A hermetizmus magasabb fán lakik
A Kortárs oldalán most vált elérhetővé Csordás László A felkészüléstől a szétszóródásig
című írása. Nem akarok róla hosszan értekezni, bizonyos
szempontokat-problémákat korábban a szerzővel már magánlevelezésünkben
tisztáztunk, de néhány megjegyzés kikívánkozik belőlem..
Elsőül
örvendetesnek gondolom, hogy (egy-két korábbi hasontárgyú írásától
eltérően) ezúttal, igen helyesen, a problémák felől közelíti meg témáját
és bizonyos szakmai szigorral igyekszik számba venni a fiatalabb
tollforgató generáció egyes tagjainak teljesítményét. Fontosnak tartom,
hogy a korábbi (már-már komikus) túlértékelések helyett most a kritikus észrevételek dominálnak,
még ha ezek esetében gyakorta mások idézetei mögé bújuk is. Helyesen
látja és érzi a jelentős hiányosságokat, nem állítja sem azt, hogy lenne
új írógeneráció, sem azt, hogy ennek kibontakozásához elegendő szellemi
muníció állna rendelkezésre.
Másodjára meg kell jegyeznem, hogy bár a korábbi túlértékelésektől jobbára tartózkodik, továbbra is hiányolom a pontos különbségtételt a valódi és a dilettánsnak méltán nevezhető irodalmi produktumok között.
Persze érzem helyzetének nehézségeit is: akivel egyik nap együtt
utazom, szereplek, sörözök, arról kínos lenne másnap leírnom, hogy
süvöltő fűzfapoéta vagy két lábon járó közhelygyűjtemény. De ha ilyesmit
nem is hánynék a haverom szemére, Tersánszkyhoz talán mégsem
hasonlítanám... És (egy másik esetben) a botladozó suta sorok egymás alá
rakása esetben semmiképpen nem céloznék a költői hermetizmusra. Amely
irányzat azért pár világhírűvé vált költőnek köszönhetően kicsikével
magasabb fán lakik.
(Mégsem vethetek a szerzőre követ,
hiszen a „hőskorban” én is inkább csak a pozitívumokat kerestem
„harcostársaimban”. Én is azt hittem, amit talán most Csordás, hogy jó
ügyet szolgálok a tupírozással. Főleg, ha a tét nem kisebb, mint a
kárpátaljai magyar irodalom létének a bizonyítása. Ma már ellenkezőleg
gondolom mindezt, de belátom, hogy az esetleges kései értelmezéshez egy
ilyenfajta korai tapasztalat nem spórolható meg.)
Végül:
azon már túlléptem, hogy az olyanfajta írásbeliségnek a
létjogosultságát eleve megkérdőjelezzem, mint amilyent helybéli
alkotóink zömének tollából olvashatunk. Hajlandó vagyok elhinni
(Csordásnak is), hogy az ilyen sutácska versírászatnak és nyökögő
történetmondásnak is van „lokális értéke”. Ám ha lokális, akkor helyén
kell kezelni.
_________________
Hermetizmus a költészetben
Az olasz költészetben az hermetizmus egy olyan irodalmi irányzat, amely az 1920-as és 1930-as években alakult ki. Az irányzat képviselői, köztük Giuseppe Ungaretti, Eugenio Montale és Salvatore Quasimodo, a költészetet arra használták, hogy kifejezzék a modern ember létbizonytalanságát és a világban való elveszettségét. A hermetikus versek gyakran tömörek és homályosak, és gyakran használnak metaforákat, szimbólumokat és képi nyelvet.
Ezen irányzat az olasz költészetben a futurizmus és az espressionista mozgalmak hatására alakult ki. A futuristák a hagyományos költészet szabályait elutasították, és a költészetet arra használták, hogy kifejezzék a modern világ mozgalmasságát és dinamikáját. Az espressionista költők pedig a belső érzések és a tudat mélységeit igyekeztek megragadni.
Az hermetizmus az olasz költészetben egy jelentős irányzat volt, amely jelentős hatással volt a későbbi költőkre. A hermetikus költők új nyelvet és stílust teremtettek, amely tükrözte a modern ember létbizonytalanságát és a világban való elveszettségét.
________________________
Más: Szolgáltatások - laptop szerviz - mobil télikert - Ungvár Kiadó, Seo