Elcsíptem a pillanatot, amikor alig több mint másfél hónapja működő versblogom találatszámlálója átugrotta az ötezres határt:
Teremtettem is ott egy kis rendet, hogy elkülönüljenek az egyes szekciók és könnyebb lehívhatók legyenek az oda tartozó pársorosak:
Limerikek | Haikuk | C-dulok
Limerikjeim egyébként (amelyek írását rövidesen folytatom) erre a képre kattintva népszerűsíthetők:
Ajánló Blog / Virtuális Notesz / ÉLETMÓD / Laptopok / Terasz / PR-cikk elhelyezés. Keresőmarketing eszközök: Linképítés és Google honlap-SEO
Hozzászólások, megjegyzések
Az alábbi ablakba írhatók megjegyzések a Limerik / Haiku / C-dul blogban közzétett szövegekhez:
Ajánló oldal
Úgy találtam, hogy még mindig nincs elég blogom :) ezért egy régit, elhanyagoltat, de 3-as PageRank értékkel rendelkezőt felújítottam (korábban ez egy többszerzős kollektív oldal volt, de 2 éve nem írt bele senki), visszamenőleg beletettem néhány ajánló posztot, meg egy pár aktuálisat - örömömre a Google azonnal indexálta is valamennyit!! Ezentúl tehát a legfontosabb saját publikációimat és blogbejegyzéseimet, esetenként más szerzők írásait, más blogokat itt fogok ajánlani:
Kevesebb sikerrel járok írói oldalam közleményeinek indexáltatásával, a Google feltűnően mostohán bánik "saját", azaz a Google Sites rendszerében elhelyezettekkel. De nem adom fel, íme két fontos vers linkje:
A mostoha Google
Érdekes módon a Google eléggé mostohán kezeli "saját" oldalait, vagyis azokat, amelyek a Google Sites keretében működnek. Az én írói honlapomnak sok oldalát indexelte - de még többet nem, pedig össze vannak ám linkelve rendesen. Viszont megfigyeltem, ha külső linket küldök valamelyik szövegemre, az hamarosan megjelenik a Google keresőjében is. Így hát kénytelen vagyok a mostohán kezelt fontosabb oldalakat sorra venni, én miközben olvasóimnak ajánlom, linket is küldök rá. Kezdjük verslistám darabjaival:
Két legutóbb megjelent versem:
Két legutóbb megjelent versem:
A mumus és a kék madár
Van egy esszém 1999-ből, amely ugyan kötetben is megjelent, mégsem találja szövegét a Google, pedig blogomba nem olyan régen feltettem, mint 10 évvel későbbi utóközlést. Most írói honlapom rendszerében is elhelyeztem, küldök is mindkét publikációra egy-egy linket:
Mai limerikem:
Mai limerikem:
Tanács egy utazónak
Légyottra nem jó hely Komoróc
jobb, ha ott nőkbe nem bonyolódsz
kedélyük lagymatag
szájukban hagymaszag
pinájuk akár a lópokróc.
Ungvár, Munkács - és egyebek
Friss archívum-gyarapodás írói oldalamon )közülük az első kettő félig-meddig elfelejtett darab):
- Nem bántam, ha eltévedtem
- Munkács
- Ungvár
- "Ahhoz képest" irodalom
Első rosszallás
Őszintén szólva korábbra vártam...
Amikor elkezdtem kárpátaljai helységnevekkel limerikeket írni és publikálni erre rendszeresített új blogomban, számítottam arra, hogy kiváltom egyesek megbotránkozását. Leginkább mélymagyar kárpátaljai prűdek fújolását tudtam elképzelni - ehhez képest a Facebookon jelen levő több tucatnyi kárpátaljai ismerősöm közül senki sem adott hangot rosszallásának, sőt, néhányan kifejezetten tetszésüket nyilvánították ki (igaz, valamennyien a fiatalabb generáció tagjai). Ugyanitt nem-kárpátaljai olvasók és szakmabeliek is kivétel nélkül pozitívan álltak a kezdeményezésemhez (illetve, akiknek esetleg nem tetszett, azok elhallgatták véleményüket).
Magánlevélben eddig három elismerést kaptam, kettőt Bp-ről, egyet az USÁ-ból.
De a minap "végre" megjött az első megrovó levél is, még ám egy budapesti nemzeti intézmény munkatársától, aki szánalomra méltónak talált engem és szóvá tette, hogy míg "mi" vért izzadva küzdünk a magyar nyelv megmentéséért, addig én ilyen ocsmány versek (?) írására használom. Ennyire nem lehetek elkeseredve - így a hölgy.
Hát valóban nem. Azt válaszoltam, hogy szánalmából, köszönöm, nem kérek, elkeseredve nem vagyok, a nyelvért való véres küzdést pedig meghagyom az izzadóknak.
Amikor elkezdtem kárpátaljai helységnevekkel limerikeket írni és publikálni erre rendszeresített új blogomban, számítottam arra, hogy kiváltom egyesek megbotránkozását. Leginkább mélymagyar kárpátaljai prűdek fújolását tudtam elképzelni - ehhez képest a Facebookon jelen levő több tucatnyi kárpátaljai ismerősöm közül senki sem adott hangot rosszallásának, sőt, néhányan kifejezetten tetszésüket nyilvánították ki (igaz, valamennyien a fiatalabb generáció tagjai). Ugyanitt nem-kárpátaljai olvasók és szakmabeliek is kivétel nélkül pozitívan álltak a kezdeményezésemhez (illetve, akiknek esetleg nem tetszett, azok elhallgatták véleményüket).
Magánlevélben eddig három elismerést kaptam, kettőt Bp-ről, egyet az USÁ-ból.
De a minap "végre" megjött az első megrovó levél is, még ám egy budapesti nemzeti intézmény munkatársától, aki szánalomra méltónak talált engem és szóvá tette, hogy míg "mi" vért izzadva küzdünk a magyar nyelv megmentéséért, addig én ilyen ocsmány versek (?) írására használom. Ennyire nem lehetek elkeseredve - így a hölgy.
Hát valóban nem. Azt válaszoltam, hogy szánalmából, köszönöm, nem kérek, elkeseredve nem vagyok, a nyelvért való véres küzdést pedig meghagyom az izzadóknak.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)