BDK BLOG

2015. február 20., péntek

Árukapcsolás

Péntek reggel. Csengetnek. Két jól öltözött hölgy, szövetkabátban, csinos kalapkával fejükön. Úriasszonyok, mondanám, ha ennek a kifejezésnek bármi értelme lenne a mai Ukrajnában. Először a Mi a Biblia? című könyvet kínálják rá Évára. Köszönöm, ilyenünk már van, hárít nőm. Kegyes hazugság: nem akarja az elvi okokból történő kategorikus elutasítással megsérteni a kedves becsöngetőket. Van másik típusú fordulta következik. - Na és ez? - veszik elő a Mi a korrupció? (Що таке коррупція?) című könyvet. - Köszönöm, ezt pedig betéve ismerem - mondja Éva.

Mosoly, elbúcsúznak. Tűnődünk, vajon hittérítők voltak-e vagy könyvügynökök.

A következő ház az utcánkban egy volt nagyfőnök üzletemberé, aki a rossz nyelvek szerint erdeinkben hatalmas törvénytelen vágásokat végeztetett és a fát Nyugara dobbantotta regnálása idején. Amúgy vallásos ember, kitüntetetten nagy felhajtással ünnepel minden olyan napot, amit az egyházi kalendárium ünnepelni előír.

Tippelgetjük, melyik könyvet sózzák rá a kalapos hölgyek.


2015. február 17., kedd

Régi sztorimmal a Librariusban

Kávé hármasban - egy régi történet. Az 1980-as évek legvége. A Gyulai Lírafesztiválra két remek színművésszel utazhattam. Egy békési városkában érdekes fordulatot vett beszélgetésünk, amikor kora reggel a két sztár kedvéért idő előtt kinyitott a helyi presszó. - Írásomat a Librarius is ajánlotta olvasóinak.
 

Librarius - 2015. február 14:

Történt, hogy Balla D. Károly íróbarátunk olvasott az origo.hu-n egy remek interjút Hegedűs D. Géza színművésszel, s ahogy az ilyenkor lenni szokott, fölrémlettek benne a régi szép idők.

Egy részlet az interjúból:

A szüleim pedagógusok voltak. Sokszor elgondolkodom, vajon mit szólnának hozzá, hova tűnt az a sok-sok odaadás, emberséggel teli idő, a sok óra az irodalomról, a történelemről, a művészettörténetről, amivel az életük telt. Azt tapasztalom, hogy a sötétség gyorsabban terjed manapság, mint a világosság. Konrád György egyik írásában elintézetlen dolgainkról beszél, úgy fogalmaz, hogy a bűn ott van elásva a küszöbünk előtt, és mi naponta átlépünk rajta, ahelyett, hogy kiásnánk.
A teljes szöveg az origo.hu-n olvasható, amelyben az is kiderül, hogy került a D. Hegedűs Géza nevébe.

Azt pontosan nem tudjuk, hogy Balla D. Károly nevébe hogyan került a D., helyette elmesél nekünk egy történetet a 80-as évek végéről, amikor Gálffi Lászlóval és Hegedűs D. Gézával utazott együtt Pestről Gyulára.

Részlet a sztoriból:

Kora hajnalban találkoztunk a Keletinél, Baross Gábor szobra alatt. Gálffi is emlékezett rám Moszkvából, így hát régi ismerősökként vágtunk neki a több órás útnak (autópálya abba az irányba nem épült még akkor, valóban nagyon hosszú volt az út sok-sok város és falu érintésével).
Én azt se bántam volna, ha soha nem érünk oda, olyan kitűnően szórakoztam. A két színész ki nem fogyott a tréfából, ugratták hol egymást, hol engem, hol pedig azokat a verseket gyakorolták fennhangon, amelyek majd a Gyulai Várszínház deszkáin hangzanak el előadásukban. De még ebben is volt ugratás.
– Géza, ne magold már azt a verset, késő azt már ilyenkor megtanulni; nekem minden a fejemben van! Igaz, nem lehet mindenkinek ilyen tökéletes a memóriája.
– Lacikám, mindenkinek más a technikája. Nekem is fejemben van, de még csiszolom az anyagot, hogy ne legyen göcsörtös, mint a tiéd lesz. A sztori folytatását itt olvashatjátok: