A harmadik nemi identitás fogalma és társadalmi jelentősége
Jogok, kihívások és a jövő irányai
Bár egyre több ország ismeri el jogilag a harmadik nemi identitást – például Németország, India, Ausztrália vagy Kanada –, a gyakorlatban még mindig számos kihívás áll az ilyen emberek előtt. Ezek közé tartozik a diszkrimináció, a hozzáférés hiánya az egészségügyi ellátáshoz vagy a törvényhozás gyengesége, amely nem mindig védi meg őket. Fontos lépések lennének a tudatosítás növelése, az oktatásban és a munkahelyeken való integráció, valamint a nyelvi és kulturális változás, hogy a harmadik nemi identitás természetes részévé váljon a mindennapoknak. A társadalomnak és az intézményeknek együtt kell dolgozniuk azon, hogy a nemi sokszínűség ne csak elméleti fogalom maradjon, hanem valós elfogadást és egyenlőséget hozzon létre.
Személyes eset
Nemrégiben református lelkész ismerősöm, akit fiam barátjaként és asszociációs játékaim kitűnő szereplőjeként is kedvelek, eléggé rosszalló jelzéssel tett közzé egy posztot a Facebookon. A posztban arról volt szó, hogy Norvégiában esetleg bevezethetik a személyazonossági adatok nemi rubrikájában a harmadik nemet, azaz nem lesz kötelező senkinek nőnek vagy férfinak vallania magát, hanem egy semleges nemi identitást is választhat, így a meleg férfiak, leszbikus nők, a transzszexuális vagy biszexuális identitásúak elkerülhetik azt a választási kényszert, amely számukra problémát okozott. Lelkész barátom ezt nem egyszerűen csak rosszallta, ironikus és gúnyos megjegyzésében állati metaforákat használt.
Ezt én eléggé sértőnek éreztem. Előbb csak arra hoztam fel a példát, hogy az indiánoknál például a kereszténység Amerikába érkezése előtt 5 nem létezett, a férfiakon és nőkön kívül a férfi identitású nők és a női identitás a férfiak, valamint a transzneműek is külön kategóriát képeztek a törzsi életben, és ezt a különbözőséget a többség részéről nagy tiszteletben tartották, mi több, ezeket az embereket gazdagabbaknak gondolták maguknál azok, akik számára csak egyetlen nemi azonosság volt a jellemző.
Később, amikor láttam, hogy barátom rosszalló megjegyzése indulatokat szabadít el és egyes hozzászólók buzizni sem átallottak, kicsit bekeményítettem és a következőket írtam:
...kedves T., az én felfogásom szerint nem felel meg az emberi méltóságot tiszteletben tartó keresztényi magatartásnak az, hogy a szabad nemi identitásválasztás felett élcelődtél, pláne a veszett kutya példájával. van, akinek ez jó alkalom volt a buzizásra. ...Utóbb többünk javaslatára a lelkész úr törölte a topikot.
magam is élcelődő típus vagyok, de amikor növekszik az idegengyűlölet, antiszemitizmus, homofóbia, rasszizmus, akkor sztem emberibb (és keresztényibb?) magatartás az idegenek, zsidók, lmbt-k, romák mellé állni, semmint élcelődni rajtuk és jogérvényesítő szándékukon. ebben most nagyon nem értek veled egyet
...nem érted hogy ezzel pont úgy viselkedsz, mint amikor ukrajnában gúnyolódnak a magyarokon hogy miféle jogokat akarnak, miféle identitás az hogy magyar? Miféle nemi identitás az hogy transznemű?
...a más vélemény egy dolog, és az is más, ha egy barátom (te) nyilvánosan gúnyolódik egy kisebbség jogérvényesítésén, teszi ezt véleményformáló lelkészként, homofób megnyilvánulásokra hergelve híveit. épp az ellenkező magatartás az, amit művelt, jó szándék magatartás az, amit művelt, jó szándékú, felvilágosult barátomtól elvárhatónak gondolnék