Nem tudta eldönteni, mi az elviselhetetlenebb: a fájdalom, ahogy a deszka szálkái a bőrébe fúródnak, vagy a tehetetlen kiszolgáltatottság, ahogy bénultan és meztelenül fekszik a gyalulatlan deszkán, képtelenül arra, hogy akár a fájó szúrásokat, akár a maga kiszolgáltatottságát bárkinek is felpanaszolja, ha nem az alkalmi hordágy két végét megragadó és őt a magasba emelő fiatalembereknek, akkor legalább a feje fölött komoran kéklő égben lakozó Jóistennek, aki cinkos módon, jóváhagyólag eltűri ezt a gyalázatot, miért is avatkozna be utólag, ha előzőleg beavatkozni nem tartotta szükségesnek.