Kávé hármasban - egy régi történet. Az 1980-as évek legvége. A Gyulai Lírafesztiválra két remek színművésszel utazhattam. Egy békési városkában érdekes fordulatot vett beszélgetésünk, amikor kora reggel a két sztár kedvéért idő előtt kinyitott a helyi presszó. - Írásomat a Librarius is ajánlotta olvasóinak.
Librarius - 2015. február 14:
Történt, hogy Balla D. Károly íróbarátunk olvasott az origo.hu-n egy remek interjút Hegedűs D. Géza színművésszel, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, fölrémlettek benne a régi szép idők.
Egy részlet az interjúból:
A szüleim pedagógusok voltak. Sokszor elgondolkodom,
vajon mit szólnának hozzá, hova tűnt az a sok-sok odaadás, emberséggel
teli idő, a sok óra az irodalomról, a történelemről, a
művészettörténetről, amivel az életük telt. Azt tapasztalom, hogy a
sötétség gyorsabban terjed manapság, mint a világosság. Konrád György
egyik írásában elintézetlen dolgainkról beszél, úgy fogalmaz, hogy a bűn
ott van elásva a küszöbünk előtt, és mi naponta átlépünk rajta,
ahelyett, hogy kiásnánk.
A teljes szöveg az origo.hu-n olvasható, amelyben az is kiderül, hogy került a D. Hegedűs Géza nevébe.
Azt pontosan nem tudjuk, hogy Balla D. Károly nevébe hogyan
került a D., helyette elmesél nekünk egy történetet a 80-as évek
végéről, amikor Gálffi Lászlóval és Hegedűs D. Gézával utazott együtt
Pestről Gyulára.
Részlet a sztoriból:
Kora hajnalban találkoztunk a Keletinél, Baross Gábor szobra alatt.
Gálffi is emlékezett rám Moszkvából, így hát régi ismerősökként vágtunk
neki a több órás útnak (autópálya abba az irányba nem épült még akkor,
valóban nagyon hosszú volt az út sok-sok város és falu érintésével).
Én azt se bántam volna, ha soha nem érünk oda, olyan kitűnően
szórakoztam. A két színész ki nem fogyott a tréfából, ugratták hol
egymást, hol engem, hol pedig azokat a verseket gyakorolták fennhangon,
amelyek majd a Gyulai Várszínház deszkáin hangzanak el előadásukban. De
még ebben is volt ugratás.
– Géza, ne magold már azt a verset, késő azt már ilyenkor megtanulni;
nekem minden a fejemben van! Igaz, nem lehet mindenkinek ilyen
tökéletes a memóriája.
– Lacikám, mindenkinek más a technikája. Nekem is fejemben van, de
még csiszolom az anyagot, hogy ne legyen göcsörtös, mint a tiéd lesz.
A sztori folytatását itt olvashatjátok:
