A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: személyes. Összes bejegyzés megjelenítése

Neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében?

Inkább ne, mondanám röviden. Mondtam hosszabban is a Facebookon, erre az alábbi bejegyzésre reagálva, amelynek szerzője Kárpátja volt református püspöke, Horkay László. Ezt írta:

Horkay László Az én gyerekkoromban minden gyereket munkára neveltek, hogy felnőtt korában szolgálhasson, hasson, alkosson és gyarapítson. A mai gyerekek képein mindenki kis hercegnek, kis hercegnőnek, tündérkémnek van jelölve. Ha minden felnőtt nagy herceg és nagy hercegnő lesz, ki fog főzni, mosni, ültetni, kertet művelni, jószágot tartani, házat építeni, gyógyítani, tanítani, egyházi szolgálatot végezni ? Az élet nem szórakozás, hanem munka és harc. Ha nem műveljük és őrizzük az Istentől számunkra teremtett földet, akkor csak töviset és bogáncskórót fog teremni. Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint.

Amikor az én falamon, mint ismerősén, megjelent, már volt alatta néhány helyeslő hozzászólás. Volt, aki "vannak kivételek"-kel próbálta enyhíteni a dolgot, de az a vélemény azért általánossá és uralkodóvá vált a topikban, hogy a fiatalok nem dolgoznak, semmirekellőek.  Pl.
Ferenc Benedek Emlèkszem gyerekkoromban szinte minden portán volt tehèn. Volt ahol kettö is. A mai fiatal lányok nök asszonyok már inkább körmūk nevelèsèvel mintsem a jòszág nevelèsèvel foglalkoznak. És mivel ö maga nincs megnevelve, a gyereke kitöl tanuljon ? A mai világba mindenki tanul de senki sem èrt semmihez. Szomoru ez.
Voltaképp ennek a hozzászólónak ostobábbnál ostobább kijelentései késztettek vitára. Egyik válaszom így hangzott:

Balla D. Károly alaptalan általánosítás. a mai fiatalok sokkal több értékteremtő munkát végeznek, mint bármelyik korábbi generáció. sokkal okosabbak és sokkal több hasznos tudással rendelkeznek. őket illeti a tisztelet és a támogatás. új világ van, új értékrend. a károgás csak a károgók szánalmas önigazolása és annak bizonyítéka, hogy kikoptak ebből az új világból.

Persze aztán személyeskedések is jöttek, egy ponton azonban azt írta, befejezné a vitát. De folytatta a dohogást, a fiatalok elleni hergelődést. 

A házasság is szóba került, többeknél, persze vallási megközelítésben. Hogy ezek a romlott fiatalon nem akarnak nősülni. A fiatalok 80 % (!!) nőtlen, írta opponensem. ...Amikor egy másik hozzászólónak azt találtam írni, hogy 1) a válások nagyobbik fele válással végződik, 2) a házasságon belüli erőszak gyakoribb jelenség, mint a kárkapcsolaton belüli - akkor erre azt a választ kapta, hogy szavaim istentelen.

Ezekbe a vitákba nagy ritkán azért megyek bele, mert mindig bízom benne, talán mégis akad a topik közönségében egyvalaki, akit legalább elgondolkodtatok ellenvéleményemmel. De a dolog reménytelennek látszott. Utoljára, búcsúzásként ez írtam:
Balla D. Károly mivel bízom a keresztény hitűek jóidulatában, azt kérem, ebben a minőségetekben ne néhány (vagy sok) rossz példából kiindulva általánosítsatok. a fiatalok szerencsére sokfélék, van ilyen és van másmilyen, van jónak és vannak rossznak ítélhető jelenségek, folyamatok. van deviancia és van zsenialitás, van elidegenedésre és erőszakra, de van szárnyaló társadalmi aktivitásra és roppant hasznos munkára is példa. a társadalmi tendenciák felől nézve a mai fiatalok eredményesebbek az életben, mint a korábbi generációk, tudásuk nagyobb és főleg hasznosabb abban a világban, amelyben élnek. az általános az, hogy a fiatalokra nehezedő nyomás ellenére nagyon szépen helytálnak, eredményesek, életrevalóak. persze: rengeteg az ellenpélda. de aki csak ezeket látja és ebből azonosít: az tévedésekre ragadtatja magát. nem tudhatom, ti hogy neveltétek a gyerekeiteket és ők hozzák-e ezeket a vádaskodásokat. az én családi, baráti és ismerősi körömben sokkal több a pozítív példa, de persze akadt negatív is, de nem az a jellemző. meg kellene érteni, hogy a világ és abban az értékrendek átalakultak. meglehet, hogy "munka" alatt sem ugyanazt értitek. egy számítógépes program megírása két óra alatt például nektek biztosan nem munka, holott értéke mondjuk 300× annyi, mint egy nyolcórás munka a mezőn. erre azt fogjátok mondani, hogy a programot nem lehet megenni, a krumplit meg igen. igazatok van. de én a munka értékéről, hasznáról, előremutató jellegéről beszélek. a fiatalok értékesebb munkát végeznek, mint az előtte járó generációk tagjai. ez tudományosan bizonyítható. a fiatalabb generáció tartja el az idősebbet, NEM PEDIG FORDÍTVA. ez is bizonyítható. nem kellene személyes sérelmekből szentenciákat levonni és valami hamis erkölcsi magaslatról kinyilatkoztatni. PONT EZT UTÁLJÁK BENNETEK A FIATALOK. ne vádaskodjatok, ne dohogjatok: nekik szerencsére ezzel nem tudtok ártani, de saját magatokat megmérgezitek vele. -- szép napokat mindenkinek.  
Eléggé megdöbbentő volt, hogy miközben a püspöki dörgedelem százszámra kapta a lájkokat és töb százan meg is osztották e remek szavakat, én egyetlenegy pozitív visszajelzést sem kaptam. Bár egyszer értesítést kaptam egy lájkról és nevemet tartalmazó hivatkozásról, de mire megnéztem volna, már nem volt ott.

Másnap aztán saját falamon az eredeti bejegyzést megosztva röviden megemlítettem a történteket. Itt persze a velem egyetértők szólaltak meg és nyomtak véleményt. Egyvalaki viszont átjött a püspöki topikból, úgy tűnt, nemcsak saját igazának hangsúlyozása a célja, hanem az érdekli az ellenvélemény. Vitát ajánlottam. Erre privát beszélgetést kedvezményezett. Belementem. Elsőre ezt írta (nem idézném, ha utóbb le nem tiltott volna):

Anikó Orosz Kedves Károly!
Van egy egyszerű mondat a bibliában,Imátkozzál és Dolgozzál.Igazán maradandót akkor ad egy szülő,ha ezeket megalapozza gyermeke életében.Semmi kivetni való nincs benne,ezt probálta a Laci bácsi is elmondani.
A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává.
Senki nem vitattja,hogy a mai generácio okosabb,de sajnos 25 évesen már annyit éltek hogyteljesen kiégnek.
Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban.
Én a gyermekeimet,úgy próbálom nevelni,hogy megélem a hitemet közöttük.
Elfogadtam amit Isten mond a Bibliában,s próbálok aszernt élni.
Hiszem ,hogy az életem itt a földön születésemtől halálomig egy utazás,de nem mindegy hogyan élem azt.
Hiszek Jézusban aki az egyetlen esélyem a szabadulásra.
Fontos,hogy az élet viharai ne érjék felkészületlenül gyermekeinket.
Téged mi tart meg,egy -egy sötét órában,vagy egy nem várt tragédiában,betegségben.Ezek valós dolgok,amire csak Istentől kaphatunk választ.
Erre én elég hosszan, több tételben válaszoltam, először hit->vallás->egyház ügyében írtam le véleményemet. De ezt is hozzátettem:
Balla D. Károly viszont a hit kérdéseiről vitatkozni nagyjából fölösleges, és voltaképp nekem nem is ezzel van vitám, hanem például a fiatalokról alkotott képpel. a virtuális világ felszabadítja őket, míg a vallás bezárja. viszont hadd legyen joga mindenkinek szabadon választani világnézeti szemléletek és magatartási formák között, érezze jól magát a templomban, aki nem megszokásból vagy álszentségből jár oda, ám - énszerintem - akkor jár el helyesebben a szülő, ha gyermekének megadja a szabad választás jogát és nem kényszeríti bele semmilyen világnézeti fogságba, és főleg nem terhel rá félelmet, szorongást, nem követel tőle megfelelést, egy olyan erkölcsi rendhez való merev ragaszkodást, amely akadályozhatja személyisége szabad kibontakozását.
Aztán kitértem erre az öngyilkosságos dologra.
Balla D. Károly "Soha nem volt annyi depressziós,öngyilkosságra hajlamos fiatal mint napjainkban." - tévedés. hazugság. pont a fordítottja igaz. mutassak statisztikát?
Mutattam:


Na erre mi volt a válasz? Letiltotta a további üzeneteimet. Ezeket már valószínűleg nem kapta meg:



Balla D. Károly A mai fiatalok teljesen a virtuális világ foglyai,amit azért hoztak létre ,hogy kiszolgálja az embereket,most aljas módon milliokat tesz rabszolgává." - Ez meg milyen hülyeség? Milyen rabszolgák? hol? kik? Ilyen ostobaságokat prédikál Horkay? Kérek tudományos bizonyítékot milliók rabszolgaságára. 

az eredeti vitában is láttam, csupa előítéletes, merőben téves állítás. fiatalok nem akarnak dolgozni, stb. ha ilyen tévhitek terjednek vallási körökben ahelyett, hogy utánanéznétek pár szociográfiai tanulmánynak, hiteles felmérésnek, akkor ez igenis káros

vizsgálódj, olvass, gondolkodj
A letiltással egyidőben a falamról is törölte a bejegyzéseit, ahol már szépen gyarapodtak a hozzászólások, az ő első megszólalásaira is reagáltak. Néhányan pedig vették a fáradságot, átruccantak a püspöki topikba, több értelmes, kritikus megjegyzést tettek, és végre az én kommentjeim is kaptak lájkokat. De a csakis a saját ismerőseimtől. Közülük egy nálamnál sokkal jobban megfogalmazta, mi az eredeti beírással a baj. Íme 
Attila Mártonfi De sanyarú lehetett a poszt szerzőjének az élete. És nehogy már másnak jobb legyen, ezért úgy gondolja, tovább is kell ezt adni, mint az öreg katonák a kopaszoknak, nehogy másnak boldogabb legyen a sora. Pedig lehetne. A felvilágosodás és az ipari forradalom óta ugyanis exponenciális növekedésnek indult az európai, majd euroatlanti civilizációban az életminőség. Ennek folytán ma már a posztban vázolt feladatok nagy részét nem szükséges emberi erővel elvégezni, hiszen gépesíthető, automatizált feladatokról van szó. Az ember pedig ember legyen, ne szolga, ne robot.

Egyébiránt meg javasolnám, hogy gyereknevelés dolgában és egyéb kérdésekben ne egy 2000 évvel ezelőtti nomád társadalom kultúrkincsének műfajilag igen vegyes, tendenciózusan szelektált gyűjteményére hivatkozunk, hanem korszerű kutatásokra.

Az emberi életminőség radikális megszaladása épp a vallástól való megszabadulással kezdődött. Ne akarjunk visszamenni a középkor nyomorába. Felnőtt embernek nincs szüksége képzelt barátokra. Legyünk felnőtt, felelős, ne pedig félő(s) emberek.


Ti szülők, neveljétek gyermekeiteket az Úr félelmében és az Ő tanítása szerint - dörögte a lakodalmi zenészből lett püspök...

Megszűnt a NolBlog

Már múlt időben írom, pedig még csak január 31-én fog bekövetkezni az esemény: a Népszabadság Online (NOL) alatt több mint 10 éve működő blogrendszer teljes egészében megszűnik. Ezt maga a szolgáltató jelentette be egy körlevélben, amelyet az összes bloggernek elküldött. Így hangoz: 

Tisztelt NolBlog.hu felhasználó!

Sajnálattal értesítjük, hogy a Mworks Print Zrt. mint a nolblog.hu üzemeltetője, 2016. január 31-én bezárja a nolblog.hu és az admin.nolblog.hu weboldalakat, azok minden szolgáltatásával együtt. A weboldalak – az ott megjelenő adatokkal, blogokkal és szolgáltatásokkal együtt –, ettől a naptól kezdve nem lesznek sem a nolblog.hu webcímen, sem annak aloldalain keresztül elérhetőek.
Az oldalakon keletkezett adatokat a törvényi előírásoknak megfelelően kezeljük.
Ha blogját meg szeretné őrizni, vagy a blogolást más szolgáltatónál kívánja folytatni, akkor a blog saját számítógépre való mentéséhez a következők a teendők (a mentett blog importálásáról a választott blogszolgáltatónál érdeklődhet):
  • Belépés, ‘Saját blogjaim’ menüpont, adott blog kiválasztása
  • Blogexport: a NolBlog admin felületén Vezérlőpult ---> Hasznos holmik menüpont
  • Képek mentése: Blog ---> Intéző menüpont
Köszönjük, hogy használta szolgáltatásainkat!
Üdvözlettel,
Mworks Print Zrt.
support: nolblogsupport@nepszabadsag.hu
Én 2004 óta blogolok itt, akkor indítottam az Egy manzárdőr feljegyzései c. blogot, és ezeket 2006-ban két további követte. Bár most már évek óta csak utóközlő és ajánló blogoknak használtam őket, egy időben részese voltam az igen intenzív közösségi blogolásnak, gyakran vezettem a népszerűségi listát (még fsp, azaz Föld. S. Pétert is le-leszorítva a dobogó akkoriban általa szinte kibérelt első fokáról). Aztán talán úgy 2008-9 táján kellemetlen afférom támadt egy asszonysággal, és akkortól kezdve a frisseimet már nem osztottam meg itt.

Technikailag a NolHu mindig eléggé kezdetleges volt, technikai fejlesztés az utóbbi 10 évben gyakorlatilag alig történt, bár a főoldal nemrégiben mobilbaráttá vált (maguk a blogok nem).

Legnépszerűbb írásom ez volt a nolblogos Manzárdon 2006. február 24-én (de itt már az új helyre átmentett cikk linkjét adom meg):

Válaszlevél Orbán Viktornak

2016. január 31-ével megszűnik, megszűnt a NolBlog - a Népszabadság Online portál - a NOL - alatt működő blogrendszer. Legnépszerűbb posztom az Egy Manzárdőr... c webhelyen a Válaszlevél Orbán Viktornak című volt. - blogolás, szerviz blog: laptopcafé - első google, személyes, politika, laptop felhasználó - kijelző hiba megszüntetés budapest - notebook javítás

Árukapcsolás

Péntek reggel. Csengetnek. Két jól öltözött hölgy, szövetkabátban, csinos kalapkával fejükön. Úriasszonyok, mondanám, ha ennek a kifejezésnek bármi értelme lenne a mai Ukrajnában. Először a Mi a Biblia? című könyvet kínálják rá Évára. Köszönöm, ilyenünk már van, hárít nőm. Kegyes hazugság: nem akarja az elvi okokból történő kategorikus elutasítással megsérteni a kedves becsöngetőket. Van másik típusú fordulta következik. - Na és ez? - veszik elő a Mi a korrupció? (Що таке коррупція?) című könyvet. - Köszönöm, ezt pedig betéve ismerem - mondja Éva.

Mosoly, elbúcsúznak. Tűnődünk, vajon hittérítők voltak-e vagy könyvügynökök.

A következő ház az utcánkban egy volt nagyfőnök üzletemberé, aki a rossz nyelvek szerint erdeinkben hatalmas törvénytelen vágásokat végeztetett és a fát Nyugara dobbantotta regnálása idején. Amúgy vallásos ember, kitüntetetten nagy felhajtással ünnepel minden olyan napot, amit az egyházi kalendárium ünnepelni előír.

Tippelgetjük, melyik könyvet sózzák rá a kalapos hölgyek.


Régi sztorimmal a Librariusban

Kávé hármasban - egy régi történet. Az 1980-as évek legvége. A Gyulai Lírafesztiválra két remek színművésszel utazhattam. Egy békési városkában érdekes fordulatot vett beszélgetésünk, amikor kora reggel a két sztár kedvéért idő előtt kinyitott a helyi presszó. - Írásomat a Librarius is ajánlotta olvasóinak.
 

Librarius - 2015. február 14:

Történt, hogy Balla D. Károly íróbarátunk olvasott az origo.hu-n egy remek interjút Hegedűs D. Géza színművésszel, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, fölrémlettek benne a régi szép idők.

Egy részlet az interjúból:

A szüleim pedagógusok voltak. Sokszor elgondolkodom, vajon mit szólnának hozzá, hova tűnt az a sok-sok odaadás, emberséggel teli idő, a sok óra az irodalomról, a történelemről, a művészettörténetről, amivel az életük telt. Azt tapasztalom, hogy a sötétség gyorsabban terjed manapság, mint a világosság. Konrád György egyik írásában elintézetlen dolgainkról beszél, úgy fogalmaz, hogy a bűn ott van elásva a küszöbünk előtt, és mi naponta átlépünk rajta, ahelyett, hogy kiásnánk.
A teljes szöveg az origo.hu-n olvasható, amelyben az is kiderül, hogy került a D. Hegedűs Géza nevébe.

Azt pontosan nem tudjuk, hogy Balla D. Károly nevébe hogyan került a D., helyette elmesél nekünk egy történetet a 80-as évek végéről, amikor Gálffi Lászlóval és Hegedűs D. Gézával utazott együtt Pestről Gyulára.

Részlet a sztoriból:

Kora hajnalban találkoztunk a Keletinél, Baross Gábor szobra alatt. Gálffi is emlékezett rám Moszkvából, így hát régi ismerősökként vágtunk neki a több órás útnak (autópálya abba az irányba nem épült még akkor, valóban nagyon hosszú volt az út sok-sok város és falu érintésével).
Én azt se bántam volna, ha soha nem érünk oda, olyan kitűnően szórakoztam. A két színész ki nem fogyott a tréfából, ugratták hol egymást, hol engem, hol pedig azokat a verseket gyakorolták fennhangon, amelyek majd a Gyulai Várszínház deszkáin hangzanak el előadásukban. De még ebben is volt ugratás.
– Géza, ne magold már azt a verset, késő azt már ilyenkor megtanulni; nekem minden a fejemben van! Igaz, nem lehet mindenkinek ilyen tökéletes a memóriája.
– Lacikám, mindenkinek más a technikája. Nekem is fejemben van, de még csiszolom az anyagot, hogy ne legyen göcsörtös, mint a tiéd lesz. A sztori folytatását itt olvashatjátok:

Az asszociációs játék eredményhirdetése

Február óta zajlott az 50 fordulós asszociációs játékom. Ötven feladvány... Bizony sok időm telt kiötölésükkel és mivel az egész játéknak a főblogomban kerítettem elég nagy feneket, így azzal is volt munkám bőven: a feladványok közzététele, a helyes megfejtők névsorának napi többszöri frissítése, a pontverseny vezetése. No meg előtt pár kiadót is megkörnyékeztem jutalomkönyvek beszerzése végett. Véget ért a nagy verseny. Még az eredményhirdetés előtt egy nagyon kedves epizódra került sor, főblogomban erről is beszámolok részletesebben, itt csak az alkalom végén készült fotókat adom közre. >> Az asszociációs játék eredményhirdetése





Az 50 fordulós asszociációs játék eredményhirdetése - a fotók fölötti linkre kattintva megtekinthető a megfejtők névsora, szellemi verseny, jutalomkönyv - meglepetés - személyes, játék, fotó átalakítás festménnyé - tartalommarketing - eredményez, mely nem hasonlítható az eddig megszokott alkalmazások működési elvéhez.

Költői piramisjáték

Mindig elindít valaki a Facebookon valami piramisjátékot. Jó esetben jóhiszeműen. Kinek ne tetszenék, ha valaki kirakja kedvenc versét és megszólítja 10 ismerősét, tegyék ugyanezt, saját 10-10 ismerősüket megkérve. Dejó! "Hasít a játék".

Nekem két alapvető bajom van ezzel.
  1. Ha mindenki 10 ismerőst jelöl meg és nincsen ismétlődés, a 7. körben elérnénk Magyarország összlakosságát és a 10-ben meghaladnánk a Földét. Ehelyett az történik, hogy már a második-harmadik körtől kezdve visszaérkezik hozzánk a felkérés, majd egyre több ismerősünktől kerül vissza, mígnem, ha valóban hasít a játék, százas, ezres nagyságrendben leszünk újra és újra felkérve...
  2. A Fecebookot eleve nem tartom megfelelő helynek költői szövegek megjelentetésére, klasszikus, nem jogvédett verseket sem látok itt szívesen (ezek megtalálhatók sokkal igényesebb, erre a célra szolgáló felületeken), a szerzői jogvédelem alatt állók önkényes publikálását pedig kifejezetten problémásnak gondolom: semmifajta szerzői szöveg jogtalan (azaz a jogtulajdonos hozzájárulása nélküli) közlésének nem vagyok a híve - ezekben a játékokban gyakran ilyenek kerülnek sorra. (Ha például az én versemet teszi ki valaki (és észreveszem), meg szoktam kérni, hogy szedje le, mert sérti a szerzői jogaimat. Szeretem magam megválasztani, mikor, hol és mi jelenjen meg tőlem. Szerintem ezzel lehetnek így mások is.)
Úgyhogy ezúton is kérek mindenkit:

SZÍVESKEDJETEK ENGEM KIHAGYNI EBBŐL A PIRAMISJÁTÉKBÓL!

Posztkvantum elméleti megnyilvánulások a Bibliában

Csak a levél küldőjének esetleges azonosítására alkalmas húzásokkal (név, lakhely, egyházi tisztség, könyvcím, kiadó neve) avatkoztam be a szövegbe, a többi, esküszöm, eredeti, így kaptam.

Nevem [... ...]  ny.okl elektromernok, elektroenergetikai mernok szakerto. [...]
[a küldő ír egyházi funkciójáról, de ennél szerinte fontosabb, hogy ő az, aki elsőként a világon] felallitott egy holografikus vetuletek Univerzum elmeletet isteni sugalatra meg 1975-ben fiomunkakent konyvet irva “[...]t” cimmel aminek a celja az volt egyeztetnmi a Szentirasban talalhato teremtesi es vilagfentartasi valosagokat a termeszettudomany elrt eredmenyeivel es kutatasaival. Ezt a konyvemet cask 1994-ben sikerult kiadni 2000 peldanyban az [...] anyagi tamogatasaval 2000 peldanyban ([...]) Majd 2008-ban szinten ez a kiado ugyanoplyan tamogatassal kiadta a “[...] “ masodik javitott kiadasban konyvemet. Az ujabb kutatasi eredmenyeim alapjan. 2008-ban honlapot is inditottam ugyan ezen a cimen, 2 ev utan megszunt nem az en hibambol. Most osszegyultek uj dolgaim mint , leteznek e emberhez hasonlo vagy sokkal magasabb inteligenciak az Univerzumunkban, parhuzamos univerzumok tobb dimenzios rendszer felepitesben, hol talalhato az ember szelleme es lelke, hogyan kapcsolodik az anyagi “ruhaval” ?, A menyorszag es pokol tudomanyos megvilagositasban, A TEREMTO mint vegtelen minden tekintetben a vegtelen SZERETET alapjan.Megtestesitese JEZUS KRISZTUSBAN, halal es feltamadas kerdese kulonbopzo igek megvilagitasaban. Ezek az anyagok a komputerem memoria rendszereben talalhatok, kezdetleges formakban, A feny  sebessegenek tullepese gyakorlati lehetosege. A ter ies ido osszefonodasa a Bibliaban es a tudomanyban, posztquantum elmeleti megnyilvanulasok a Bibliaban. Gondolkoztam a harmadik konyv kiadasara de anyagi lehetoseg erre nincsen es Erdelybenj nem is lehet egyelore. Az Egyhaz anyagi helyzete ezt nem engedheti meg. Nekem 10 diagnozis van megallapitva belelathatatlan mikor erkezik meg a behivom a Teremtotol. A tul elorehaladott elmeleteim (matimatikai formaban is )miatt nem talalok tamogatokat eloadasokat is belepes dijak nelkul tartottam sajat koltsegemre most mint nyomorult nyugdijas nem tehetem beteges allapotom miatt utazni nem tudok. Csaladomban sem talalalok(talahatok) tamogatora. A sorsom a Bolyaie lehet halal utan fogjak majd munkaim eredmenyeit megismerni esetleg ertekelni felhasznalni. Ebben ha kaphatnek valami segitseget esetleg tanacsot vagy egyutterzest.
Tisztelettel [...]

Nevickén 26 éve

Kedves budapesti barátunk hatvan éves lett, családja ebből az alkalomból egybegyűjtötte az életútját bemutató fotókat. Olyikon mi is feltűnünk. Az alábbi 1988-ban készült, amikor meglátogattak minket és együtt kiruccantunk Nevickére. Éva nagy pocakkal várta Csöngét (ő kattintotta el a gépet), Kolos meg már ilyen nagy fiúcska volt.

Kelecsényi Lászlóval és Lőkös Ildivel a nevickei várban 1988-ban

Aranyeső a kertünkben

Nem igazán látogatom az olyan blogokat, amelyeknek napi frissítéseit a szerző által készített tucatfotók képezik - még ha a képek eléggé tetszetősek is. Nem vitatom a személyes jellegű fényképezés létjogosultságát, sőt, éppen ellenkezőleg! Talán csak a tömegessége rettent el picit. Ezzel együtt nem gondolom, hogy csak művészi igényű képeknek van helye egy magánblogban, ám kis szelektálás nem árt. Én például két teljesen egyforma felvételből választottam ezt az egyet :) [Kolos fotózta az okostelefonjával anyja kérésére, hogy Csönge is láthassa, mi szép, ha egy virágzó szilvafa és egy aranyesőbokor összenő]


A képen alant látható fonott szék arról nevezetes, hogy soha nem szoktam benne üldögélve elmerengeni a dolgok költői szépségéről és a világ harmóniájáról.

Dünnyögök egy verset én is

Az idei 100 ezer költő a változásért néven ismert nagy nemzetközi költészeti happening budapesti rendezvényére 2013. szeptember 28-án 15 órától kerül sor, helyszín a Gödör Klub (Király utca 8-10.). A rendezvény éjjel 1 óráig tart száznál több résztvevő szereplésével. Az élő közvetítés az adott intervallumban (tehát du. 3-tól éjjel 1-ig) itt alább lesz nyomon követhető (Éjfél után hangfelvételről én is eldünnyögök egy verset). A fellépők teljes névsora, plakát: Költők a Gödörben: 100 ezer költő a változásért 2013

(Az élő közvetítés múltán az alkalmazást kivettem innen - a rögzített verzió nem érhető el)

Tíz éve élek szellemi emigrációban

szellemi emigrációban
Piréz szellemi emigrációban

Szellemi emigráció

Ezeket pontosan 10 évvel ezelőtt írtam naplómban:
Pár évvel ezelőtt nem gondoltam volna, úgy fogom megélni kárpátaljaiságomat, mint manapság. Aligha hihettem, akként fordul érdeklődésem, igényem, magatartásom, hogy jobban esik minden itthoni történésből kimaradni, semmilyen szerveződésben részt nem venni, egyik orgánumban se publikálni. Hiszen már-már mániákus elszántsággal szerkesztettem kiadványokat, alapítottam kiadót, lapokat, hogy íróinknak fórumot teremtsek, energiám jelentős részét nemes elhatározással fordítottam szerzőink aktivizálására (pályázatok, díjak, rendezvények), a kívülrekedtek reintegrálására, fiatalok felfedezésére... Mindezt azért, mert komolyan hittem benne, hogy nemcsak felmutatható értékeink vannak, hanem – és leginkább – képesek vagyunk a fejlődésre, előrelépésre, modernizációra, szemléletünk kitágítására, műfaji sokszínűségünk megteremtésére. Ennek érdekében erőfeszítéseket tennem, úgy éreztem, nemes és bölcs dolog; ha tetszik: misszió.
Most, hogy a régi értékek sokaságáról számomra kiderült: leginkább az akkori idők cenzurális viszonyainak felhajtó ereje emelte meg őket, nem pedig önerejük; most, hogy a felszabadult alkotásmód helyett a régi hőskort idéző görcsös erőfeszítéseket látom; hogy a művészi-világnézeti szemlélet nem tágul, hanem még inkább beszűkül; s hogy ráadásul ennek az ostobán szemellenzős felfogásnak és stiláris sivárságnak a képviselői szinte ugyanazokkal a módszerekkel lépnek fel minden másfajta szemlélet ellen, mint amelyek ellen 20 éve lázadtunk – most mindezt kudarcként, az én személyes kudarcomként élem meg, és alig múló lelkiismeret-furdalást érzek amiatt (ezt talán most vallom meg először), hogy többé nem tudok VELÜK azonosulni, nem kívánok velük egy hajóban evezni, egy tálból cseresznyézni, egy cipőben járni – és ezt az elhatárolódásomat csak részben menti, hogy ők sem énvelem; hiszen voltaképp én intéztem úgy, hogy elfogadhatatlan legyek számukra. Igen, én indultam más irányba, én lettem hűtlen, én lettem áruló – hűtlen a kisszerűséghez, árulója az akolnak, amely önmelegét és önbűzét gondolja az egyetlen üdvözítő létezésnek. Igen: lelkileg én már emigráltam, másutt érzem jól magam, mea culpa – egyszer majd bűnhődnöm kell érte, bizonyosan, bűnhődnöm, amiért más társakat kerestem magamnak a nagyvilágban, amiért nem vállalom azt a kárpátaljaiságot, amit ők annak gondolnak.
egy piréz kárpátalján

Vízumköteles visszacsatolás

És működik... Először véletlenül figyeltem fel arra, hogy a vízumköteles szóra rákeresve a Google képtalálatai között elsőként az én arcom tűnik fel.


Ekkor ezt így kommentáltam főblogomban:
Az micsoda dolog, hogy a Google képkeresésben a Vízumköteles szóra az én fizimiskám az első találat? Ennyire tisztában van a Nagy Kereső a nemzetközi státusommal?
Aztán egy fél év múlva, teljesen véletlenül észrevettem, hogy a fenti kép saját jogán szintén bekerült a Google képtalálatai közé:


Ezt fűztem hozzá:
Nos, a Google mára az akkor készült képernyőfotót is kitette az adott szóra adódó képtalálatok közé, így most az alább látható módon egyszer szerepelek primer módon és egyszer másodlagosan a jelenségről közreadott  dokumentumképen. Gondolom, fél év múlva az alábbi kép is felkerül a listára, akkor harmadlagosan is ott leszek – és majd persze azt is megírom egy újabb képernyőfotó kíséretében, amely majd szintén felkerül a találatok közé… És így tovább. Képmásom egyre kisebb lesz, vízumkötelezettségem pedig egyre halmozottabbá válik.
És alig telt el 2 nap, blogom egyik olvasója kommentjében már jelezte, az új képernyőfotóm máris megjelent. A mostani kép így fest. Úgy tűnik, a dolog bármeddig folytatható, kellő kitartással akár az első tucatnyi találat is lehetne az enyém.

Vajon 12 vízumkötelesség már kitesz egy vízumot? 



Pálfy Gével a Facebookon

Pálfy G. István, akivel a rendszerváltás előtti és körüli időkben, amikor ő a KISZ KB lapjának, a Magyar Ifjúságnak a főszerkesztője volt, igen jó barátságban voltam, majd akitől eléggé eltávolodtam, amikor az Antall kormány alatt a TV Híradó főszerkesztője lett, s ebben a funkciójában a jobboldali pártpropaganda egyik fő szószólójaként működött, s aki most két évtizednyi szünet után a Fideszt bíráló megnyilatkozásaival újra felhívta magára a figyelmet - a minap ismerősnek jelölt a Facebookon. Örömmel visszaigazoltam, ő megköszönte, én üdvözöltem, de egy halvány észrevételt tennem kellett az üdvözlés mellé. Kis párbeszéd ki is alakult ebből az idővonalamon.


  • István Pálfy
    Károly! Köszönöm.
  • Balla D. Károly Üdv! Üdv! Üdv! Jó, hogy látunk újra lapban, képernyőn - és ezúttal talán a jó oldalon

  • István Pálfy Megvallom Neked, én nagyon jó oldalon tudtam és tudom magam Antall József és Dávid Ibolya mellett.

  • Balla D. Károly Az ember saját magát mindig jó oldalon gondolja, még ha utólag a dolgok alakulása ennek ellent is mond. A részletekbe belemenni itt nyilván nincsen módunk, de annyit talán belátsz, hogy az a rezsim, amely tombolásának most te is ellenszegülsz, abba a politikai-ideológiai térbe nyomult bele, amelyet az MDF alakított ki, s amelyet, felmorzsolódván, uralni-megtartani nem tudott. Más kérdés, hogy az Antall-féle konzervatív nemzeti jobboldaliság egy mértéktartóbb és otromba kirekesztésektől tartózkodóbb politikai gyakorlatot alakított ki, de az Orbán-féle totális kirekesztés és a magyarság fogalmának kisajátítása azért mégiscsak ugyanarról az ideológiai tőről fakad. A Horthy-éra restaurációja sem most kezdődött... Én tehát azt gondolom, hogy a történelmi sérelmeket és túlhaladott történelmi értékrendeket előtérbe helyező nemzeti gondolatnak a kormánypolitika szintjére való emelése (ez történt!) a korszerű liberális gondolkodással és nemzetfelfogással szemben ideológiailag jól megágyazott annak, ami most történik. Aki tehát akkor ennek a historikus-konzervatív, múltba meredő, a liberális eszméket nemcsak tagadó, hanem naponta ostorozó politikai gyakorlatnak volt a támogatója és befolyásos szószólója - nos, az énszerintem rossz oldalon állt.

  • István Pálfy Valóban nincs terünk a mély kifejtésre, tehát csak jelzem, a Fidesznek szerintem semmi köze sincs a konzervativizmushoz, a nemzethez, a jobboldalhoz, így tehát Antallhoz sem. Annál több köze van az ötvenes évekhez...

  • Balla D. Károly Ebben kétség kívül van igazságod, amit művelnek, az nemzetellenes, de a pártideológiájuk mégis annak a nemzeti, jobboldali, konzervatív gondolatnak az elfajzása. Nem mondom, hogy AZ, de arról a tőről fakad. A tő öntözgetése pedig a vadhajtások megjelenését is kockáztatja -- De lépjünk is ezen túl, ennyit muszáj volt leírnom, de ettől tökéletesen eltekintve szeretettel üdvözöllek és kellemes érzésekkel gondolok régi barátságunkra. Szép napokat kívánok!

Az Ajkai Költő

Az Ajkai Költő (profilján a neve után szerepel ez a titulus, így, két nagybetűvel) kéretlen dokumentumot küld nekem a Facebokon. Kérdezem, mi ez, mert hogy nem nyitok meg olyasmit, amiről nem tudom, micsoda. Nehogy vírusra fussak. Vers, válaszolja ö, azt hitte, nem bánom, ha elküldi, írja. Innen a folytatás:


Ál-születésnapi fiaskó

Minden januárban, amikor közeledik születésnapom (17-e), a közösségi portálokon és csetelő alkalmazásokban átállítom december 17-re a dátumot (erről itt be is számoltam: Adathamisításaim). Nem igazán szeretem ugyanis, ha köszöntgetnek. Persze lehetne egyszerűen törölni a személyes adatot vagy ahol erre nincs mód, átállítani a nyilvánosságát, de egyfelől ez macerásabb (mindig elfelejtem, hol vannak ezek az opciók), másfelől meg én egyáltalán nem akarom eltitkolni a születési dátumomat, hadd legyen ez nyilvános adat - csak a köszöntgetéseket akarom kivédeni. Jan. 17. után mindig vissza is állítom.

Hacsak el nem felejtem.

Nos, a Skype-dátummal most pórul jártam, mert dec. 17-en maradt - és ma meg is indultak a köszöntések. Ilyenkor persze illik (illene) mindegyiket megköszönni, mégsem vagyunk bunkók (csak pozőr különcök), de ez most a rossz dátum miatt végképp ciki lenne. Így hát inkább írtam ide egy posztot, és ezt linkelem be köszönetképpen.

A turul súlya alatt

Egy poszt és utórezgései

A dolog azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor a magyarságot vérségi alapon megközelítő és kétféle magyar szívet említő beszéd keretében avatta fel Matl Péter Turul-szobrát Ópusztaszeren. A teljes beszéd és pár adalék itt található: Orbán Viktor Turul-avató beszéde Ópusztaszeren.
Pár nap múlva erre az egész turul-őrületre és a kirekesztő beszédre én az alábbi poszttal reagáltam. Később egy frissítést is alá tűztem, lévén kis szösszenetem reakciót váltott ki a Facebookon (ahová a linket betűztem).
.

Falloszomra turul szállott

A piréz ősnemzet és az Egyek alkotócsoport abbéli mélységes fájdalmában, hogy nem volt szerencséje teljes mértékben beleszületni a vérhez tartozó turulba, ezúton törleszteni igyekszik e téren elkövetett súlyos mulasztását és ünnepélyesen meghirdeti a „Falloszomra turul szállott” című költői pályázatot. A pályaműveknek, miközben szigorúan követik az őskép vérvonalát, ki kell térniük a nemzeti akolba végre egységesen beterelt juhokra és a magyar politikában élő kétféle szívre – eközben nem kétséges, hogy melyikkel kötelező együtt dobbanniuk -, továbbá plasztikusan kell ábrázolniuk a Világnemzeti Összetartozás jegyében kiszorítottak sárkány-sátán mivoltát.
A pályadíjas mű vitézkötéssel kerül megörökítésre a Kárpát-medence valamennyi kutyafaszán.

Aki nem tudná: Orbán Viktor (aki egyébként Litvániában magát már A Magyarok Vezetőjének nevezte) Ópusztaszeren a magyarságot vérségi alapon közelítette meg: „A turul őskép a magyarok ősképe. Beleszületünk, akár csak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik.” A teljes szöveg: Orbán beszéde Ópusztaszeren

Frissítés. A bejegyzésnek lett némi visszhangja a Facebookon. Egy üzenetváltást – mert talán tanulságos – idemásolok.
Popovics Pál Kedves Karcsi! Nagyon sajnálom, hogy manapság neked már csak ennyire, ilyesmire futja. A fenti rajongóidat nem ismerem, de bejegyzéseiket olvasva az ő szintjükhöz szeretnél igazodni. Ennél azért sokkal többre tartalak, többed magammal.

Balla D. Károly Kedves Pali, én pedig azt sajnálom (de azt nagyon!), hogy Magyarország (korábban többre tartott) miniszterelnöke vérségi alapon és kétféle szív alapján rekeszti ki a magyarságból azokat (például engem), akik nem a hamis múltba révedés és nem bűnös ideológiákkal összeolvadt szimbólumok mentén alakították ki nemzettudatukat, hanem egy modern, integráló jellegű, demokratikus eszménnyel összhangban gyakorolják magyarságukat. A magyar szélsőjobboldal faji alapú ideológiáját, szimbolikáját és retorikáját most már egyre inkább átvevő kormányfővel szemben énszerintem MINDEN ESZKÖZ megengedhető. Az én arzenálomban csak szavak találhatók, az irónia, a humor és a gúny a legerősebb fegyverem. Messzemenően felhatalmazva érzem magam, hogy ezeket felhasználjam az olyan megnyilvánulások ellen, amelyekkel olyasmit propagálnak, sugallnak, amivel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem meg is vetek. Hogy mindez most ráadásul bornírt köntösben jelent meg, az minden komoly ellenérzés mellett nevetséget is kelt. Igen, én és a hozzám hasonlóan gondolkodó sokkal jobb koponyák és nagyobb emberek is tiszta szívükből KIRÖHÖGIK Orbán Viktort és az ö hagymázas szövegeit – miközben ez kétség kívül kínban fogant röhögés – mert a dolog, miközben kacagtató, legalább annyira elkeserítő és félelmetes. És nem csupán, talán nem is elsősorban azért, mert minket, a magyarságról másként gondolkodókat rekeszt ki, hanem azért – és olyan jó lenne, ha ezt a másik oldalon a józanul gondolkodók megértenék! -, mert MAGÁNAK A MAGYARSÁGNAK ÁRT, mert lejáratja, nevetségessé teszi, ordas eszmékkel társítja a magyarság egyébként számomra igen becses – és szerintem az itt megszólalók számára is! -, igen nemes érzését. Dühünk, gúnyunk, ha kell, alpáribb elemeket is alkalmazó humorunk azért hordoz indulatot, mert sajnos tudomásul kell vennünk, hogy Orbán Viktor magyar. Ez benne a fájó. És mert tőlünk távol áll, hogy őt a nemzetre nézve káros gondolkodása miatt kirekesszük a magyarságból, inkább mi lépünk hátra és legrosszabb perceinkban azt gondoljuk: ha ő a magyar, ha ők a magyarok, akkor mi inkább nem akarunk azok lenni. // Ezt gondold végig egyszer, kedves Pali.

-------

Eddig az utólagos frissítéssel kiegészített blog-bejegyzás. Mivel reagálást a fenti válaszra nem kaptam, pár nap múlva meglátogattam PP Facebook-profilját és kissé elhűlve tapasztaltam, hogy tele van turullal. Beleértve a fejlécet is (kicsinyített részletét lásd legfelül). Első gondolatom az volt, hogy PP-t azonnal törlöm ismerőseim közül, de aztán arra gondoltam: előtte csak rákérdezek, komolyan gondolja-e. Rákérdeztem. A válaszra újra várni kellett két napot, de aztán beindult az üzenetváltás, lévén egy korábbi, sokat kellemetlenkedő "kuncsaftom" is bekapcsolódott.  



Íme:
Kedves Pali, ide "tévedve" meglehetős rémülettel látom profiloldaladon a turulszaporulatot - ellenben a posztomhoz írt bejegyzésedre adott válaszomra nem reagáltál. Szeretném tudni, hogy valóban hívéül szegődtél-e a turullal nagyon jól szimbolizálható szélsőjobb ideológiájának, mert ha igen - és a jelek sajnos erre utalnak - akkor ki foglak zárni ismerőseim sorából. Szíves figyelmedbe ajánlok két mai cikket.
  • Popovics Pál Kedves Karcsi! Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem nem áll össze az, hogy te hogyan jutsz el egy, az oldalamon látható turulmadaras szobortól a fenti feltételezésekig. Lehet, hogy számodra kapásból csak ilyenek jutnak az eszedbe, de ez már legyen a te problémád, de tiszteletben tartom. Nálam ez másképp van, és mást is jelent. Ezt meg neked kell tiszteletben tartanod. Szüleimtől szerencsére olyan neveltetést kaptam, mely mentes volt mindenféle szélsőséges ideológiáktól. Tagjai sem voltak semmilyen pártnak, az előző rendszert sem szolgálták ki. Én is igyekszem így nevelni gyermekeimet, remélem, sikerül.
    Számomra már az is szélsőséges, ahogyan mostanában fogalmazol, de ettől még nem akarom a nézeteidet megváltoztatni, ezekkel a gondolataiddal neked kell együtt élned. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz javára lelkivilágodnak, mennyire teszi szebbé életedet, de ezzel sem nekem kell foglalkoznom.
    Ami a fenti cikket illeti: annak a szerzőjének is van egy véleménye, amit megoszt másokkal, ezzel sincs semmi problémám. Max. nem olvasom el. De nem zavar, ha leírja a gondolatait. Mondjuk a Népszava nem épp a kedvenc lapom. A Barikád sem. Az én értékrendemtől mindkettő messzebb áll, főleg a Népszava. Nekem ideológiailag szélsőséges. De engem nem zavar, ha te kedveled.
    Korábbi leveledre azért nem válaszoltam, mert nem látom szükségességét. Részemről lezárt az a párbeszéd. Én is leírtam a véleményem, te is. Nem hiszem, hogy egy újabb válasszal bármelyikünk is meg tudná változtatni a másik véleményét. De miért is kellene?
    Azt írod, hogy "egy modern, integráló jellegű, demokratikus eszménnyel összhangban" gyakorlod magyarságodat. Most pedig jelzed, hogy ki fogsz zárni ismerőseid közül. Modernül, demokratikusan és integrálva. Hát ezt is tiszteletben tartom, a te döntésed. Üdv!
  • Palkó István Ha nem baj, megosztom...


  • Balla D. Károly Kedves Pali, az engem megnyugtat, ha ilyen határozottan ki tudod jelenteni, hogy a turul-szimbolika iránti (láthatóan igen erős és demonstratív) vonzódásod NEM PÁROSUL azzal, amit a turul szimbolizál. Valamivel azonban mégis tisztában kell lenned: most, amikor a magyar közbeszédben egyre inkább elhatalmasodni látszik az antiszemitizmus (más kirekesztő nézetekről, homofóbiáról, cigányellenességről stb. most ne essék szó) és amikor ez olykor már erőszakos cselekedetekhez is vezet, és most, amikor a magyarságot tragédiába sodró Horthy-korszak restaurációja folyik, akkor - a te esetleges jó szándékod ellenére - a turul igen sokak számára nem a mitikus madarat, hanem a hozzá tapadt ideológiát szimbolizálja, így ha te ezt a szimbólumot ennyire látványosan felvállalod és ha a felavatásakor elhangzott, a magyarságot vérségi alapon megközelítő miniszterelnöki beszédet magadénak vallod, akkor esetleges belső szándékod ellenére mégis azonosulni látszol a szélsőséges ideológiával. Továbbá azzal is tisztában kell(ene) lenned, hogy mindazok, akik a turult, árpád-sávot, Wass Albertet, Nyírőt, Horthyt most "nyomatják", azok éppen hogy nem a magyar mitológiát, nem az árpádi örökséget, nem az irodalmi értéket és nem egy fontos történelmi személyiséget állítanak elénk, hanem mindezek a szimbólumok és személyek éppen és kifejezetten egy bizonyos kirekesztő, antiszemita ideológiának az attribútumaiként kerültek előtérbe. A turulról nagyon keveseknek jut ma eszébe az, hogy ez a madár termékenyítette meg Emesét, nem, egészen ás jut az eszükbe, és egyik oldalon pontosan ezért tartják fontosnak demonstratív felmutatását, míg a másik oldalon ezért kap elutasítást. Wass, Nyírő nem irodalmi kvalitásai, hanem zsidóellenessége miatt vált fontossá, Horthy nem államférfiúi nagysága, hanem az általa fémjelzett éra zsidóüldözései miatt válik alkalmassá arra, hogy a mérsékeltebb jobboldalt is belehúzza a Jobbik retorikájába.
  • Balla D. Károly Vagyis: ha te nem vallasz szélsőséges nézeteket, nem vagy antiszemita, nem gondolod, hogy a magyarság vér kérdése stb., és mindezt ki tudod jelenteni, az örvendetes, de tudnod kell, hogy a profilod láttán ennek épp az ellenkezője "jön le". // Igen, én integráló és modern felfogásban igyekszem gyakorolni a magyarságomat, de ez nem jelenti azt, hogy a szélsőséges - és szerintem a magyarságnak ártó - nézeteket tolerálnám. Hogy mi a különbség a vérségi alapú kirekesztés és a szélsőségek világnézeti alapú elutasítása között, azt bizonyosan pontosan tudod érzékelni. // Igen, a Jobbikosokkal fotózkodó, nézeteiket népszerűsítő, rasszista, antiszemita, homofób, xenofób képeket és propagandaszövegeket megosztó ismerőseimet sorra törlöm. De előtte gyakran megkérdezem: valóban azonosulnak-e azzal, amit népszerűsítenek. Ezért kérdeztem meg tőled is, hogy miközben ezt a turulkultuszt felvállalod, tisztában vagy-e azzal, hogy a liberális nézetűek szemében ezzel egy fajüldöző ideológiával látszol azonosulni. Ha elhatárolod magad mindattól, ami a turulhoz egy nagyon vészterhes történelmi korszakban hozzátapadt, akkor ezt a fejlécet egyszerűen csak nem tartom szerencsés választásnak. De ha ezzel például énellenemben és a miniszterelnöki beszédben a "kétféle szív" retorikájával jelzett értelemben kívánsz demonstrálni valami vérmagyarságot, az engem kénytelenné tesz bizonyos következtetések levonására. // Továbbra is csak azt kérem: gondold végig a végiggondolandókat. Üdv.
  • Palkó István Pali! Hogy mentél direkt BDK ellenében fejlécet választani!?? Figyelj, ez nem vicc!! Ki leszel törölve! Sőt!! Csupa kisbetűvel írják majd a neved!

  • Orémus Kálmán Ez egyre jobb!


  • Balla D. Károly István, Kálmán - hasonló okokból ti már nem tartoztok az ismerőseim közé. Esetetekben például a cigányellenesség nem volt kétséges. Palival pedig szeretnék tisztába jönni, mert még nem tudok dönteni. És mert az hiszem, talán neki is tisztáznia kell magában ezt-azt.
  • Palkó István Biztosan csakis miattad fog tisztába jönni, mert arra szólítottad fel.

  • Balla D. Károly Sok olyasmi adódott az életemben, amit csak akkor gondoltam végig, amikor az enyémmel homlokegyenest ellentétes nézetekkel találkoztam. Például purista nyelvművelő voltam mindaddig amíg a korszerű szociolingvisztikai felfogás alapelveivel nem szembesített Cs. I. Évekbe telt, de ma egészen másképpen gondolkodom a nyelvet, nyelvhelyességet, nyelvhasználatot illetően. Bizony előfordulhat, hogy az ember módosít, finomít a nézetein, mert belátja a másfajta nézőpont érvényességét.
  • Palkó István Te, mint a másság és tolerancia odaadó harcosa, miért nem fogadod el mások nemzeti érzelmeit, véleményét?


  • Balla D. Károly Sőt, a nemzettudatom is elég sokat módosult az évtizedek során. Kamasz koromban szinte közömbös voltam magyarságom iránt, például azért akartam fizikus lenni, hogy ne kelljen a nemzetiségemmel, az anyanyelvvel foglalkoznom. Aztán lendült az inga, verselni kezdtem, megismerkedtem a magyarság ügyében elkötelezett írótársaimmal, fontos barátságok és szerelmek köttettek - és erős, de kissé merev és szűk térben mozgó nemzettudatom alakult ki. Valamilyen szinten "harcos" elkötelezettségű magyarsággyakorló lettem. És megint évek teltek el, amíg ráébredtem a „nemzeti hevület” buktatóira. És bizonyosan ebben is szerepe volt új ismeretségeknek, kapcsolatoknak, annak a szemlélettágulásnak, amire a 90-es években már mód nyílt. Magyarországi és nyugati írók sokaságával kerültem kapcsolatba, bizonyosan hatott rám az ő nyílt, szabad, liberális magyarságfelfogásuk. A sajátom alakulásában pedig talán ennél is nagyobb szerepe volt a negatív tapasztalatoknak: láthattam, hogyan társul az egészségesnek gondolt nemzettudat sérelmi magatartással, terméketlen múltba fordulással, indokolatlan kultúrfölénnyel, összeesküvés elmélettel, rossz értelemben vett nacionalizmussal. Sok ilyesmit tapasztaltam baráti körömben, de családomban is. Ez egyre inkább eltávolított az olyanfajta nemzeti érzéstől, amelyet korábban teljesen magaménak tudtam. Mind többször és egyre gyakrabban kezdtem kritikusan viszonyulni ahhoz a (szerintem némileg torz és beszűkült) eszmerendszerhez, amely szinte szükségszerűen kitermeli a fent is említett negatív vonatkozásokat. A folyamatot némileg felgyorsította társaim teljes értetlensége, nem tudták megérteni, hogyan távolodtam el attól, ami a 80-as évek végén és a rendszerváltás éveiben közel hozott minket egymáshoz. Értetlenségükben ellenségüknek kezdtek tekinteni, nem tudták tőlem elfogadni, hogy mást gondolok irodalomról, magyarságról, nyelvvédelemről, identitáspallérozásról, tájélményről, hagyományról, mint ők. Úgy éreztem, mintha ők szándékosan zárkóznának be valamiféle szellemi és magatartásformai rezervátumba, mintha görcsösen képviselnének és védenének olyasmit, amit szabadabb felfogásban sokkal eredményesebben és hatékonyabban lehet képviselni és védeni. Nekem, úgy érzem, sikerült összeegyeztetnem a nemzeti érzésemet a liberális felfogásommal, a magyarságomat a kozmopolitizmussal. (A „nemzeti liberális” fogalma egyébként a történelemből jól ismerhető). Viszont nem sikerült (mert nem is akartam) a magyarságtudatomat összeegyeztetni sem a sérelmi magatartással, sem a folytonos harci készültséggel, sem a görcsös és sémákba merevedő hagyománykövetéssel. Ez végül szakadáshoz, szakításhoz vezetett cirka 10 évvel ezelőtt; majd a dolog a kölcsönös tudomásul-alig vétel szintjén lecsengeni látszott. Most újult ki, amikor sokak magyarságtudatában nem csupán a fenti (még részemről tolerálható) vonásokat fedeztem fel, hanem már olyasmit is, amit elfogadni nem tudok. Ilyenek a rasszista, antiszemita, xenofób, homofób vonások, ilyen a faji alapú magyarságfelfogás, ilyen az a nézet, amely szerint csak egyféleképpen lehet magyarnak lenni, aki nem ezen a módon magyar, az idegenszívű, zsidó, nemzetáruló (ezt a felfogást szimbolizálja eléggé egyértelműen a turul; főleg, ha ilyen értelmű szövegek kíséretében avatják fel). Én senkit nem tudok és nem is akarok megakadályozni abban, hogy ilyen nézeteket valljon – azaz elfogadom, hogy ők ilyenek (elvégre ez a liberális minimum). Ismétlem: hogy ők ilyenek, azt tudomásul veszem, legfeljebb sajnálom, mert azt tartom, hogy ez az eszmerendszer magára a magyarságra nézve a legkárosabb. De A MAGAM SZÁMÁRA elfogadni nem tudok semmi ilyesmit, ezért közösséget sem vállalhatok azokkal, akik efféle nézeteket vallanak vagy demonstratíve szimpatizálnak az ilyeneket vallókkal. Ezért zárom ki őket ismerőseim sorából. De előtte általában rákérdezek erre-arra. Vitát ritkán nyitok, itt sem tettem volna, de a dolog azzal kezdődött, hogy Pali beírt a posztomhoz – ha ez nem történik, valószínűleg profilját sem nézem meg, és mivel ezernél több ismerősöm van, előfordulhatott volna, hogy megosztásai soha nem jelennek meg az én hírfalomon (lévén főleg azt a 100-120 embert látom leginkább, akikkel már kerültem valamilyen interakcióba – lájk, megosztás, hozzászólás). Ha úgy adódik, a vitának egy ideig látom az értelmét: hiszen előfordulhat, tudunk egymásnak megfontolásra érdemes érveket mondani. Ezt én itt most ilyen esetnek gondoltam. Az persze előfordulhat, hogy tévedtem.
Most itt tart a turul alatt nyögdécselő eszmecserénk. Ha ugyan....... (folyt talán köv.)

Naná, hogy megjelent a vitában egy másik csupa nagybetűs magyar...

Végszavam:
  • Balla D. Károly Kedves tőletek ez a figyelem. Csak jelezném, hogy nem én jöttem Palihoz, a dolog azzal kezdődött, hogy nemtetszését fejezte ki egy posztom alatt a blogomban. Hosszan válaszoltam, meg azt is elmondtam, mi a bajom Orbán vérségi magyar-felfogásával meg turullal, de Pali nem vallott színt, azonosul-e a turulhoz tapadt fajvédői ideológiával. A turul maradt - én viszont megyek. Ha ez vigasztal titeket: sajnálatotokra nem szorulok, ti vagytok szánalmasak, amikor azt hiszitek, jót tesztek a magyarságnak, vagy azt hiszitek, hogy ellenemben ti lennétek az igazak. A most már fajelmélettel is fertőzött Orbán-féle fundamentalista konzervativizmus vesztébe viszi a magyarságot, mint vitte hasonló korábbi nemzetpolitika két háborúban. Ebből nem tanulni: bűn, hazavesztés, nemzetárulás.