BDK BLOG

2012. október 8., hétfő

A turul súlya alatt

Egy poszt és utórezgései

A dolog azzal kezdődött, hogy Orbán Viktor a magyarságot vérségi alapon megközelítő és kétféle magyar szívet említő beszéd keretében avatta fel Matl Péter Turul-szobrát Ópusztaszeren. A teljes beszéd és pár adalék itt található: Orbán Viktor Turul-avató beszéde Ópusztaszeren.
Pár nap múlva erre az egész turul-őrületre és a kirekesztő beszédre én az alábbi poszttal reagáltam. Később egy frissítést is alá tűztem, lévén kis szösszenetem reakciót váltott ki a Facebookon (ahová a linket betűztem).
.

Falloszomra turul szállott

A piréz ősnemzet és az Egyek alkotócsoport abbéli mélységes fájdalmában, hogy nem volt szerencséje teljes mértékben beleszületni a vérhez tartozó turulba, ezúton törleszteni igyekszik e téren elkövetett súlyos mulasztását és ünnepélyesen meghirdeti a „Falloszomra turul szállott” című költői pályázatot. A pályaműveknek, miközben szigorúan követik az őskép vérvonalát, ki kell térniük a nemzeti akolba végre egységesen beterelt juhokra és a magyar politikában élő kétféle szívre – eközben nem kétséges, hogy melyikkel kötelező együtt dobbanniuk -, továbbá plasztikusan kell ábrázolniuk a Világnemzeti Összetartozás jegyében kiszorítottak sárkány-sátán mivoltát.
A pályadíjas mű vitézkötéssel kerül megörökítésre a Kárpát-medence valamennyi kutyafaszán.

Aki nem tudná: Orbán Viktor (aki egyébként Litvániában magát már A Magyarok Vezetőjének nevezte) Ópusztaszeren a magyarságot vérségi alapon közelítette meg: „A turul őskép a magyarok ősképe. Beleszületünk, akár csak a nyelvünkbe és a történelmünkbe. Az őskép a vérhez és a szülőföldhöz tartozik.” A teljes szöveg: Orbán beszéde Ópusztaszeren

Frissítés. A bejegyzésnek lett némi visszhangja a Facebookon. Egy üzenetváltást – mert talán tanulságos – idemásolok.
Popovics Pál Kedves Karcsi! Nagyon sajnálom, hogy manapság neked már csak ennyire, ilyesmire futja. A fenti rajongóidat nem ismerem, de bejegyzéseiket olvasva az ő szintjükhöz szeretnél igazodni. Ennél azért sokkal többre tartalak, többed magammal.

Balla D. Károly Kedves Pali, én pedig azt sajnálom (de azt nagyon!), hogy Magyarország (korábban többre tartott) miniszterelnöke vérségi alapon és kétféle szív alapján rekeszti ki a magyarságból azokat (például engem), akik nem a hamis múltba révedés és nem bűnös ideológiákkal összeolvadt szimbólumok mentén alakították ki nemzettudatukat, hanem egy modern, integráló jellegű, demokratikus eszménnyel összhangban gyakorolják magyarságukat. A magyar szélsőjobboldal faji alapú ideológiáját, szimbolikáját és retorikáját most már egyre inkább átvevő kormányfővel szemben énszerintem MINDEN ESZKÖZ megengedhető. Az én arzenálomban csak szavak találhatók, az irónia, a humor és a gúny a legerősebb fegyverem. Messzemenően felhatalmazva érzem magam, hogy ezeket felhasználjam az olyan megnyilvánulások ellen, amelyekkel olyasmit propagálnak, sugallnak, amivel nemcsak hogy nem értek egyet, hanem meg is vetek. Hogy mindez most ráadásul bornírt köntösben jelent meg, az minden komoly ellenérzés mellett nevetséget is kelt. Igen, én és a hozzám hasonlóan gondolkodó sokkal jobb koponyák és nagyobb emberek is tiszta szívükből KIRÖHÖGIK Orbán Viktort és az ö hagymázas szövegeit – miközben ez kétség kívül kínban fogant röhögés – mert a dolog, miközben kacagtató, legalább annyira elkeserítő és félelmetes. És nem csupán, talán nem is elsősorban azért, mert minket, a magyarságról másként gondolkodókat rekeszt ki, hanem azért – és olyan jó lenne, ha ezt a másik oldalon a józanul gondolkodók megértenék! -, mert MAGÁNAK A MAGYARSÁGNAK ÁRT, mert lejáratja, nevetségessé teszi, ordas eszmékkel társítja a magyarság egyébként számomra igen becses – és szerintem az itt megszólalók számára is! -, igen nemes érzését. Dühünk, gúnyunk, ha kell, alpáribb elemeket is alkalmazó humorunk azért hordoz indulatot, mert sajnos tudomásul kell vennünk, hogy Orbán Viktor magyar. Ez benne a fájó. És mert tőlünk távol áll, hogy őt a nemzetre nézve káros gondolkodása miatt kirekesszük a magyarságból, inkább mi lépünk hátra és legrosszabb perceinkban azt gondoljuk: ha ő a magyar, ha ők a magyarok, akkor mi inkább nem akarunk azok lenni. // Ezt gondold végig egyszer, kedves Pali.

-------

Eddig az utólagos frissítéssel kiegészített blog-bejegyzás. Mivel reagálást a fenti válaszra nem kaptam, pár nap múlva meglátogattam PP Facebook-profilját és kissé elhűlve tapasztaltam, hogy tele van turullal. Beleértve a fejlécet is (kicsinyített részletét lásd legfelül). Első gondolatom az volt, hogy PP-t azonnal törlöm ismerőseim közül, de aztán arra gondoltam: előtte csak rákérdezek, komolyan gondolja-e. Rákérdeztem. A válaszra újra várni kellett két napot, de aztán beindult az üzenetváltás, lévén egy korábbi, sokat kellemetlenkedő "kuncsaftom" is bekapcsolódott.  



Íme:
Kedves Pali, ide "tévedve" meglehetős rémülettel látom profiloldaladon a turulszaporulatot - ellenben a posztomhoz írt bejegyzésedre adott válaszomra nem reagáltál. Szeretném tudni, hogy valóban hívéül szegődtél-e a turullal nagyon jól szimbolizálható szélsőjobb ideológiájának, mert ha igen - és a jelek sajnos erre utalnak - akkor ki foglak zárni ismerőseim sorából. Szíves figyelmedbe ajánlok két mai cikket.
  • Popovics Pál Kedves Karcsi! Lehet, hogy bennem van a hiba, de nekem nem áll össze az, hogy te hogyan jutsz el egy, az oldalamon látható turulmadaras szobortól a fenti feltételezésekig. Lehet, hogy számodra kapásból csak ilyenek jutnak az eszedbe, de ez már legyen a te problémád, de tiszteletben tartom. Nálam ez másképp van, és mást is jelent. Ezt meg neked kell tiszteletben tartanod. Szüleimtől szerencsére olyan neveltetést kaptam, mely mentes volt mindenféle szélsőséges ideológiáktól. Tagjai sem voltak semmilyen pártnak, az előző rendszert sem szolgálták ki. Én is igyekszem így nevelni gyermekeimet, remélem, sikerül.
    Számomra már az is szélsőséges, ahogyan mostanában fogalmazol, de ettől még nem akarom a nézeteidet megváltoztatni, ezekkel a gondolataiddal neked kell együtt élned. Nem tudom, hogy ez mennyire lesz javára lelkivilágodnak, mennyire teszi szebbé életedet, de ezzel sem nekem kell foglalkoznom.
    Ami a fenti cikket illeti: annak a szerzőjének is van egy véleménye, amit megoszt másokkal, ezzel sincs semmi problémám. Max. nem olvasom el. De nem zavar, ha leírja a gondolatait. Mondjuk a Népszava nem épp a kedvenc lapom. A Barikád sem. Az én értékrendemtől mindkettő messzebb áll, főleg a Népszava. Nekem ideológiailag szélsőséges. De engem nem zavar, ha te kedveled.
    Korábbi leveledre azért nem válaszoltam, mert nem látom szükségességét. Részemről lezárt az a párbeszéd. Én is leírtam a véleményem, te is. Nem hiszem, hogy egy újabb válasszal bármelyikünk is meg tudná változtatni a másik véleményét. De miért is kellene?
    Azt írod, hogy "egy modern, integráló jellegű, demokratikus eszménnyel összhangban" gyakorlod magyarságodat. Most pedig jelzed, hogy ki fogsz zárni ismerőseid közül. Modernül, demokratikusan és integrálva. Hát ezt is tiszteletben tartom, a te döntésed. Üdv!
  • Palkó István Ha nem baj, megosztom...


  • Balla D. Károly Kedves Pali, az engem megnyugtat, ha ilyen határozottan ki tudod jelenteni, hogy a turul-szimbolika iránti (láthatóan igen erős és demonstratív) vonzódásod NEM PÁROSUL azzal, amit a turul szimbolizál. Valamivel azonban mégis tisztában kell lenned: most, amikor a magyar közbeszédben egyre inkább elhatalmasodni látszik az antiszemitizmus (más kirekesztő nézetekről, homofóbiáról, cigányellenességről stb. most ne essék szó) és amikor ez olykor már erőszakos cselekedetekhez is vezet, és most, amikor a magyarságot tragédiába sodró Horthy-korszak restaurációja folyik, akkor - a te esetleges jó szándékod ellenére - a turul igen sokak számára nem a mitikus madarat, hanem a hozzá tapadt ideológiát szimbolizálja, így ha te ezt a szimbólumot ennyire látványosan felvállalod és ha a felavatásakor elhangzott, a magyarságot vérségi alapon megközelítő miniszterelnöki beszédet magadénak vallod, akkor esetleges belső szándékod ellenére mégis azonosulni látszol a szélsőséges ideológiával. Továbbá azzal is tisztában kell(ene) lenned, hogy mindazok, akik a turult, árpád-sávot, Wass Albertet, Nyírőt, Horthyt most "nyomatják", azok éppen hogy nem a magyar mitológiát, nem az árpádi örökséget, nem az irodalmi értéket és nem egy fontos történelmi személyiséget állítanak elénk, hanem mindezek a szimbólumok és személyek éppen és kifejezetten egy bizonyos kirekesztő, antiszemita ideológiának az attribútumaiként kerültek előtérbe. A turulról nagyon keveseknek jut ma eszébe az, hogy ez a madár termékenyítette meg Emesét, nem, egészen ás jut az eszükbe, és egyik oldalon pontosan ezért tartják fontosnak demonstratív felmutatását, míg a másik oldalon ezért kap elutasítást. Wass, Nyírő nem irodalmi kvalitásai, hanem zsidóellenessége miatt vált fontossá, Horthy nem államférfiúi nagysága, hanem az általa fémjelzett éra zsidóüldözései miatt válik alkalmassá arra, hogy a mérsékeltebb jobboldalt is belehúzza a Jobbik retorikájába.
  • Balla D. Károly Vagyis: ha te nem vallasz szélsőséges nézeteket, nem vagy antiszemita, nem gondolod, hogy a magyarság vér kérdése stb., és mindezt ki tudod jelenteni, az örvendetes, de tudnod kell, hogy a profilod láttán ennek épp az ellenkezője "jön le". // Igen, én integráló és modern felfogásban igyekszem gyakorolni a magyarságomat, de ez nem jelenti azt, hogy a szélsőséges - és szerintem a magyarságnak ártó - nézeteket tolerálnám. Hogy mi a különbség a vérségi alapú kirekesztés és a szélsőségek világnézeti alapú elutasítása között, azt bizonyosan pontosan tudod érzékelni. // Igen, a Jobbikosokkal fotózkodó, nézeteiket népszerűsítő, rasszista, antiszemita, homofób, xenofób képeket és propagandaszövegeket megosztó ismerőseimet sorra törlöm. De előtte gyakran megkérdezem: valóban azonosulnak-e azzal, amit népszerűsítenek. Ezért kérdeztem meg tőled is, hogy miközben ezt a turulkultuszt felvállalod, tisztában vagy-e azzal, hogy a liberális nézetűek szemében ezzel egy fajüldöző ideológiával látszol azonosulni. Ha elhatárolod magad mindattól, ami a turulhoz egy nagyon vészterhes történelmi korszakban hozzátapadt, akkor ezt a fejlécet egyszerűen csak nem tartom szerencsés választásnak. De ha ezzel például énellenemben és a miniszterelnöki beszédben a "kétféle szív" retorikájával jelzett értelemben kívánsz demonstrálni valami vérmagyarságot, az engem kénytelenné tesz bizonyos következtetések levonására. // Továbbra is csak azt kérem: gondold végig a végiggondolandókat. Üdv.
  • Palkó István Pali! Hogy mentél direkt BDK ellenében fejlécet választani!?? Figyelj, ez nem vicc!! Ki leszel törölve! Sőt!! Csupa kisbetűvel írják majd a neved!

  • Orémus Kálmán Ez egyre jobb!


  • Balla D. Károly István, Kálmán - hasonló okokból ti már nem tartoztok az ismerőseim közé. Esetetekben például a cigányellenesség nem volt kétséges. Palival pedig szeretnék tisztába jönni, mert még nem tudok dönteni. És mert az hiszem, talán neki is tisztáznia kell magában ezt-azt.
  • Palkó István Biztosan csakis miattad fog tisztába jönni, mert arra szólítottad fel.

  • Balla D. Károly Sok olyasmi adódott az életemben, amit csak akkor gondoltam végig, amikor az enyémmel homlokegyenest ellentétes nézetekkel találkoztam. Például purista nyelvművelő voltam mindaddig amíg a korszerű szociolingvisztikai felfogás alapelveivel nem szembesített Cs. I. Évekbe telt, de ma egészen másképpen gondolkodom a nyelvet, nyelvhelyességet, nyelvhasználatot illetően. Bizony előfordulhat, hogy az ember módosít, finomít a nézetein, mert belátja a másfajta nézőpont érvényességét.
  • Palkó István Te, mint a másság és tolerancia odaadó harcosa, miért nem fogadod el mások nemzeti érzelmeit, véleményét?


  • Balla D. Károly Sőt, a nemzettudatom is elég sokat módosult az évtizedek során. Kamasz koromban szinte közömbös voltam magyarságom iránt, például azért akartam fizikus lenni, hogy ne kelljen a nemzetiségemmel, az anyanyelvvel foglalkoznom. Aztán lendült az inga, verselni kezdtem, megismerkedtem a magyarság ügyében elkötelezett írótársaimmal, fontos barátságok és szerelmek köttettek - és erős, de kissé merev és szűk térben mozgó nemzettudatom alakult ki. Valamilyen szinten "harcos" elkötelezettségű magyarsággyakorló lettem. És megint évek teltek el, amíg ráébredtem a „nemzeti hevület” buktatóira. És bizonyosan ebben is szerepe volt új ismeretségeknek, kapcsolatoknak, annak a szemlélettágulásnak, amire a 90-es években már mód nyílt. Magyarországi és nyugati írók sokaságával kerültem kapcsolatba, bizonyosan hatott rám az ő nyílt, szabad, liberális magyarságfelfogásuk. A sajátom alakulásában pedig talán ennél is nagyobb szerepe volt a negatív tapasztalatoknak: láthattam, hogyan társul az egészségesnek gondolt nemzettudat sérelmi magatartással, terméketlen múltba fordulással, indokolatlan kultúrfölénnyel, összeesküvés elmélettel, rossz értelemben vett nacionalizmussal. Sok ilyesmit tapasztaltam baráti körömben, de családomban is. Ez egyre inkább eltávolított az olyanfajta nemzeti érzéstől, amelyet korábban teljesen magaménak tudtam. Mind többször és egyre gyakrabban kezdtem kritikusan viszonyulni ahhoz a (szerintem némileg torz és beszűkült) eszmerendszerhez, amely szinte szükségszerűen kitermeli a fent is említett negatív vonatkozásokat. A folyamatot némileg felgyorsította társaim teljes értetlensége, nem tudták megérteni, hogyan távolodtam el attól, ami a 80-as évek végén és a rendszerváltás éveiben közel hozott minket egymáshoz. Értetlenségükben ellenségüknek kezdtek tekinteni, nem tudták tőlem elfogadni, hogy mást gondolok irodalomról, magyarságról, nyelvvédelemről, identitáspallérozásról, tájélményről, hagyományról, mint ők. Úgy éreztem, mintha ők szándékosan zárkóznának be valamiféle szellemi és magatartásformai rezervátumba, mintha görcsösen képviselnének és védenének olyasmit, amit szabadabb felfogásban sokkal eredményesebben és hatékonyabban lehet képviselni és védeni. Nekem, úgy érzem, sikerült összeegyeztetnem a nemzeti érzésemet a liberális felfogásommal, a magyarságomat a kozmopolitizmussal. (A „nemzeti liberális” fogalma egyébként a történelemből jól ismerhető). Viszont nem sikerült (mert nem is akartam) a magyarságtudatomat összeegyeztetni sem a sérelmi magatartással, sem a folytonos harci készültséggel, sem a görcsös és sémákba merevedő hagyománykövetéssel. Ez végül szakadáshoz, szakításhoz vezetett cirka 10 évvel ezelőtt; majd a dolog a kölcsönös tudomásul-alig vétel szintjén lecsengeni látszott. Most újult ki, amikor sokak magyarságtudatában nem csupán a fenti (még részemről tolerálható) vonásokat fedeztem fel, hanem már olyasmit is, amit elfogadni nem tudok. Ilyenek a rasszista, antiszemita, xenofób, homofób vonások, ilyen a faji alapú magyarságfelfogás, ilyen az a nézet, amely szerint csak egyféleképpen lehet magyarnak lenni, aki nem ezen a módon magyar, az idegenszívű, zsidó, nemzetáruló (ezt a felfogást szimbolizálja eléggé egyértelműen a turul; főleg, ha ilyen értelmű szövegek kíséretében avatják fel). Én senkit nem tudok és nem is akarok megakadályozni abban, hogy ilyen nézeteket valljon – azaz elfogadom, hogy ők ilyenek (elvégre ez a liberális minimum). Ismétlem: hogy ők ilyenek, azt tudomásul veszem, legfeljebb sajnálom, mert azt tartom, hogy ez az eszmerendszer magára a magyarságra nézve a legkárosabb. De A MAGAM SZÁMÁRA elfogadni nem tudok semmi ilyesmit, ezért közösséget sem vállalhatok azokkal, akik efféle nézeteket vallanak vagy demonstratíve szimpatizálnak az ilyeneket vallókkal. Ezért zárom ki őket ismerőseim sorából. De előtte általában rákérdezek erre-arra. Vitát ritkán nyitok, itt sem tettem volna, de a dolog azzal kezdődött, hogy Pali beírt a posztomhoz – ha ez nem történik, valószínűleg profilját sem nézem meg, és mivel ezernél több ismerősöm van, előfordulhatott volna, hogy megosztásai soha nem jelennek meg az én hírfalomon (lévén főleg azt a 100-120 embert látom leginkább, akikkel már kerültem valamilyen interakcióba – lájk, megosztás, hozzászólás). Ha úgy adódik, a vitának egy ideig látom az értelmét: hiszen előfordulhat, tudunk egymásnak megfontolásra érdemes érveket mondani. Ezt én itt most ilyen esetnek gondoltam. Az persze előfordulhat, hogy tévedtem.
Most itt tart a turul alatt nyögdécselő eszmecserénk. Ha ugyan....... (folyt talán köv.)

Naná, hogy megjelent a vitában egy másik csupa nagybetűs magyar...

Végszavam:
  • Balla D. Károly Kedves tőletek ez a figyelem. Csak jelezném, hogy nem én jöttem Palihoz, a dolog azzal kezdődött, hogy nemtetszését fejezte ki egy posztom alatt a blogomban. Hosszan válaszoltam, meg azt is elmondtam, mi a bajom Orbán vérségi magyar-felfogásával meg turullal, de Pali nem vallott színt, azonosul-e a turulhoz tapadt fajvédői ideológiával. A turul maradt - én viszont megyek. Ha ez vigasztal titeket: sajnálatotokra nem szorulok, ti vagytok szánalmasak, amikor azt hiszitek, jót tesztek a magyarságnak, vagy azt hiszitek, hogy ellenemben ti lennétek az igazak. A most már fajelmélettel is fertőzött Orbán-féle fundamentalista konzervativizmus vesztébe viszi a magyarságot, mint vitte hasonló korábbi nemzetpolitika két háborúban. Ebből nem tanulni: bűn, hazavesztés, nemzetárulás.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése