Vidnyánszky Attila és a buzizó Kerényi

Íme, ennek az ideológiának a dicsőségét szolgálja a valaha többre érdemes Vidnyánszky Attila.

"Amikor a színházban hatalomváltás van, és új stílus jön, akkor mindig lemegy a látogatottság. Ez egy teljesen természetes görbe. És itt van egy hazafiúi feladat. Szíveskedjék az új direkciót támogatni jegyvásárlással. Rögtön az elején tessék megszállni a színházat, mert most meg van szállva. Képzeljék el, hogy itt az utolsó előadásokon gyászmise lesz. Nagy könnyek fognak patakokban, a Dunáig fog menni a könny. Olyan siker lesz, hogy őrület, könyveket fognak róla írni. Csak utána jön egy más, és én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről"

Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas?

Váltig azon gondolkodom, hogy Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas. Utóbbinak a tantervben a helye, előbbieknek mostantól utcája sem lehet Magyarországon a Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint. Ez bizonyára csak úgy lehetséges, ha Nyírő grandiózus irodalmi teljesítménye felülírta politikai szerepvállalását, Majakovszkij és Gorkij viszont sehol sincs ezen a téren. Ki kell őket venni a lexikonokból is, hajrá MTA.

-----
Piréz tiltakozásomnak hangot adva Majakovszkij Rulett c. festményét (e műfajban is jeleskedett) most egy ideig be-betűzöm, ahová lehet. 

-------------------------------------------

Majakovszkij és Gorkij

Majakovszkijhoz fűződő rövid, de viharos barátságának kezdete szintén 1915-re nyúlik vissza: ez a kétértelmű történet talán az egyetlen ilyen szemléletes visszautasított pártfogás az egész Gorkij irodalmi életrajzban. Később a forradalom két fő énekeseként, harcostársakká és szinte barátokká kanonizáltak, akik minden szovjet iskola oromzatán szomszédosak, nagyon kevéssé feleltek meg ennek a hírnévnek: Gorkij nem fogadta el a forradalmat, Majakovszkij nem fogadta el Gorkijt. Hogy mi történt köztük, azt ma nehéz megérteni.

Remekül kezdődött: Gorkij szeretett pártfogolni a fiatal tehetségeket, mert még mindig az orosz irodalom vezetőjének érezte magát (a fordítások és a sajtóban való említések számát tekintve ez így volt), és kezdettől fogva elsődleges kötelességének tartotta. kezdőknek segítő pozíció.

A kezdők - hacsak nem proletár írók voltak, akiknek elemi tanácsokra és publikációkra volt szükségük - nem mindig lelkesedtek ezért. Majakovszkij beteges büszkeségével általában nem bírta a gyámságot, még a legjóindulatúbbat sem. A méltányosság kedvéért megjegyezzük, hogy Gorkij gyámsága és pártfogása pontosan addig tartott, amíg az egyházközség nem jutott dicsőségbe; ezt követően Gorkij rendszerint elhidegült vele szemben - vagy részben féltékeny volt, vagy felháborodott, hogy a szerző a saját útját járta, és nem azt, amelyet patrónusa szánt neki. Így volt ez Kuprinnal , részben Buninnal (bár Bunin volt a szünet kezdeményezője), Leonyid Leonovval - a tanulók és gyülekezetek közül csak a jó kapcsolatokat őrizték meg."Serapionok", amelyek nosztalgikusan emlékeztették a gyönyörű petrográdi korszakra, a huszonegyedik évre, a Művészetek Házára, a "Világirodalom" - de ez azzal is magyarázható, hogy Zoscsenko kivételével a " szerapiók " egyike sem emelkedett fel. az akkori írások fölött: Fedin és Vszevolod Ivanov pedig - legalábbis a megjelent szövegekben - gyorsan leépült a korabeli diktátumoknak megfelelően.

Ami Majakovszkijt illeti, korai éveiben nem volt a legkönnyebb beszélgetőpartner, kihívóan viselkedett, és gyakran egyszerűen csúnyán. Mi volt a futurizmusból , és mi a rossz modorból - menj és értsd meg. Először Gorkij meghívta Majakovszkijt a helyére, meghallgatta a "Felhő nadrágban" című olvasmányát, és Majakovszkij visszaemlékezései szerint az egész mellényét elsírta. Aztán azt írta neki, hogy „Gyermekkor”. Aztán rendszeresen találkozott vele, és dicsérően beszélt, megkülönböztetve őt a futuristák csoportjától, mint az egyetlen igazi költőt. De aztán Kornyej Ivanovics Csukovszkij , akivel Majakovszkij sikerült veszekedni egy évvel korábban (az egyik változat szerint, szemtelenül megpróbálta elcsábítani a feleségét, a vendég a Kuokkala ), azt mondta Gorkij pletyka, hogy Majakovszkij fertőzte Sonka Shamardina a gonorrhoea- egy lány, akivel 1913-ban közel állt. Honnan származik ez a pletyka általában - nem világos, nem volt alapja, és csak csodálni kell, hogy Gorkij milyen felkészültséggel vette fel ezt a történetet, és elkezdte terjeszteni.

Más:

Mit tud a helyesírás.mta.hu?

Így hazudik a köztévé

Pofámba mászik a közszolgálatinak gúnyolt magyar televízió honlapjáról a bődületesen hazug cím:

„Jó eséllyel indulnak a magyar pártok az ukrán választásokon”

És nem szakad be a képernyő!! Az igazság az, hogy a magyar pártok egyáltalán nem indulnak a választásokon. Az egyik párt egyetlen árva képviselője egy másik párt listáján indul eséllyel, a másik pártnak pedig egyéni képviselői indulnak igen csekély eséllyel egyéni jelöltként.

Ennek a mondatnak a második fele külön tetszett:

„Az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) az eddig kormányzó és várhatóan kormányon maradó Régiók Pártjának listáján szerepel, 74. helyen, ami bejutónak minősül. A Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) pedig egyéni jelölteket állított, mivel sok ukrán jelölt van, és megoszlanak közöttük a szavazatok, elképzelhető, hogy egyéni körzetben ők is be tudnak jutatni (sic!) képviselőt az ukrán parlamentbe” – állította a szakember.

Ebben az állításban alighanem az „elképzelhető" a legizgalmasabb szó egy szakértő szájából. Fontos, hogy az embernek legyen fantáziája. Valószínűleg egy űrkutató is, ha azt kérdezik, hogy létezhetnek-e földön kívüli civilizációk, így válaszolna: „Elképzelhető, hogy holnap a Kossuth-téren leszállnak a UFÓk, és akkor tudni fogjuk, hogy igen."

--

És egy karikatúra az ukrán választásokról:

- Te csak maradj otthon, mi majd kitöltjük!

Frissítés okt. 28-án.

Így választások idején Varga Bélából, az MTI kárpátaljai tudósítójából is kibújuk a KMKSZ-pártkatona. Ha egyenes hazugságon nem is lehet rajtakapni, durva csúsztatásnak mindenképpen nevezhető tudósítása, amely teljesen elkeni a fent már kifejtett lényeget, tudniillik azt, hogy egyik magyar párt sem indul a választásokon, a KMKSZ egyéni jelöltjei tökéletesen esélytelenek, az UMDSZ-es Gajdos pedig az ukrán kormánypárt listáján indul és annak fejében kapott befutó helyet a listájukon, hogy az UMDSZ mindenütt a Rágiók Pártja jelöltjeit támogatja (a legtöbb esetben tehát ukrán jelölteket a magyar KMKSZ-jelöltek ellenében). Ide vezetett a széthúzás, így játszotta el a kárpátaljai magyarság annak az esélyét, hogy tényleges politikai érdekérvényesítőt juttasson a parlamentbe, EZ A LÉNYEG, nem pedig az, amit a KMKSZ-ről a mi Bélánk hablatyol:

Kárpátaljai magyar esélyek az ukrán parlamenti választásokon

 MTI-hír, 2012. október 28.

Hatévnyi szünetet követően újból lehet magyar képviselője az ukrán parlamentnek, miután a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) három egyéni választókerületben indított képviselőjelölteket a vasárnapi törvényhozási választásokon, míg az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség (UMDSZ) jelöltje a kormányzó Régiók Pártja (PR) választási listáján befutónak számító helyet kapott.

Tíz év után ismét vegyes választási rendszerben - fele-fele arányban pártlistán és egyéni jelöltek közül - választhatják meg az ukrán választópolgárok 450 parlamenti képviselőjüket. A kárpátaljai magyarok ezúttal mind a pártlistás, mind az egyéni jelöltes választásban érdekeltek.

Mivel a magyar szervezeteknek nem sikerült elérniük az ukrán választási hatóságoknál, hogy a korábban több parlamenti cikluson átívelő gyakorlatnak megfelelően magyar többségű egyéni választókerületet alakítsanak ki Kárpátalján, a KMKSZ úgy döntött, három olyan egyéni választókerületben állít parlamenti képviselőjelöltet, ahol számottevő a magyar nemzetiségű választók aránya.

A KMKSZ elnöke, Kovács Miklós a Nagyszőlős központú, míg a két alelnöke közül Brenzovics László az Ungvár központú, Gulácsy Géza pedig a Munkács központú választókerületben indult a parlamenti mandátum megszerzéséért. Mindhármuknak olyan riválisokkal kell felvenniük a küzdelmet, akik jelentős politikai befolyással és erős gazdasági háttérrel rendelkeznek az adott körzetekben.

A KMKSZ képviselőjelöltjei abban bíznak, hogy a hónapokon át folytatott, a magyarok mellett az ukrán nemzetiségű szavazókat is megszólító intenzív kampányuknak köszönhetően sikerülhet megszerezniük a kijevi parlamentbe való bejutáshoz elegendő számú voksot.

Eséllyel indul a törvényhozási választásokon Gajdos István, az UMDSZ elnöke, Beregszász polgármestere, aki a befutónak számító 74. helyet kapta meg a magyar szervezettel szövetségben álló PR választási listáján. Az UMDSZ még 2009-ben kötött együttműködési megállapodást a PR akkori államfőjelöltjével, Viktor Janukovics jelenlegi elnökkel. Az esélyesnek minősülő listás helyért cserébe az UMDSZ a voksoláson a PR-t és annak egyéni képviselőjelöltjeit támogatja Kárpátalja mind a hat választókerületében.


________________________

A mobil kommunikáció terén hír, újdonság kategóriában bukkant fel a Prisma, mely egy művészi fotó alkalmazás: neurális hálózatok és mesterséges intelligencia kombinációjával hoz létre festményekre emlékeztető képeket. Új technológia a mobilapplikációk között, nem kell hozzá más, mint egy okostelefon, fotó és máris kipróbálható. Nem hasonlítható az eddig megszokott alkalmazások működési elvéhez. http://tartalommarketing.org/alakitsd-festmenyekke-fotoidat-prisma/

Kövér, lapos, éles

Most olvasom, hogy a múlt héten az erre igencsak avatott Kövér újraavatott. Az MTI tudósítása szerint a vereckei honfoglalási emlékmű helyreállítási és új oltárkövének avatási ünnepségén Kövér László több száz ember előtt elmondott beszédében hangsúlyozta: "Verecke a magyar lélekben az útkeresés és a hazatalálás jelképe, bizonysága annak, hogy a jól megtervezett út mindig célba visz. Bizonysága annak, hogy ami ma még álom, az holnap valóság lehet."

Megjegyzésként annyit, hogy Kövér metaforájával - „ami ma még álom, az holnap valóság lehet” - nem az a baj, hogy lapos közhely, hanem az, hogy a feléledő Horthy-korszak elszánt restaurációjának a koncepciójába jól illő irredenta elképzelésekre való utalásként is értelmezhető (mondatot alkotni azért én is tudok!), így nem csillapítani, hanem sajnos inkább megalapozni látszik az ukrán nacionalisták részéről megfogalmazott vádat, miszerint az emlékmű nem annyira a múltbéli honfoglalásnak, hanem a mai magyarok látens (?) területi igényeknek élesre fent a szimbóluma.

A baloldalt megosztó Gyurcsány

Gyurcsány Ferenccel kapcsolatban többször megfogalmaztam nem mindig hízelgő véleményemet. Erre a napokban egy nagy portált vezető főszerkesztő blogbejegyzés okán kialakult Facebook-vita során került sor. A magam érvelésének a javítát ide tűzöm, talán érthető az előzmények és a tágabb szövegkörnyezet nélkül is:

[A szerző] nagy erényének tartom, hogy sok évvel ezelőtti, szinte rendíthetetlennek látszó Orbán-pártiságát (akkoriban vitatkozgattunk) ez a kritikus hang felváltotta. Amit viszont valóban érzek, hogy miközben a a kormányoldal baromságait tollhegyére tűzi, aközben kínosan igyekszik a baloldallal szembeni averzióját kifejezni. Lihegésnek nem érzem, de kis mesterkeltség azért (számomra) nyilvánvaló. A miniszterelnök hazudozásairól szólva kijelenteni, hogy Orbán Gyurcsány legjobb tanítványa, az én szememben például ilyen motívum, lévén Orbán pálfordulásai és első miniszterelnöksége azért nemcsak időben előzi meg Gyurcsányt, hanem szerintem a hazugságok nagyságrendjét illetően is bőven Viktor viszi el a pálmát, inkább az őszödi rétor gondolható tanítványnak, aki aztán bele is bukott vallomásába. Ilyen vallomást azonban Orbántól hiába várunk, ő nem csupán hazudik, hanem tévedhetetlennek is gondolja magát. Ez azért nem ugyanaz. Másutt viszont nem érzem ezt a mesterséges balra-is-csapást Albertnél, mert amikor például azt írja, hogy az IMF-mumusra azért van szükség, mert Gyurcsány már nem eléggé súlyos mumosnak, lévén elpojácásodott - akkor utóbbi kitétellel csak egyetérteni tudok. Mindezzel együtt Albi előtt le a kalappal, kvalitásait illetően megérdemelten került a szakmai karrier csúcsára, a politikai elkötelezettsége-beágyazottsága (ha egyáltalán volt ilyen) szépen hámlik róla. Titokban azt remélem, hogy egyszer első kenyéradójáról, a KMKSZ-ről is leszedi a keresztvizet 

Illetve:

A Gyurcsány-fóbia és Gyurcsány démonizálása a jobboldal (vagy az oda húzók) részéről nyilván túlzás, és része az ellenségképpel szembeni önmeghatározásnak, ugyanakkor én sokban nemcsak érthetőnek, hanem indokoltnak is tartom ezt az ellenérzést, hiszen a jó Ferenc alaposan rászolgált. Szememben két nagy bűne volt (most építi a harmadikat), az első az, hogy a baloldaliság "becsületét"sem személyes példájával, sem a kormányzásával nem sikerült megteremtenie (holott valami ilyesmit ígért), hanem éppen ellenkezőleg. A másik, hogy az országot egyáltalán nem sikerült jó vágányra terelnie, hanem itt is indokolt az "ellenkezőleg". E kettő túl sok volt. Mert ha gyengén kormányoz, de közben a baloldaliság értékeit megőrzi, felemeli, akkor veszthetett volna emelt fővel. Vagy fordítva: ha feladja a ezeket az értékeket, de megteremti az ország stabilitását, akkor elfogadható lenne a nem túl vonzó kompromisszum is. De hogy se-se?! Ennek a két súlyos hibának az egymást erősítő hatásából következik a mostani állapotok kialakulásához vezető alaphelyzet: a Jobbik térnyerése és a Fidesz 2/3-a. Két gyurcsányi bűn, és két büntetés a magyarok nyakán. (Jó, tudom: lehet finomítani a képet, sok egyéb is közrejátszott, de bárhogy is nézem: a módszeres kalapácselcseszési mechanizmus mégis a mi Ferinkben öltött testet.) Na most ehhez ha hozzávesszük a mostani szereplését, akkor érlelődni látszik a harmadik főbűn, mert egyre nyilvánvalóbb, hogy visszatérése és nyomulása nem segíti a baloldalt és az Orbán-buktató erőket, hanem megosztja őket. Meglehet, nélküle az MSZP és hamarább állt volna talpra: az megjelenésével kialakult belső viszály sok-sok energiát lekötött, sok hónapot haszontalanul elfolyatott, látványos kiválása a pártból pedig hiába hozott tiszta helyzetet, s hiába támasztható alá az érvelés, hogy az MSZP és a DK összesen több szavazatot gyűjthet be, mintha csak egy párt lenne a baloldalon - mert az a bizonyos Gy-fóbia elég erősnek látszik ahhoz, hogy mégis gátja legyen a demokratikus erők összefogásának. Ha pedig a maradék pártok és a civil mozgalmak Gy "szarkeverése" miatt lesznek képtelenek összefogni, akkor nem sikerülhet a Fideszt annyira megverni, hogy a Jobbikkal együtt ne legyen kormányképes. Ha pedig a Jobbikkal együtt kormányképes lesz a 2014-es választások után, akkor a Fidesz-Jobbik koalíció vészterhes korszaka vár Magyarországra. Számomra alig hihető, hogy az eszes, gyors felfogású Gyurcsány ne lássa be: a személye tehertétel a baloldal és a demokratikus ellenzék számára. Sőt, picit tovább megyek: néhány igazán jó fej (Bauer, Debreceni) is elvesztette (az én szememben legalábbis) a hitelességét amiatt, hogy egy ilyen (szerintem káros) hatalmi törekvés hegedűseinek elszegődtek. // No, mindezt csak azért, mert én is azt gondolom: Gy-t szidni és kárhoztatni megvan minden okunk, de a lólábat kilógatni mégsem kellene azzal, hogy akkor is őbelé rúgunk, amikor más szennyesét teregetjük.

Az ősbűn: liberalizmus és kozmopolitizmus

Emlegetve vagyok... Igazából már csak mosolyogni tudok mindenen, aminek NZM a védjegye.
Az ősbűnöm hajdani barátom szemében: "Balla D. Károly az ezredforduló táján „hithű" liberálissá és kozmopolitává lett". (NZM 11 éven át volt az SZKP tagja, meglehet, a kozmopolitákkal szembeni averziója a szép kommunista hagyományokból ered :))

Kényszeresen próbálja ideológiai síkra terelni azt, ami mögött elsődlegesen minőségi és teljesítménybeli kifogások voltak. Nekem erre a legszebb emlékem az, hogy amikor kifogásoltam novelláiban az ilyesfajta mondatokat: "a kecskék tavaszra felzabálták a skatulyás-sarkos, gótikus ívet formázó tetőzettel összevillázott kazlacskát" - akkor felcsattant, hogy én nem ismerem a népéletet.

Az "ezredforduló táján" egyébként nem stimmel (persze bár ez lenne az egyetlen csúsztatás), én gyakorlatilag az MDF-kormány hatalomra kerülésének a másnapján szembefordultam a nemzeti kurzussal (amelynek nyakába borulva azelőtt sem voltam), nagyjábból akkor, amikor Antall először tizenötmilliómagyarozott. 1991-től már a liberális viperafészekben, a Beszélőben publikáltam - erős ellenzéki hangot megütve. Érdekes módon sem ekkor, sem még jó ideig NZM-et nem zavarta a liberalizmusom, és az sem, hogy előbb a Hatodik Síp, majd a Pánsíp (Galéria Kiadó) keretében "kenyéradója" voltam. És érdekes módon csak azután, hogy én beszüntettem kiadói működésemet, és ő Dupkának kezdett dolgozni, csak ezután - no ez volt az ezredforduló tája! - ütött szeget a fejébe az én liberalizmusom és közmopolitizmusom - miközben ő meg felfedezte magában a mélykeresztény ősmagyart. Kedves dolgok ezek...

Én inkább sokkal komolyabb dologgal foglalkozom. Játszom. De azért nem teljesen... Némi magyarázat: Kreatív játék - ügyességi játékok

Kurzushűség

A Facebook olykor alkalmas arra, hogy egy-egy bejegyzés nyomán keletkező vita során az ember kifejtse véleményét. Ezek az okfejtések általában rövid életűek: másnapra legtöbbször eltűnnek azoknak az üzenőfaláról is, akik hozzászóltak, megosztották vagy lájkolták: az ő ismerőseik körében ezerszámra születnek az új bejegyzések, ezek kiszorítják a régieket. Az én bölcs eszmefuttatásaim többségére is ez a sors vár: a süllyesztő és a gyors felejtés.

 

Mai észrevételemet azonban kimentem a közösségi portál rendszeréből. Talán nem teljesen hiábavalóan.

 

A polémia azzal kezdődött, hogy egy fiatalnak mondható költő-szerkesztő örvendezését fejezte ki Szőcs Géza kulturális államtitkár távozása okán. Egy idősebb pályatárs megvédte Szőcsöt, mondván, hogy ő legalább megpróbálta azt az egyensúlyt helyreállítani, amely a 80-as évektől kezdődően a szerinte most a Szépírók Társaságával fémjelezhető érdekcsoport javára billent. Én ebben ellentmondtam neki, kifejtve, hogy a Fidesz-kurzus szabályosan leuralta a magyar kultúrát. Ám a kolléga ragaszkodott a feltevéséhez és egyebek mellett azt hozta fel a liberális oldal túlsúlyának bizonyítékául, hogy neki még soha egyetlen költeményét sem válogatták be a Szép versek antológiába. Erre a korábbi észrevételeire válaszul, illetve a saját előző hozzászólásaimat kiegészítve a következőket írtam (az elgépelések utólag javítottam és a bekezdésekre tagoltam szövegemet). A második felét fontos megállapításnak gondolom.

Zoltán (az idősebbik)! Mint tudod, a Magyar Napló udvarában most már hosszú évek óta készül Az év versei címen egy "ellen-antológia" is, kifejezetten más szemléletű ("nemzeti") válogatási szempontokkal. Remélem, abban sűrűn publikáltál. Ha abban sem, akkor félő, egyszerűen hogy rossz költő vagy :) No meg valószínűleg érdemes lenne megnézni, milyen összegű támogatást kap a Szép versek, és milyen összegűt Az év versei. Erről ugyan nincs információm és utána sem néztem, de van egy sejtésem. És ha már... Én a Szép versekben nemigen szoktam dilettáns szerzőkkel és csapnivaló versekkel találkozni. A másik antológia esetében ugyanezt nem mondhatom el. És ezt nem feltétlenül ízlés, szájíz, szimpátia, vonzalom, eszmekör, kifejezésmód, stíl tekintetében, hanem az ezektől talán valamelyest mégis elvonatkoztatható minőség és esztétikum vonatkozásában mondom. 

Vagyis - és a fentebbiekre is visszatérve. 

Egyrészt az a tapasztalatom, hogy a baloldali-liberális politikai kurzusok ugyan természetesen preferáltak bizonyos irányvonalakat, szerzőket és szerzői csoportokat, de ezt közel sem tették olyan arrogánsan és annyira átlátszóan, mint ahogy most történik. Adtak a látszatra, tettek gesztusokat (nyilván jól felfogott önérdekből: hogy ne adjanak az ellentábornak túl sok támadásra alkalmas felületet). Ez a kurzus nem gyakorol gesztusokat és nem ad a látszatra, és egyáltalán nem törődik azzal, ha emiatt a másik oldal hisztériázik. 

Másrészt. Másik tapasztalatom az, hogy a baloldali-liberális kulturális kurzusok a saját érdekeik érvényesítése és a gesztusok gyakorlása közben azért, néhány kirívó példától eltekintve, mégis az értékek, a minőség és a teljesítmény figyelembe vételével kurírozták a magyar kultúrát. Ugyanezt én sem a korábban ellenzékben működő nemzeti táborról, sem a most a kultúrát agresszívan leuraló kurzusról nem mondhatom el: személyes véleményem szerint itt a hovatartozás, a jobboldaliság, a kereszténység, a buzgón kifejezett nemzeti érzület vagy akár a politikai érdem és a politikailag hasznosítható tartalom sokkal-sokkal fontosabb, mint a tényleges esztétikai teljesítmény. 

Míg a liberális oldal részben valóban vádolható azzal, hogy kitermeli és igyekszik eltartani a saját értelmiségi elitjét - csakhogy ez egy minőségi teljesítményt előállító elit -, addig a magát nemzetinek nevező oldal felhozza a középszert, ha kell, akár a kutyaütő dilettánst - ha az illetőnek van akár a műveiben, akár a közéletben felmutatható kurzushűsége. Ellenpéldák természetesen bőven akadnak mindkét oldalon, de az általános megítélés szempontjából én ezt a tételt a magam részéről bizonyítottnak látom.

Mondom ezt akkor, amikor egy másik ablakban épp azt olvasom, hogy a nemzeti erőforrás nemrégiben kinevezett új főpapja szerint a Nemzeti Színházban szemléletváltásra van szükség. Hát erről beszélek.

A szólított visszaírt, hogy a másik antológiába sem válogatták be még soha a verseit... Viszont nekem küldene kettőt az újabb köteteiből.

Vári Fábián László kiáll a nyilas Nyírő mellett

Amikor a jóérzésű magyar értelmiségiek sokasága felemelte szavát az ellen, hogy a náci elkötelezettségéről ismert magyar író, Nyírő József, az 1944-es nyilas parlament aktív tagja alkotói érdemein felüli társadalmi elismertséget kapjon (újratemetés kormányzati részvétellel, beemelése a nemzeti tantervbe stb.), akkor Vári Fábián László harcos hangú verssel állt ki Nyírő mellett. Ezzel - az én szememben legalábbis - végképp kiírta magát a demokratikusan gondolkodó értelmiségiek közül.

Az náci magyar párt képviselője a Kárpáti Igaz Szóban

Nemcsak hogy fogadták, nemcsak hogy szóba álltak vele, még interjút is készítettek a magyar  náci párt képviselőjével a Kárpáti Igaz szóban. Szégyellem, hogy valaha közöm volt ehhez a laphoz.

Két Schmittalálós:

1. Mi a neve a politikusok karrierjét bemutató filmekben a két vágás közötti képnek? (megfejtés: schmitt).
2. Miután lemond elnöki posztjáról, hová fogják kinevezni Schmitt Pált? (megfejtés: a Szerzői Jogvédő Hivatal élére).