Az új ukrán oktatási törvény körüli vita

Igazság szerint szívesen távol maradtam volna mindattól, ami az új ukrán oktatási törvénnyel kapcsolatos. Egyrészt a teljes szöveg még mindig nem publikus (csak a tervezet és a kiszivárogtatott részletek), másrészt a hatályba lépéséhez még Porosenko ukrán elnök aláírására is szükség van. E két körülmény ellenére mégis nagyjából elszabadult a pokol a diplomáciai szintű odamondogatásoktól az útszéli és kocsmai szintű kommentekig.

Az sokan elismerik, hogy a törvény számos ponton előrelépést jelent, azonban 7. cikkelye kétségtelenül a kisebbségi jogok durva szűkítését helyezi kilátásba, miszerint a közép- és felsőfokú tanintézetekben csak az államnyelven folyhat az oktatás, a nemzetiségek nyelvén csak az elemi és általános szinten. Ez drasztikus kisebbségellenes lépés, ugyanakkor a törvény szövege több helyütt is többféle értelmezési lehetőségre ad módot, vagyis nem eléggé egyértelmű, emellett mintha kiskapukat nyitna... Ellenmondások is mutatkoznak, a törvény sűrűn hangoztatja, hogy a kisebbségek érdekében is történnek a változtatások, ebből olyasmi is kiszűrhető, hogy az államnyelv oktatásában a nagyon rossz módszertant jobb váltja fel...

Rengeteg cikk jelent meg, egyet-kettőt én is megosztottam Facebook oldalamon, minden alkalommal tobbágú vita alakult ki. Az általános véleményemet talán legjobban tükröző hozzászólásom:

Balla D. Károly nehéz átlátni a helyzetet, de a többféle megközelítés mindenképpen árnyalja a képet. a sérelmi pozíció és az indulat ritkán célravezető, ha pedig még a politikai haszonszerzés szándéka is befigyel (magyarországi és kárpátaljai magyar részről), abból sok jó ki nem sülhet. másfelől súlyos tévedés lenne csupa jóindulatot feltételezni az ukrán fél részéről, a távlati cél nyilvánvalóan annak a bizonyos etnikai homogenitásnak a megvalósítása. mindehhez hozzájön, hogy Ukrajnában a törvény és a végrehajtás jól el tud válni egymástól, különösen ha megengedő módok, lehetségességek, vagylagosságok vannak a törvényben, ilyenkor az értelmezés és a szándék a fontosabb. én úgy sejtem, a törvény azt is lehetővé teszi, hogy nagyon durván korlátozzák a kisebbségi nyelvhasználati jogokat az oktatásban, de közben egyrészt általános kérdésekben mintha előrelépést jelentene, másrészt mintha kiskapukat nyitna például azzal, hogy belengeti az egy vagy több tantárgynak EU-nyelveken való oktathatóságát. a magyar EU-nyelv, az orosz nem. hogy ez ténylegesen is kihasználható egérút-e a magyar oktatás számára, azt én nem tudom megmondani.

Neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében?

Inkább ne, mondanám röviden. Mondtam hosszabban is a Facebookon, erre az alábbi bejegyzésre reagálva, amelynek szerzője Kárpátja volt református püspöke, Horkay László. Ezt írta:

Horkay László Az én gyerekkoromban minden gyereket munkára neveltek, hogy felnőtt korában szolgálhasson, hasson, alkosson és gyarapítson. A mai gyerekek képein mindenki kis hercegnek, kis hercegnőnek, tündérkémnek van jelölve. Ha minden felnőtt nagy herceg és nagy hercegnő lesz, ki fog főzni, mosni, ültetni, kertet művelni, jószágot tartani, házat építeni, gyógyítani, tanítani, egyházi szolgálatot végezni ? Az élet nem szórakozás, hanem munka és harc. Ha nem műveljük és őrizzük az Istentől számunkra teremtett földet, akkor csak töviset és bogáncskórót fog teremni. Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint.

Amikor az én falamon, mint ismerősén, megjelent, már volt alatta néhány helyeslő hozzászólás. Volt, aki "vannak kivételek"-kel próbálta enyhíteni a dolgot, de az a vélemény azért általánossá és uralkodóvá vált a topikban, hogy a fiatalok nem dolgoznak, semmirekellőek.  Pl.

Ferenc Benedek Emlèkszem gyerekkoromban szinte minden portán volt tehèn. Volt ahol kettö is. A mai fiatal lányok nök asszonyok már inkább körmūk nevelèsèvel mintsem a jòszág nevelèsèvel foglalkoznak. És mivel ö maga nincs megnevelve, a gyereke kitöl tanuljon ? A mai világba mindenki tanul de senki sem èrt semmihez. Szomoru ez.

Voltaképp ennek a hozzászólónak ostobábbnál ostobább kijelentései késztettek vitára. Egyik válaszom így hangzott:

Balla D. Károly alaptalan általánosítás. a mai fiatalok sokkal több értékteremtő munkát végeznek, mint bármelyik korábbi generáció. sokkal okosabbak és sokkal több hasznos tudással rendelkeznek. őket illeti a tisztelet és a támogatás. új világ van, új értékrend. a károgás csak a károgók szánalmas önigazolása és annak bizonyítéka, hogy kikoptak ebből az új világból.

Persze aztán személyeskedések is jöttek, egy ponton azonban azt írta, befejezné a vitát. De folytatta a dohogást, a fiatalok elleni hergelődést. 

A házasság is szóba került, többeknél, persze vallási megközelítésben. Hogy ezek a romlott fiatalon nem akarnak nősülni. A fiatalok 80 % (!!) nőtlen, írta opponensem. ...Amikor egy másik hozzászólónak azt találtam írni, hogy 1) a válások nagyobbik fele válással végződik, 2) a házasságon belüli erőszak gyakoribb jelenség, mint a kárkapcsolaton belüli - akkor erre azt a választ kapta, hogy szavaim istentelen.

Ezekbe a vitákba nagy ritkán azért megyek bele, mert mindig bízom benne, talán mégis akad a topik közönségében egyvalaki, akit legalább elgondolkodtatok ellenvéleményemmel. De a dolog reménytelennek látszott. Utoljára, búcsúzásként ez írtam:

Balla D. Károly mivel bízom a keresztény hitűek jóidulatában, azt kérem, ebben a minőségetekben ne néhány (vagy sok) rossz példából kiindulva általánosítsatok. a fiatalok szerencsére sokfélék, van ilyen és van másmilyen, van jónak és vannak rossznak ítélhető jelenségek, folyamatok. van deviancia és van zsenialitás, van elidegenedésre és erőszakra, de van szárnyaló társadalmi aktivitásra és roppant hasznos munkára is példa. a társadalmi tendenciák felől nézve a mai fiatalok eredményesebbek az életben, mint a korábbi generációk, tudásuk nagyobb és főleg hasznosabb abban a világban, amelyben élnek. az általános az, hogy a fiatalokra nehezedő nyomás ellenére nagyon szépen helytálnak, eredményesek, életrevalóak. persze: rengeteg az ellenpélda. de aki csak ezeket látja és ebből azonosít: az tévedésekre ragadtatja magát. nem tudhatom, ti hogy neveltétek a gyerekeiteket és ők hozzák-e ezeket a vádaskodásokat. az én családi, baráti és ismerősi körömben sokkal több a pozítív példa, de persze akadt negatív is, de nem az a jellemző. meg kellene érteni, hogy a világ és abban az értékrendek átalakultak. meglehet, hogy "munka" alatt sem ugyanazt értitek. egy számítógépes program megírása két óra alatt például nektek biztosan nem munka, holott értéke mondjuk 300× annyi, mint egy nyolcórás munka a mezőn. erre azt fogjátok mondani, hogy a programot nem lehet megenni, a krumplit meg igen. igazatok van. de én a munka értékéről, hasznáról, előremutató jellegéről beszélek. a fiatalok értékesebb munkát végeznek, mint az előtte járó generációk tagjai. ez tudományosan bizonyítható. a fiatalabb generáció tartja el az idősebbet, NEM PEDIG FORDÍTVA. ez is bizonyítható. nem kellene személyes sérelmekből szentenciákat levonni és valami hamis erkölcsi magaslatról kinyilatkoztatni. PONT EZT UTÁLJÁK BENNETEK A FIATALOK. ne vádaskodjatok, ne dohogjatok: nekik szerencsére ezzel nem tudtok ártani, de saját magatokat megmérgezitek vele. -- szép napokat mindenkinek.  

Eléggé megdöbbentő volt, hogy miközben a püspöki dörgedelem százszámra kapta a lájkokat és töb százan meg is osztották e remek szavakat, én egyetlenegy pozitív visszajelzést sem kaptam. Bár egyszer értesítést kaptam egy lájkról és nevemet tartalmazó hivatkozásról, de mire megnéztem volna, már nem volt ott.

Másnap aztán saját falamon az eredeti bejegyzést megosztva röviden megemlítettem a történteket. Itt persze a velem egyetértők szólaltak meg és nyomtak véleményt. Egyvalaki viszont átjött a püspöki topikból, úgy tűnt, nemcsak saját igazának hangsúlyozása a célja, hanem az érdekli az ellenvélemény. Vitát ajánlottam. Erre privát beszélgetést kedvezményezett. Belementem. Elsőre ezt írta (nem idézném, ha utóbb le nem tiltott volna):

Anikó Orosz Kedves Károly!
Van egy egyszerű mondat a bibliában,Imátkozzál és Dolgozzál.Igazán maradandót akkor ad egy szülő,ha ezeket megalapozza gyermeke életében.Semmi kivetni való nincs benne,ezt probálta a Laci bácsi is elmondani.
A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává.
Senki nem vitattja,hogy a mai generácio okosabb,de sajnos 25 évesen már annyit éltek hogyteljesen kiégnek.
Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban.
Én a gyermekeimet,úgy próbálom nevelni,hogy megélem a hitemet közöttük.
Elfogadtam amit Isten mond a Bibliában,s próbálok aszernt élni.
Hiszem ,hogy az életem itt a földön születésemtől halálomig egy utazás,de nem mindegy hogyan élem azt.
Hiszek Jézusban aki az egyetlen esélyem a szabadulásra.
Fontos,hogy az élet viharai ne érjék felkészületlenül gyermekeinket.
Téged mi tart meg,egy -egy sötét órában,vagy egy nem várt tragédiában,betegségben.Ezek valós dolgok,amire csak Istentől kaphatunk választ.

Erre én elég hosszan, több tételben válaszoltam, először hit->vallás->egyház ügyében írtam le véleményemet. De ezt is hozzátettem:

Balla D. Károly viszont a hit kérdéseiről vitatkozni nagyjából fölösleges, és voltaképp nekem nem is ezzel van vitám, hanem például a fiatalokról alkotott képpel. a virtuális világ felszabadítja őket, míg a vallás bezárja. viszont hadd legyen joga mindenkinek szabadon választani világnézeti szemléletek és magatartási formák között, érezze jól magát a templomban, aki nem megszokásból vagy álszentségből jár oda, ám - énszerintem - akkor jár el helyesebben a szülő, ha gyermekének megadja a szabad választás jogát és nem kényszeríti bele semmilyen világnézeti fogságba, és főleg nem terhel rá félelmet, szorongást, nem követel tőle megfelelést, egy olyan erkölcsi rendhez való merev ragaszkodást, amely akadályozhatja személyisége szabad kibontakozását.

Aztán kitértem erre az öngyilkosságos dologra.

Balla D. Károly "Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban." - tévedés. hazugság. pont a fordítottja igaz. mutassak statisztikát?

Mutattam:

Na erre mi volt a válasz? Letiltotta a további üzeneteimet. Ezeket már valószínűleg nem kapta meg:

Balla D. Károly A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává." - Ez meg milyen hülyeség? Milyen rabszolgák? hol? kik? Ilyen ostobaságokat prédikál Horkay? Kérek tudományos bizonyítékot milliók rabszolgaságára. 

az eredeti vitában is láttam, csupa előítéletes, merőben téves állítás. fiatalok nem akarnak dolgozni, stb. ha ilyen tévhitek terjednek vallási körökben ahelyett, hogy utánanéznétek pár szociográfiai tanulmánynak, hiteles felmérésnek, akkor ez igenis káros

vizsgálódj, olvass, gondolkodj

A letiltással egyidőben a falamról is törölte a bejegyzéseit, ahol már szépen gyarapodtak a hozzászólások, az ő első megszólalásaira is reagáltak. Néhányan pedig vették a fáradságot, átruccantak a püspöki topikba, több értelmes, kritikus megjegyzést tettek, és végre az én kommentjeim is kaptak lájkokat. De a csakis a saját ismerőseimtől. Közülük egy nálamnál sokkal jobban megfogalmazta, mi az eredeti beírással a baj. Íme 

Attila Mártonfi De sanyarú lehetett a poszt szerzőjének az élete. És nehogy már másnak jobb legyen, ezért úgy gondolja, tovább is kell ezt adni, mint az öreg katonák a kopaszoknak, nehogy másnak boldogabb legyen a sora. Pedig lehetne. A felvilágosodás és az ipari forradalom óta ugyanis exponenciális növekedésnek indult az európai, majd euroatlanti civilizációban az életminőség. Ennek folytán ma már a posztban vázolt feladatok nagy részét nem szükséges emberi erővel elvégezni, hiszen gépesíthető, automatizált feladatokról van szó. Az ember pedig ember legyen, ne szolga, ne robot.

Egyébiránt meg javasolnám, hogy gyereknevelés dolgában és egyéb kérdésekben ne egy 2000 évvel ezelőtti nomád társadalom kultúrkincsének műfajilag igen vegyes, tendenciózusan szelektált gyűjteményére hivatkozunk, hanem korszerű kutatásokra.

Az emberi életminőség radikális megszaladása épp a vallástól való megszabadulással kezdődött. Ne akarjunk visszamenni a középkor nyomorába. Felnőtt embernek nincs szüksége képzelt barátokra. Legyünk felnőtt, felelős, ne pedig félő(s) emberek.

---

Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint - dörögte a lakodalmi zenészből lett püspök...

Csönge a Szeretlek c. kiállításon

 SZERETLEK - kortárs képzőművészeti csoportos kiállítás a szerelemről

március 27. - április 21.

A kortárs képzőművészeti közeg sokszor kesereg azon, hogy nehezen tudja elérni a nagyközönséget. Így időről-időre felbukkannak olyan projektek, amelyek célzott kísérletet tesznek arra, hogy kilépjenek a szűk szakmai diskurzusból. Ezeknél a törekvéseknél mindig kulcsszerepet játszik a témaválasztás.
A szerelem egy olyan dolog, érzés, állapot, amivel kapcsolatban mindenkinek vannak élményei, tapasztalatai. A művészetben és így természetesen a képzőművészetben is, az elmúlt évezredek során számos műalkotás született a tárgykörben. Ezért is furcsa, hogy az utóbbi negyed században a progresszív képzőművészetből mintha kiveszett volna a szerelem témájának feldolgozása - lehetséges, hogy az intézményrendszer szereplői egyszerűen túlságosan populárisnak vagy giccsesnek ítélik a témát.
Természetesen az elmúlt évtizedekben is számtalan mű született, amely a szerelem különböző stációjával foglalkozik, de összefoglaló igényű, tematikus kiállítás keretében ezek a munkák nem jelentek meg. Célunk nem a régebbi munkák felkutatása volt, és nem is a tavalyi évben megrendezett A szerelem tünetei című kiállítás irányát követtük, ahol az FFS tagjainak meglévő munkáiból válogatott a két kurátor, Barta Edit és Básthy Ágnes. Felkértünk tizenhárom fiatal képzőművészt, hogy reflektáljanak erre a nagyon egyszerű, romantikus, sokszor giccses mégis mindannyiunk életét meghatározó szóra. Reflektáljanak arra, mit jelent nekik a szerelem, hogyan lettek szerelmesek és hogyan nem, hogyan törték össze a szívüket és ők hogyan törték össze más szívét, miért hisznek még a szerelemben és akár miért menjen az egész a búsba?
Azt reméljük, hogy a témaválasztással sikerül megszólítani olyan embereket is, akik alapvetően nem követik a kortárs képzőművészeti közeg történéseit, és ritkán vagy szinte soha nem járnak kiállításra.

Megnyitó: 2016. március 24. 19:00
A kiállítás megnyitja: Fenyvesi Áron, művészettörténész, kurátor

A kiállítás helyszíne: Hybridart, Galamb u. 6, Budapest, 1052

Művészek: Balla Csönge, Balogh Viktória, Demeter Dávid, Erményi Mátyás, Ficsór Zsolt feat. Ficsór-Ivanov Anna, Gwizdala Dáriusz, Keresztesi Botond, Leitner Levente, Lima Viktor, Monory Ráhel, Radvánszki Levente, Tóth Balázs, Vékony Dorottya
Kurátorok: Don Tamás, Szilágyi Róza Tekla

Mélyi József

A Földről rég a Holdra költözött

Ha van valami, amivel a kortárs képzőművészetben nem lehet foglalkozni, akkor az a szerelem, amely elavult, megfoghatatlan és kegyetlen. Nyilván részben e tulajdonságai miatt persze mégis téma lehet – szerelemmel kapcsolatos kiállításokat az elmúlt években is sokfelé rendeztek. Két fiatal kurátor, Don Tamás és Szilágyi Róza most tizenhárom fiatal művészt vagy művészpárost kért fel, és friss munkáikból állították össze a Szeretlek című kiállítás anyagát. Ha valaki a cím ismeretének hiányában nézné meg a tárlatot, valószínűleg nem jönne rá azonnal, mi volt az eredeti hívószó; az összetartó fogalom lehetne akár az életérzés vagy az intimitás, címként pedig működhetne a Giccs és erotika vagy a Vágy és vágytalanság is – a szerelemhez mindennek csak közvetve lenne köze.

---

Első regényem most ingyenesen megrendelhető

Kedves barátaim, most ingyenesen hozzájuthattok első regényem példányaihoz, a kiadó még a postázás költségét is át tudja vállalni. Körlevelükben írják, hogy

a korábbi évekből megmaradt könyvkészlet  darabjait kínálhatjuk ingyen az érdeklődőknek. ...indokolt esetben még könyveink postázási költségeit is ​vállalni tudjuk

​A könyvek listája az alábbi linken érhető el, a megnyíló űrlapon ​rögtön​ leadhatjátok igényléseteket. Az én könyvem a B sorozat 14. száma alatt található (most második a teljes listán): 14) Balla D. Károly: Élted volt regénye. Egy önmagát mintázó torzó. Katt a linkre:

Könyvlista + megrendelő űrlap

A kiadó kéri, hogy a nevet, telefonszámot, és​ a ​kért könyvek postázási címét​ már most adjátok meg! Az űrlapon ​csak az igényelt könyveknél kell darabszámot feltüntetni. A kitöltés után a lap alján kattintsatok az Elküld gombra.

Figyelem: ​Az igénylések beküldési határideje: 2017. március 31.​
A kiadó ezt is hangsúlyozza:

​A takarékosság érdekében előnyben részesítjük azokat, akik vállalják, hogy a kiszállítás költségeit fedezni tudják. Kérjük: jelezzék! Előnyt jelent az is, ha az igénylő feltünteti, hogy a könyveket személyesen tudja átvenni Budapesten (Huszár Gál Evangélikus Könyvesbolt V. Deák tér 4.)​

Könyvemről itt olvashattok bővebben:

• Élted volt regénye - elsőként megjelent regényem
• Írói élmény: Élted volt regénye 
• Kereskedelmi forgalomban ára 1000 Ft fölött

A Kiadó teljes levele:

A harmadik nemi identitás

Nemrégiben református lelkész ismerősöm, akit fiam barátjaként és asszociációs játékaim kitűnő szereplőjeként is kedvelek, eléggé rosszalló jelzéssel tett közzé egy posztot a Facebookon. A posztban arról volt szó, hogy Norvégiában esetleg bevezethetik a személyazonossági adatok nemi rubrikájában a harmadik nemet, azaz nem lesz kötelező senkinek nőnek vagy férfinak vallania magát, hanem egy semleges nemi identitást is választhat, így a meleg férfiak, leszbikus nők, a transzszexuális vagy biszexuális identitásúak elkerülhetik azt a választási kényszert, amely számukra problémát okozott. Lelkész barátom ezt nem egyszerűen csak rosszallta, ironikus és gúnyos megjegyzésében állati metaforákat használt.

Ezt én eléggé sértőnek éreztem. Előbb csak arra hoztam fel a példát, hogy az indiánoknál például a kereszténység Amerikába érkezése előtt 5 nem létezett, a férfiakon és nőkön kívül a férfi identitású nők és a női identitás a férfiak, valamint a transzneműek is külön kategóriát képeztek a törzsi életben, és ezt a különbözőséget a többség részéről nagy tiszteletben tartották, mi több, ezeket az embereket gazdagabbaknak gondolták maguknál azok, akik számára csak egyetlen nemi azonosság volt a jellemző.

Később, amikor láttam, hogy barátom rosszalló megjegyzése indulatokat szabadít el és egyes hozzászólók buzizni sem átallottak, kicsit bekeményítettem és a következőket írtam:

...kedves T., az én felfogásom szerint nem felel meg az emberi méltóságot tiszteletben tartó keresztényi magatartásnak az, hogy a szabad nemi identitásválasztás felett élcelődtél, pláne a veszett kutya példájával. van, akinek ez jó alkalom volt a buzizásra. ...
magam is élcelődő típus vagyok, de amikor növekszik az idegengyűlölet, antiszemitizmus, homofóbia, rasszizmus, akkor sztem emberibb (és keresztényibb?) magatartás az idegenek, zsidók, lmbt-k, romák mellé állni, semmint élcelődni rajtuk és jogérvényesítő szándékukon. ebben most nagyon nem értek veled egyet

...nem érted hogy ezzel pont úgy viselkedsz, mint amikor ukrajnában gúnyolódnak a magyarokon hogy miféle jogokat akarnak, miféle identitás az hogy magyar? Miféle nemi identitás az hogy transznemű?

...a más vélemény egy dolog, és az is más, ha egy barátom (te) nyilvánosan gúnyolódik egy kisebbség jogérvényesítésén, teszi ezt véleményformáló lelkészként, homofób megnyilvánulásokra hergelve híveit. épp az ellenkező magatartás az, amit művelt, jó szándék magatartás az, amit művelt, jó szándékú, felvilágosult barátomtól elvárhatónak gondolnék

Utóbb többünk javaslatára a lelkész úr törölte a topikot. 

---