Pálfy Gével a Facebookon

Pálfy G. István, akivel a rendszerváltás előtti és körüli időkben, amikor ő a KISZ KB lapjának, a Magyar Ifjúságnak a főszerkesztője volt, igen jó barátságban voltam, majd akitől eléggé eltávolodtam, amikor az Antall kormány alatt a TV Híradó főszerkesztője lett, s ebben a funkciójában a jobboldali pártpropaganda egyik fő szószólójaként működött, s aki most két évtizednyi szünet után a Fideszt bíráló megnyilatkozásaival újra felhívta magára a figyelmet - a minap ismerősnek jelölt a Facebookon. Örömmel visszaigazoltam, ő megköszönte, én üdvözöltem, de egy halvány észrevételt tennem kellett az üdvözlés mellé. Kis párbeszéd ki is alakult ebből az idővonalamon.


  • István Pálfy
    Károly! Köszönöm.
  • Balla D. Károly Üdv! Üdv! Üdv! Jó, hogy látunk újra lapban, képernyőn - és ezúttal talán a jó oldalon

  • István Pálfy Megvallom Neked, én nagyon jó oldalon tudtam és tudom magam Antall József és Dávid Ibolya mellett.

  • Balla D. Károly Az ember saját magát mindig jó oldalon gondolja, még ha utólag a dolgok alakulása ennek ellent is mond. A részletekbe belemenni itt nyilván nincsen módunk, de annyit talán belátsz, hogy az a rezsim, amely tombolásának most te is ellenszegülsz, abba a politikai-ideológiai térbe nyomult bele, amelyet az MDF alakított ki, s amelyet, felmorzsolódván, uralni-megtartani nem tudott. Más kérdés, hogy az Antall-féle konzervatív nemzeti jobboldaliság egy mértéktartóbb és otromba kirekesztésektől tartózkodóbb politikai gyakorlatot alakított ki, de az Orbán-féle totális kirekesztés és a magyarság fogalmának kisajátítása azért mégiscsak ugyanarról az ideológiai tőről fakad. A Horthy-éra restaurációja sem most kezdődött... Én tehát azt gondolom, hogy a történelmi sérelmeket és túlhaladott történelmi értékrendeket előtérbe helyező nemzeti gondolatnak a kormánypolitika szintjére való emelése (ez történt!) a korszerű liberális gondolkodással és nemzetfelfogással szemben ideológiailag jól megágyazott annak, ami most történik. Aki tehát akkor ennek a historikus-konzervatív, múltba meredő, a liberális eszméket nemcsak tagadó, hanem naponta ostorozó politikai gyakorlatnak volt a támogatója és befolyásos szószólója - nos, az énszerintem rossz oldalon állt.

  • István Pálfy Valóban nincs terünk a mély kifejtésre, tehát csak jelzem, a Fidesznek szerintem semmi köze sincs a konzervativizmushoz, a nemzethez, a jobboldalhoz, így tehát Antallhoz sem. Annál több köze van az ötvenes évekhez...

  • Balla D. Károly Ebben kétség kívül van igazságod, amit művelnek, az nemzetellenes, de a pártideológiájuk mégis annak a nemzeti, jobboldali, konzervatív gondolatnak az elfajzása. Nem mondom, hogy AZ, de arról a tőről fakad. A tő öntözgetése pedig a vadhajtások megjelenését is kockáztatja -- De lépjünk is ezen túl, ennyit muszáj volt leírnom, de ettől tökéletesen eltekintve szeretettel üdvözöllek és kellemes érzésekkel gondolok régi barátságunkra. Szép napokat kívánok!

Vidnyánszky Attila és a buzizó Kerényi

Íme, ennek az ideológiának a dicsőségét szolgálja a valaha többre érdemes Vidnyánszky Attila.

"Amikor a színházban hatalomváltás van, és új stílus jön, akkor mindig lemegy a látogatottság. Ez egy teljesen természetes görbe. És itt van egy hazafiúi feladat. Szíveskedjék az új direkciót támogatni jegyvásárlással. Rögtön az elején tessék megszállni a színházat, mert most meg van szállva. Képzeljék el, hogy itt az utolsó előadásokon gyászmise lesz. Nagy könnyek fognak patakokban, a Dunáig fog menni a könny. Olyan siker lesz, hogy őrület, könyveket fognak róla írni. Csak utána jön egy más, és én a magam részéről nagyon bízom abban, hogy Vidnyánszky úr meg fogja tenni, amit megkövetel tőle a haza. Elég erő van hozzá, jó korban van, megvan hozzá a műveltsége, a felkészültsége, a kultúrája, és meg fogja csinálni azt a Nemzeti Színházat, ami ugyanúgy sikeres lesz, mint az Alföldié, csak nem a buzikról fog szólni, hanem a szerelemről, meg a barátságról, meg a hűségről"

Az Ajkai Költő

Az Ajkai Költő (profilján a neve után szerepel ez a titulus, így, két nagybetűvel) kéretlen dokumentumot küld nekem a Facebokon. Kérdezem, mi ez, mert hogy nem nyitok meg olyasmit, amiről nem tudom, micsoda. Nehogy vírusra fussak. Vers, válaszolja ö, azt hitte, nem bánom, ha elküldi, írja. Innen a folytatás:


Ember-szabasúmajom ló-farkosfrizurával

Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét (Mit tud a helyesírás.mta.hu?), aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem igazán jó az a program, amely a saját alegysége nevében szereplő kifejezésről se tudja eldönteni, hogyan helyes (egybeírva vagy egybe írva, lásd az eredeti cikkemet), s amely nem vagy alig-alig használható, olykor értelmetlen szóalakokat is kidob. Annak eldöntésére, hogy  vajon akad-e több ilyen, avagy én futottam rá épp ilyenekre, visszatértem a programhoz. Elsőként ezen furcsállkodhattam:

Az elsőre még találtam mentséget és kreáltam példamondatot is (A táncot járó beteg szolgálat alatt nem iszik.), de a második nyilvánvaló badarság. De legalább harmadikként ott a jó válasz. Ezután viszont sokaságával találtam olyanokat, ahol csak egy rossz, hibás (s gyakran nevetséges) verziót javasolt a program, a helyes írásmódot viszont nem adta meg. Egy kis csokor ezekből alább. A sorozat végén újra volt szerencsém picsába küldeni az akadémiai helyesírási szoftvert. 







Más típusú hibát is találtam. A program tudja, hogy a kődobásnyi egybeírva helyes, mégis ezt dobta ki:


Lényegében tehát a fejlesztés csak arra nem jó, amire kitalálták: példák tömkelegében inkább elbizonytalanítja, semmint eligazítja a felhasználót (arra, hogy ökör köröm pörkölt főző verseny, nyolc verziót és 63 magyarázatot adott meg!).

Végül két kedvencem.



Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas?

Váltig azon gondolkodom, hogy Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas. Utóbbinak a tantervben a helye, előbbieknek mostantól utcája sem lehet Magyarországon a Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint. Ez bizonyára csak úgy lehetséges, ha Nyírő grandiózus irodalmi teljesítménye felülírta politikai szerepvállalását, Majakovszkij és Gorkij viszont sehol sincs ezen a téren. Ki kell őket venni a lexikonokból is, hajrá MTA.

-----
Piréz tiltakozásomnak hangot adva Majakovszkij Rulett c. festményét (e műfajban is jeleskedett) most egy ideig be-betűzöm, ahová lehet. 

-------------------------------------------

Majakovszkij és Gorkij

Majakovszkijhoz fűződő rövid, de viharos barátságának kezdete szintén 1915-re nyúlik vissza: ez a kétértelmű történet talán az egyetlen ilyen szemléletes visszautasított pártfogás az egész Gorkij irodalmi életrajzban. Később a forradalom két fő énekeseként, harcostársakká és szinte barátokká kanonizáltak, akik minden szovjet iskola oromzatán szomszédosak, nagyon kevéssé feleltek meg ennek a hírnévnek: Gorkij nem fogadta el a forradalmat, Majakovszkij nem fogadta el Gorkijt. Hogy mi történt köztük, azt ma nehéz megérteni.

Remekül kezdődött: Gorkij szeretett pártfogolni a fiatal tehetségeket, mert még mindig az orosz irodalom vezetőjének érezte magát (a fordítások és a sajtóban való említések számát tekintve ez így volt), és kezdettől fogva elsődleges kötelességének tartotta. kezdőknek segítő pozíció.

A kezdők - hacsak nem proletár írók voltak, akiknek elemi tanácsokra és publikációkra volt szükségük - nem mindig lelkesedtek ezért. Majakovszkij beteges büszkeségével általában nem bírta a gyámságot, még a legjóindulatúbbat sem. A méltányosság kedvéért megjegyezzük, hogy Gorkij gyámsága és pártfogása pontosan addig tartott, amíg az egyházközség nem jutott dicsőségbe; ezt követően Gorkij rendszerint elhidegült vele szemben - vagy részben féltékeny volt, vagy felháborodott, hogy a szerző a saját útját járta, és nem azt, amelyet patrónusa szánt neki. Így volt ez Kuprinnal , részben Buninnal (bár Bunin volt a szünet kezdeményezője), Leonyid Leonovval - a tanulók és gyülekezetek közül csak a jó kapcsolatokat őrizték meg."Serapionok", amelyek nosztalgikusan emlékeztették a gyönyörű petrográdi korszakra, a huszonegyedik évre, a Művészetek Házára, a "Világirodalom" - de ez azzal is magyarázható, hogy Zoscsenko kivételével a " szerapiók " egyike sem emelkedett fel. az akkori írások fölött: Fedin és Vszevolod Ivanov pedig - legalábbis a megjelent szövegekben - gyorsan leépült a korabeli diktátumoknak megfelelően.

Ami Majakovszkijt illeti, korai éveiben nem volt a legkönnyebb beszélgetőpartner, kihívóan viselkedett, és gyakran egyszerűen csúnyán. Mi volt a futurizmusból , és mi a rossz modorból - menj és értsd meg. Először Gorkij meghívta Majakovszkijt a helyére, meghallgatta a "Felhő nadrágban" című olvasmányát, és Majakovszkij visszaemlékezései szerint az egész mellényét elsírta. Aztán azt írta neki, hogy „Gyermekkor”. Aztán rendszeresen találkozott vele, és dicsérően beszélt, megkülönböztetve őt a futuristák csoportjától, mint az egyetlen igazi költőt. De aztán Kornyej Ivanovics Csukovszkij , akivel Majakovszkij sikerült veszekedni egy évvel korábban (az egyik változat szerint, szemtelenül megpróbálta elcsábítani a feleségét, a vendég a Kuokkala ), azt mondta Gorkij pletyka, hogy Majakovszkij fertőzte Sonka Shamardina a gonorrhoea- egy lány, akivel 1913-ban közel állt. Honnan származik ez a pletyka általában - nem világos, nem volt alapja, és csak csodálni kell, hogy Gorkij milyen felkészültséggel vette fel ezt a történetet, és elkezdte terjeszteni.


Más:

Mit tud a helyesírás.mta.hu?