Hévízen, 2007-ben

Megszűnt honlapok után keresgélve az archive.com című internetes archívumban találtam rá erre a kis riportra. 

HÉVÍZEN PIHENT BALLA D. KÁROLY ÍRÓ

Köszöni, jól van

A kárpátaljai Ungváron ötven éve született író, szerkesztő, irodalomszervező tavaly, 2002 után immár másodízben nyerte el a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság Lilla-díját. A Hévízi Irodalmi Napok egyik kiemelt szervezőjeként a reumakórház kht. a szobor mellé a Hetes Házban egyhetes üdülést is felajánlott Balla D. Károlynak és feleségének.

A közel két évtizede munkaviszony nélküli szabadfoglalkozású; folyóiratokat, kiadói műhelyeket, internetes honlapokat alapító és fenntartó író 1973 óta publikál. Versei, novellái, esszéi a magyar nyelvterület számos orgánumában jelentek meg, írásaival több tucatnyi antológiában szerepel. Húsz önálló könyve jelent meg, számos díjban és szakmai elismerésben részesült. Idén virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz műveit írja és publikálja.

– Mire volt jó, miért kellett a virtuális életkioltás?

– Elsődlegesen nézve ez egy gag, egy poén, amivel felhívom a figyelmet magamra, jelenlétemre, a virtuális világra. Esetemben mélyebb és messzire vezető értelme is van ennek a „literaturikus öngyilkolásnak”. Szembesülés címmel tavalyelőtt megjelent regényem az „én” felszámolásáról, a szerzői „én” megszüntetéséről szól.

Egyik kritikusom szerint művemben rituálisan követtem el virtuális öngyilkosságot. Amikor ötvenéves lettem, akkor úgy gondoltam, hogy regényhősöm igazolásául – egyik hősöm mondja ki: semmiképpen sem akar egy nappal sem tovább élni, mint az egyik szellemi példaképe, aki éppen ötvenévesen halt meg – nekem is végezni kell magammal, amúgy virtuálisan...

– Milyen szerepet tölt be életében Hévíz?

– Hallgatóként és előadóként is mindig örömmel jövök a Csokonai Társaság hagyományos összejövetelére. (A Tanulmányi Napokat idén október 12–13-án rendezik, a program a www.csokonai.org honlapon olvasható.) A Balatonnak ez a csücske már csak irodalmi hagyományai miatt is nagyon kedves számomra. A kellemes környezet, az itt élő barátok, a vendégszerető város-párosok miatt szívembe zártam e kisrégiót.
----
Megjelent: Zalamédia