Az Ajkai Költő

Az Ajkai Költő (profilján a neve után szerepel ez a titulus, így, két nagybetűvel) kéretlen dokumentumot küld nekem a Facebokon. Kérdezem, mi ez, mert hogy nem nyitok meg olyasmit, amiről nem tudom, micsoda. Nehogy vírusra fussak. Vers, válaszolja ö, azt hitte, nem bánom, ha elküldi, írja. Innen a folytatás:

Ember-szabasúmajom ló-farkosfrizurával

Első dühömben elküldtem a picsába a Magyar Tudományos Akadémia helyesírási online szoftverét (Mit tud a helyesírás.mta.hu?), aztán részben visszakoztam, mert egy Twitter-beli ismerősöm, majd a program fejlesztőinek egyike meggyőzött, hogy három kifogásom közül legalább másfélben nincs igazam. Ezzel együtt fenntartottam, hogy nem igazán jó az a program, amely a saját alegysége nevében szereplő kifejezésről se tudja eldönteni, hogyan helyes (egybeírva vagy egybe írva, lásd az eredeti cikkemet), s amely nem vagy alig-alig használható, olykor értelmetlen szóalakokat is kidob. Annak eldöntésére, hogy  vajon akad-e több ilyen, avagy én futottam rá épp ilyenekre, visszatértem a programhoz. Elsőként ezen furcsállkodhattam:

Az elsőre még találtam mentséget és kreáltam példamondatot is (A táncot járó beteg szolgálat alatt nem iszik.), de a második nyilvánvaló badarság. De legalább harmadikként ott a jó válasz. Ezután viszont sokaságával találtam olyanokat, ahol csak egy rossz, hibás (s gyakran nevetséges) verziót javasolt a program, a helyes írásmódot viszont nem adta meg. Egy kis csokor ezekből alább. A sorozat végén újra volt szerencsém picsába küldeni az akadémiai helyesírási szoftvert. 

Más típusú hibát is találtam. A program tudja, hogy a kődobásnyi egybeírva helyes, mégis ezt dobta ki:

Lényegében tehát a fejlesztés csak arra nem jó, amire kitalálták: példák tömkelegében inkább elbizonytalanítja, semmint eligazítja a felhasználót (arra, hogy ökör köröm pörkölt főző verseny, nyolc verziót és 63 magyarázatot adott meg!).

Végül két kedvencem.

Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas?

Váltig azon gondolkodom, hogy Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas. Utóbbinak a tantervben a helye, előbbieknek mostantól utcája sem lehet Magyarországon a Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint. Ez bizonyára csak úgy lehetséges, ha Nyírő grandiózus irodalmi teljesítménye felülírta politikai szerepvállalását, Majakovszkij és Gorkij viszont sehol sincs ezen a téren. Ki kell őket venni a lexikonokból is, hajrá MTA.

-----
Piréz tiltakozásomnak hangot adva Majakovszkij Rulett c. festményét (e műfajban is jeleskedett) most egy ideig be-betűzöm, ahová lehet. 

-------------------------------------------

Majakovszkij és Gorkij

Majakovszkijhoz fűződő rövid, de viharos barátságának kezdete szintén 1915-re nyúlik vissza: ez a kétértelmű történet talán az egyetlen ilyen szemléletes visszautasított pártfogás az egész Gorkij irodalmi életrajzban. Később a forradalom két fő énekeseként, harcostársakká és szinte barátokká kanonizáltak, akik minden szovjet iskola oromzatán szomszédosak, nagyon kevéssé feleltek meg ennek a hírnévnek: Gorkij nem fogadta el a forradalmat, Majakovszkij nem fogadta el Gorkijt. Hogy mi történt köztük, azt ma nehéz megérteni.

Remekül kezdődött: Gorkij szeretett pártfogolni a fiatal tehetségeket, mert még mindig az orosz irodalom vezetőjének érezte magát (a fordítások és a sajtóban való említések számát tekintve ez így volt), és kezdettől fogva elsődleges kötelességének tartotta. kezdőknek segítő pozíció.

A kezdők - hacsak nem proletár írók voltak, akiknek elemi tanácsokra és publikációkra volt szükségük - nem mindig lelkesedtek ezért. Majakovszkij beteges büszkeségével általában nem bírta a gyámságot, még a legjóindulatúbbat sem. A méltányosság kedvéért megjegyezzük, hogy Gorkij gyámsága és pártfogása pontosan addig tartott, amíg az egyházközség nem jutott dicsőségbe; ezt követően Gorkij rendszerint elhidegült vele szemben - vagy részben féltékeny volt, vagy felháborodott, hogy a szerző a saját útját járta, és nem azt, amelyet patrónusa szánt neki. Így volt ez Kuprinnal , részben Buninnal (bár Bunin volt a szünet kezdeményezője), Leonyid Leonovval - a tanulók és gyülekezetek közül csak a jó kapcsolatokat őrizték meg."Serapionok", amelyek nosztalgikusan emlékeztették a gyönyörű petrográdi korszakra, a huszonegyedik évre, a Művészetek Házára, a "Világirodalom" - de ez azzal is magyarázható, hogy Zoscsenko kivételével a " szerapiók " egyike sem emelkedett fel. az akkori írások fölött: Fedin és Vszevolod Ivanov pedig - legalábbis a megjelent szövegekben - gyorsan leépült a korabeli diktátumoknak megfelelően.

Ami Majakovszkijt illeti, korai éveiben nem volt a legkönnyebb beszélgetőpartner, kihívóan viselkedett, és gyakran egyszerűen csúnyán. Mi volt a futurizmusból , és mi a rossz modorból - menj és értsd meg. Először Gorkij meghívta Majakovszkijt a helyére, meghallgatta a "Felhő nadrágban" című olvasmányát, és Majakovszkij visszaemlékezései szerint az egész mellényét elsírta. Aztán azt írta neki, hogy „Gyermekkor”. Aztán rendszeresen találkozott vele, és dicsérően beszélt, megkülönböztetve őt a futuristák csoportjától, mint az egyetlen igazi költőt. De aztán Kornyej Ivanovics Csukovszkij , akivel Majakovszkij sikerült veszekedni egy évvel korábban (az egyik változat szerint, szemtelenül megpróbálta elcsábítani a feleségét, a vendég a Kuokkala ), azt mondta Gorkij pletyka, hogy Majakovszkij fertőzte Sonka Shamardina a gonorrhoea- egy lány, akivel 1913-ban közel állt. Honnan származik ez a pletyka általában - nem világos, nem volt alapja, és csak csodálni kell, hogy Gorkij milyen felkészültséggel vette fel ezt a történetet, és elkezdte terjeszteni.

Más:

Mit tud a helyesírás.mta.hu?

A. Sz. kerestetik

Több mint 24 órán át nem volt internetünk, így jobb híján levélarchívumomat rendezgettem. Találtam sok-sok elfelejtett levélváltást - de legalább a partneremet be tudtam azonosítani. Akadt viszont egy A.Sz. jelzésű mappa, amelyben a nevezett személy nekem írt levelei vannak - de sehol a válaszom. Gyanús! Ritkán hagyok reagálás nélkül küldeményt. És ki az az A. Sz.? Bizony mondom, fogalmam sincs.

Kérem az illetőt, ha magára ismer, jelentkezzen. Főleg azt szeretném tudni, válaszoltam-e 2006-ban leveleire, s ha igen, elküldené-e a szövegeket. Talán érdekes lenne a mostani politikai helyzetben elolvasni, mit írtam akkor az alábbiakra.

Látod BéDéKá,

éppen az ilyen, magyar önérzetet nélkülöző (és sértő!) kijelentések juttatták oda a lakosság lebutított felét, hogy képes a hazafiak helyett a haza ellenségeire szavazni. Mi az, hogy lúzer ország? Hogy mondhat ilyet egy igaz magyar ember? Ha voltak is a nemzetünk történelmünkben bukások (melyikében nem?), képtelenség kudarcok sorozatának beállítani. Sokkal inkább a hősi helytállásról szól a dolog.

Volt egy hősi honfoglalás, egy dicsőséges államalapítás, megóvtuk Európát tatártól-töröktől, hiába szakadt három felé az ország, csak egybekovácsolódott, hiába telepedett ránk az osztrák sógor, a Monachián belül mégis felvirágzott az ország, fellázadtunk, amikor azt kellett, és kiegyeztünk, amikor azt. Az első világháborúban is helyt álltunk, nem rajtunk múlott sem a vereség, sem a Monarchia széthullása. A két szégyenfolt pedig idegen kezektől esett, sem Trianont, sem a Tanácsköztársaságot nem lehet a magyarokon számon kérni. A második világháborút sem mi vesztettük el, jó cél érdekében – a magyar területek visszafoglalása – léptünk hadba, a célunkat támogató haderő azonban gyengébbnek bizonyult a keleti áradatnál. A folytatás megintcsak nem rajtunk múlott. Hogy a magyarok mit akarnak, az 45 után a „fordulat évéig” részben, 56-ban pedig teljesen megmutatkozott. Ezek történelmünk dicső lapjai. Még szép, hogy egy kontinensnyi birodalom akaratával a megcsonkított zsebkendőnyi ország nem tudott győzedelmeskedni.

Ami 1989 óta történik, az nem valami felemelő, de ennek kizárólag a posztkommunizmus az oka, az, hogy – ahogy Marosi Pál is írta egy másik helyen – túl sokan és túl sokáig voltak a kommunizmus talpnyalói egyszer, másodszor pedig a magukat hatalomba átmentettek ugyanúgy gazdasági és lelki rabszíjon tartják a népet, mint elődeik. De ennek vége lesz most már, talán sokkal hamarább, mint bárki gondolná, és nem loser, hanem winner ország leszünk.

A.Sz.
2006. áprilisa

Április 1 húsvét hétfő

Akkor most feltámadt, vagy ez csak áprilisi tréfa?