseim, cikkeim linkjét osztom meg a hírfalon, és akadtak, akiknek a szemében ez egyenlő a nemzetárulással.
    No, mindezt csak azért írom, mert ugyan megnyomtam az ismeretségünket megerősítő gombot, de talán azért gondold végig: akarsz-e valóban itt a Facebookon az ismerősöm lenni, avagy mindketten jobban járunk, ha mégsem. Ha most hullatjuk vissza egymást az ismeretlenségbe, az valószínűleg kevesebb konfliktussal jár, semmint ha ez akkor történik meg, amikor már "bejáratódott" a virtuális kapcsolatunk.
    Mindezekkel együtt szép napokat kívánok.
• Ismerős
  

  • Kedves Károly, tegyen belátása szerint. mindenesetre az kizárt, hogy tőlem valaha is bármiféle politikai megnyilvánulást hallott volna, így nem értem miből következik, hogy ellenlábasok lennénk? A politika szerintem szellemromboló, degeneráló hatása sajnos nagyon is beleékelődött közéletünkbe, általam nagyrabecsült szerzők néha képtelen baromságokkal képesek előállni, csak mert ehhez- vagy ahhoz az oldalhoz tartoznak.
• BDK
  

  • Kedves Ismerős, először is légy szíves, tegezz vissza, ez a neten a legelfogadottabb. A feltevésemet három dologra alapoztam. 1. Kedvenc oldalaid között ott találtam Orbán Viktorét. 2. Politikai nézetedként ezt adtad meg: "minden, ami lopott területek visszaadását eredményezheti" - ez revizionizmus, irredentizmus. én a Trianon-szindrómát a nemzetre nézve az egyik legveszélyesebb dolognak tartom. 3. ismerőseid között szinte elsőre pont azokat a neveket pillantottam meg, akik nemrégiben a Jobbik rendezvényén feszítettek nyilas zászlók alatt (s akiket én nemrégiben töröltem). Ha ezek ellenére te magad távol tartod a politikától, azt üdvözlöm. akkor már csak az a kérdés, hogy te el tudod-e az én nézeteimet fogadni
• Ismerős

  • Nem vagyok rendszeres Facebook-csetelő, az itteni szokásokhoz még hozzá kell szoknom. Általában aki valamiképp eljut az én nevemhez és kéri az ismeretség megerősítését azt válogatás nélkü el szoktam fogadni. Lehet, hogy hiba. De arról is most kellett tőled értesülnöm, hogy Orbán mint kedvenc van nálam bejegyezve. A második felvetésedre a válaszom egyszerű, erkölcsi, etikai probléma, anélkül hogy most valaki vallási túlbuzgósággal vádolna, a tízparancsolatot kell felhoznom: NE LOPJ! És ami ebből következik, a rablott holmi viszajár. Ilyen egyszerű. A rabló meg büntetést érdemel, mi ebben a sovinizmus. Egyszerű polgári büntetőjog. A magyarság mért kivétel ez alól?
• BDK
  

  • A történelemre nem lehet alkalmazni a tyúktolvajlás szabályait. Ez nem okos érvelés.
  • Ha ilyen fogalmakban gondolkozol és "büntetésről" beszélsz, akkor Trianon is megérdemelt büntetés volt.
• Ismerős
  

  • Ha már hasonlat, akkor megfelelőbb lenne a "házfoglalás", mert Trianont egy szimpla tyúklopáshoz hasonlítani kissé bizarr. De mit szóljon az az ember, akihez betörtek és kisajátították az életterét, miközben meghagyták neki a tyúkólat? Te ebben az esetben tűrnéd? Nem fordulnál-e hatósághoz? Ráadásul mindez már történelem, mert az említett szerződés a felek felbomlása után nem is tarthatnak igényt rá. Egy kivétellel. Tudom, hogy mindez utópia, de az igazságtalanságot nem bírom elviselni, elfogadni.
• BDK
  

  • Mondd, gondoltál már a szerbek, románok, szlovákok igazságérzetére?
  • polgári büntetőjogot pedig te akarsz a történelemre alkalmazni, ezért hoztam fel a tyúklopást.
• Ismerős

  • Rácok, oláhok, tótok, akik nem is lennének, ha a mindenkori magyar állam ki nem kupálja őket, (hogy ne mondjam kitenyésztette), adván nekik mindenféle jogokat, ami a korabeli Európában ismeretlen volt.
• BDK
  

  • na ez most már valóban sovinizmus.
  • töröllek, Ismerős, nincs szükségem ilyen ismeretségre
  • aki lenézi a nem magyarokat, az hitvány magyar, ez a véleményem.

Asztro

Bizony mondom néktek, sok fura gondolat járt a fejemben 32-34 évvel ezelőtt arra nézvést, mi hogyan alakul majd a jövőben, de azt a legnagyobb fantáziával sem láthattam előre, hogy életem akkori nagy Első, majd  nagy Második Évája 2012-ben csillagjósló honlap linkjét fogja megosztani egymással a Facebookon. Én ezt a linket bizony meg nem adom, de a képről kibetűzhető. Aki nem találja elég gyorsnak saját elbutulási folyamatát, keresse meg az oldalt. Így jutunk a csillagokba. 

Egyetlen idézet a nyitó oldalról:

A CsillagMag a mindenkiben rejlő Központnak egy allegóriája, ahol az egész Univerzum és az Egyén találkozik: az a pont, ahol felismerhető minden belső gondolat és érzés – ugyanebben a pontban benne rejlik a Világegyetem, azaz ahol a Te és Én világa összeér.

A Belső Fénymag, amely a Szeretet mindent átható rezgésén rezeg, polaritás nélkül, túl minden dimenzión.

Vili?

Nyilvános profil

Az iWiW meg-megereszti lépteit, hogy a Facebook nyomában maradjon: mostantól mindenki dönthet, akar-e magának publikus profiloldalt, amelyet részben szerkeszthet és formázhat is. A lényeg a részben kifejezésen, mert ezt a ronda kék keretet például nem tudtam eltüntetni: 

Aki a Facebook helyett még az iWiWen keresne, itt talál: Balla D. Károly első honlapja

Más: Ungvár, 3 szobás lakás kiadó  - vps szervergép bérlés

Nyilvános profil közösségi oldalakon. Facebook megosztás, kiadó lakás Ungváron, szerver ukrán internet, facebook, ungvár, lakás, szerver bérlés

Sakk és más

A minap nagyon szépen sikerült megnyernem egy partit.

Vezér nélkül játszottam, de sok tisztem maradt és erősen szorongattam a fehér királyt. Végül egy védetlen gyaloggal úgy adtam sakkot, hogy bármit lép a király (túl sok választása nem volt), utána a huszárommal e2-re lépve sakk-sekket tudok adni, így bizonyosan leütöm az ellenfelét vezérét - ezután már nem lett volna esélye, feladta. (Mostanában Első Piréz néven játszom).

*

Mai aforizmám a Facebookon:

Az igazi bajt nem mindig a vészhelyzet okozza, hanem az, ha vészmegoldással reagálunk rá.

*
Kis vita, ugyancsak a Facebookon. R.Á. betűzte ezt a fotót:

Erre reagálva T.A megjegyezte: "Sanyi bácsinak nagyon perverz feje van ezen a képen. Mintha már az éjszakai lepedőcsatát tervezgetné." - Mire aztán két költőnő nagyon felkapta a vizet, szerintük T.A. "leperverzezte" az egyik legnagyobb magyar költőt. Szerintem sok szamárságot összeírtak. T.A. egy ideig opponált, aztán néhányan még mellé álltunk, mondván, hadd lehessen már akár kiváló költőkön is élcelődni, ne gyártsunk sérthetetlen ikonokat. Végül a két hölgy "nemek közötti harccá" dagasztotta vitánkat - de én még ennek előtte kiszálltam, akkor, amikor egy tanítónéni-stílusú asszonyság kezdte osztani az észt.

*
Frissítések írói oldalamon:

• UFÓ Kárpátalján
• Bankrablás Gömörben
• Omló fal tövén

Két angol szonettem a Holmiban

Tavalyi verstermésemnek talán két legjobbja jelent meg a Holmi 2010/júliusi számában, a szövegük itt (Porig alázva | A burokbahalt) vagy itt olvasható.

A Fészbukon ezúttal ezt a bejegyzésemet követte tucatnyinál több hozzászólás:

A halál zavarba ejtően életszerű.

Pirézavató bejegyzésemet pedig meglepetésemre hatvannál is több "lájkolás" érte, azaz ilyen sok Facebook-tag kattintott a "Tetszik" gombra a blogomban.

Frissítések írói oldalamon:

• Az ugyanazok
• New York-i eső
• Picasso: A színész
• Lombján fennakad
• Kistotál

A tagadás tagadásának tagadása

Ma a Facebook oldalamra ezt a mondatot írtam be:

Kudarccal végződött az öngyilkossági kísérlet megakadályozását hátráltató körülmények elhárításának a meghiúsulása.

Nem kérdeztem semmit, de olvasóim persze azonal értelmezni kezdték: akkor ez most pozitív vagy negatív hír. Végül valaki levezette, hogy pozitív, mert maga az öngyilkosság nem történt meg. Reagáltam: az ugyan igaz, hogy a delikvens életben marad (plusz), de egy kísérlet eredménye mégis csak akkor tekinthető pozitív, ha sikerül, ez nem sikerült, tehát: mínusz.

---

Sikert arattam azzal, hogy pirézzé avattam egy ügyvédet. Részletek:
Újabb tiszteletbeli piréz

---

Frissítések írói oldalamon: Bujaságunk története | Fogódzók | Ebéd Nevickén

---