Tejmozi: regény és könyv

 Bár Tejmozi regényemnek külön blogja is van és írói oldalamon is kapott saját oldalt, szükségesnek látszott egy különálló statikus weblap létrehozása is. Célom vele bizonyos Google-pozíciók megszerzése. Az persze remek, hogy a regény címére keresve oldalaim azonnal megtalálhatók, de most arra ébredt bennem ambíció, hogy a regény + könyv kulcszsavak kombinációjával is legyen jól szereplő oldalam. A reménybeli favorit e percben így fest:

A fülszövegen kívül egyéb infók is találhatók rajta, például ez a műhelyvallomásom:

Egy magam indította irodalmi interakció keretében idegen nyelvű kortárs művekből számomra fordított mondatok szolgáltak kiindulópontul. Ezek inspirációra született meg a Tejmozi 1.0. szövegverzió, amelybe a félszáznál több vendégmondatot maradéktalanul beleépítettem úgy, hogy a beavatatlan olvasó nem is tudta felfedezni őket. A terjedelmesre duzzadt elbeszélésből ezután kiszakítottam az összes jelöletlen citátumot a fölöslegessé vált kitérőkkel és töltelékanyaggal együtt, miáltal egy kompakt, sűrű szövésű novellát kaptam. ATejmozi 2.0. éppen a tömörsége miatt nehezen viselte saját kereteit, kezdettől éreztem, hogy a benne felhalmozott anyag nemcsak hogy megtartotta lezáratlanságát, aktivitását, hanem elérte a kritikus tömeget is, s ha megfelelő gravitációs térbe helyezem, regénnyé robbanhat. Ám ehelyett eleinte újabb novellákat társítottam a meglévőhöz, majd lineáris cselekménybonyolítással próbáltam tovább szőni hőseim történetét. De ezzel nem mentem semmire. Évek teltek el, amíg rájöttem, hogy befelé kell építkeznem. Szétszedtem hát addig írt szövegemet és a keletkezett hiányokba írtam bele az új epizódokat, leírásokat, elmélkedéseket, lírai betéteket. Ezek révén kerekedett ki az, amit nagyképűen prózaírói bölcselemnek gondolok. A munkának ez az utolsó fázisa egy esztendeig sem tartott - és megszületett a Tejmozi 3.0.-s szövegverzió, a voltaképpeni regény.

Az oldal linkje: 

• Könyv és regény - Tejmozi
• De van ilyen is: Regény, könyv

Irodalom Kárpátalján

Talán eljött az ideje egy ilyen összefoglalónak: 

Közel egy évtizeden át (1996-2004) kritikusi igénnyel igyekeztem elemezni azt, ami régiónkban az irodalom tárgykörében zajlott, vagyis azt a jelenségkört, amelyet jobb híján így szokás megnevezni: kortárs kárpátaljai magyar irodalom. A fogalom igen problematikus, lévén jószerével olyasmit jelöl, aminek a léte egyáltalán nem bizonyított, illetve attól függ, mit is értünk irodalmon. Ha e fogalmat szigorúbb kritériumok alapján határozzuk meg, akkor arra juthatunk, hogy kárpátaljai magyar irodalom nem létezik, és legfeljebb jobb-rosszabb írókról-költőkről, vegyes színvonalú művek megjelenéséről, ideig-óráig működő orgánumokról és szerzői csoportokról beszélhetünk, ám nem tudunk felmutatni sem működő egészként értelmezhető irodalmi organizmust (olyanfélét, amely műnemek, műfajok, stílusok, iskolák, műhelyek mentén eléggé tagolt és a létrejött szövegtények tekintetében megfelelően gazdag lenne), sem követhető nyomvonalú olyan fejlődési folyamatot, amelyben az egyes fázisok az előzőekből következtek volna és azokhoz hozzáadtak volna valami újat és lényegeset, sem igazán kiemelkedő olyan alkotókat, akikre nem csupán ritka kivételként (és gyakran esztétikán kívüli szempontok miatt) irányulna rá az összmagyar irodalom figyelme. Ilyen kivételek, persze, akadnak, hiba lenne ezek jelentőségét alábecsülni, de az ismeretlenségből (és jelentéktelenségből) kiemelkedő egy-egy író-költő kárpátaljai működése sokkal inkább tekinthető egyéni sikernek, semmint egy irodalmi folyamat természetes és magára a folyamatra visszaható jelenségének. Különösen így van ez, ha a figyelmet kiérdemlő irodalmár - és erre az utóbbi évtizedekben számos példa akadt - nem a többé-kevésbé körülhatárolható és eléggé merev lokális (mondhatnók: provinciális) szellemi hagyományokat erősítve, hanem azokkal inkább szembeszegülve mutat fel a magyar irodalom egészében megmérhető értékes műveket. 

Az írásbeliségünkkel kapcsolatos, kínosnak látszó kérdéseknek a felvetésével, a jelenségeknek az ellentmondások és zavarok felőli megközelítésével, a hiányosságok számbavételével, illetve azzal, hogy szigorú önvizsgálatot végeztem és ezt mások részéről is elkerülhetetlennek gondoltam, továbbá azzal, hogy több írónk-költőnk alkotói teljesítményének a (bevallottan szubjektív) értékelését is megkíséreltem és vizsgálódásaim eredményét tízegynéhány elemző szándékú írásban közzétettem, nos mindezzel a nevezett évtized során szembekerültem azokkal, akik vizsgálódásom tárgyának a megszemélyesítőiként sérelmesnek találták nem csupán (gyakran valóban sommás) megállapításaimat, hanem a problémák néven nevezését, a kényes kérdések puszta megfogalmazását is. Ezekkel a tanulmányokkal-kritikákkal „kiírtam magamat” a kárpátaljai magyar irodalomból. Sorra ellenem fordultak egyfelől azok, akikkel az 1980-as évek kezdetétől ilyen-olyan módon együtt fáradoztam irodalmi életünk megszervezésén, másfelől – és talán erőteljesebben – azok, akiket egyfajta (személyes indíttatású) kompenzációs szándékból éppen én igyekeztem irodalmunk számára rehabilitálni és publikációs lehetőségekhez juttatni, miután a 60-as-70-es évek fordulóján a szovjet kultúrpolitika – és az annak kárpátaljai letéteményeseként tevékenykedő apám – ellehetetlenítette és félig-meddig szilenciumra ítélte őket. Utóbbiak ellenem fordulása az 1990-es években egybeesett egy fiatal és a kárpátaljai irodalmi hagyományokkal radikálisan szakító költőgeneráció indulásával – én őket is felkaroltam, ám modernizmusukat, avantgárd és posztmodern szemléletüket a húsz évvel korábban sérelmeket elszenvedők nem tudták elfogadni (furcsa módon vádjaik igen hasonlatosak voltak azokhoz, mint amivel éppen őket vádolták a szovjet érában), így nem fogadhatták el azt sem, hogy én nem csupán számukra, új és nívós művekkel igen ritkán jelentkező kortársaim számára biztosítok publikációs és szereplési lehetőséget, hanem - ekkor már saját folyóirattal és kiadóval rendelkezvén - éppen a friss és erőteljes hangot megütő termékeny fiatalokat „futtatom”. Mivel irodalmi érdeklődésem a megújulás felé fordult és az idősebbek által követett hagyományokat egyre inkább merevebb béklyónak, az esztétikumot háttérbe szorító szerepnek, provinciális bizonyítási kényszernek kezdtem érzékelni – a szakítás kollégáim többségével elkerülhetetlennek látszott. Mindeközben - részben esztétikai, részben etikai fenntartásaim miatt - hátat fordítottam szellemi életünk összes intézményi és szervezeti formájának. Egyszer s mindenkorra kivonultam a kárpátaljai magyar irodalomból. Valamiféle szellemi emigráns lettem saját pátriámban.

Tapasztalva, hogy írásaim őszinteségével nemhogy önvizsgálatra nem ösztönöztem kollégáimat, hanem inkább még jobban beleszorítottam őket abba a szerepbe, amelynek veszélyeire figyelmeztetni szerettem volna őket; tapasztalva, hogy az ellentmondások nem oldódtak, hanem elmélyültek és tovább növelték azt az intellektuális deficitet, amelynek leküzdése nélkül nem alakulhat ki egészséges irodalmi folyamat; tapasztalva, hogy az újítás, a megmerevedett szerepből való kilépés, a magasabb esztétikai norma érvényesítése és a kárpátaljaiságon túllépő, szélesebb körű megmérettetés ellen nem is annyira elvi vagy alkati okokból berzenkednek a legtöbben, hanem saját jól felfogott övédelmi és önző (nem ritkán: anyagi) érdekükben; s végül tapasztalva, hogy a rendszerváltással megszűnt cenzurális viszonyok és a szabad információáramlás adta lehetőségek ellenére a kárpátaljai magyar irodalom magamagát zárja szellemi rezervátumba azzal, hogy sem a megújulásra újításra, sem a teljesítmény- és minőségelvű szemlélet érvényesítésére nem képes és nem hajlandó )hanem talán inkább ellenkezőleg) - nos, ezeknek a fájó felismeréseknek a birtokában a szembenézés gyötrelmes évtizede után úgy döntöttem, szakmai szinten és a korábbi rendszerességgel-módszerességgel többé nem foglalkozom e tárgykörrel. Egy-egy friss reflexió, naplójegyzet, rövidebb-hosszabb észrevétel, netán visszaemlékezés olykor még megszületik, de igazi kritikát, esszét, tanulmányt 2004 óta nem írtam. Meglehet, ez sem kevésbé lesújtó minősítés, mintha tételesen megírnám, mi a véleményem arról, ami irodalom címén az utóbbi években Kárpátalján történik. 

Kárpátaljai magyar irodalom - BDK - irodalom - Kárpátalja

Barátaink gyerekei - 20 éve...

Fax a Bűvészszövetségtől

Boldogult ifjúkoromban trükkök százait hordtam a tarsolyomban, ha kellett, akár hosszú órák hosszat is szórakoztatni voltam képes társaságomat. A dolgom persze akkor volt könnyebb, ha legalább egy pakli kártya a rendelkezésemre állt: Rodolfó könyveiből több tucatnyi remek mutatványt megtanultam, ezek között voltak egészen elképesztőek, látványosak, amelyek láttán a laikusoknak általában leesett az álla (ezek közül néhányat közreadók itt: Póker - Játék). De nem estem kétségbe akkor sem, ha az ördög bibliája nem állt a rendelkezésemre, elszórakoztattam a társaságot egy doboz gyufával, néhány pénzérmével is. Ha toll-papír akadt, feladványok, számtrükkök sokaságát tudtam bemutatni. De ha csak egyetlen árva zsineg akadt a kezem ügyébe, pár csalafintaságra még ezzel is szolgálhattam. Ha beültünk a barátaimmal valahová iddogálni, pár perc alatt bűvészasztallá tettem az előttem álló felületet...

Aztán lassan elmaradoztak az attrakcióim. A gyerekeim voltak az utolsó közönségem.

Emlékszem, egyszer a kisiskolás Csönge rimánkodva kérte, áruljam el valamelyik trükk nyitját. "Bűvészember" nem szívesen tesz ilyet, ezért azt mondtam neki, hogy én ugyan elárulnám, de ezt csak a Nemzetközi Bűvészszövetség engedélyével tehetném. Csönge csalódottan elsomfordált, de pár perc múlva egy lapot lobogtatva jött vissza: "Apu, jött egy faxod."

A papíron saját gyerekírásával a Nemzetközi Bűvészszövetség nevében megadta az engedélyt a trükk elárulására.

Leleményességének nem tudtam ellenállni: felfedtem a féltve őrzött szakmai titkot.

Az náci magyar párt képviselője a Kárpáti Igaz Szóban

Nemcsak hogy fogadták, nemcsak hogy szóba álltak vele, még interjút is készítettek a magyar  náci párt képviselőjével a Kárpáti Igaz szóban. Szégyellem, hogy valaha közöm volt ehhez a laphoz.

Keresőoptimalizálás

Egyre burjánzóbb SEO-tevékenységem rákényszerített arra, hogy az internet-kínálta meghatározások mellett a saját definíciómat is megfogalmazzam. Nevezetesen. 

Röviden:
 
A keresőoptimalizálás - célja az, hogy egy adott honlap minél jobb helyezést érjen el az internetes találatok listájában.

Részletesebben:

A keresőmarketing részét képező keresőoptimalizálás (Search Engine Optimization, SEO) célja az, hogy egy adott honlap minél jobb helyezést érjen el a normál találatok közt a honlap tulajdonosa/üzemeltetője vagy szponzora, hirdetője által fontosnak tartott keresőkifejezésekre. Általában normál (vagy organikus) találatoknak azokat a keresők által kilistázott találatokat nevezzük, amelyeket pénzfizetéssel senki nem befolyásolt, csupán a keresőmotorok belső logikája alapján kerültek a találati lista adott helyére. (A Google-listák fizetett linkjei, hirdetései tehát nem sorolhatók ide.)

A keresőoptimalizálás két fő iránya: a belső és a külső SEO-munka.

a) Belső keresőoptimalizálás: magát az adott oldalt tesszük minél alkalmasabbá arra, hogy a kiválasztott keresésekre jó helyezést érhessen el a találati listákon. Ennek során többek között a a formális és érdemi tartalomra, a belső struktúrára elemeire (title, description, keywords), a valid kódokra, a kimenő linkekre kell figyelemmel lennünk.

b) Külső keresőoptimalizálás (a munkának erre a részére voltaképp jobban illik a keresőmarketing, link-marketing, link-building kifejezés): e tevékenység során külső erőforrásokat (más webhelyeket, linkgyűjteményeket) igénybe véve érünk el (esetenként: építünk ki) az oldal számára minél hatékonyabb támogatottságot. 

Az utóbbi tevékenység keretében készítettem el ezt a két új oldalt:

• Keresőoptimalizálás - SEO - Keresőmarketing
• SEO - keresőoptimalizálás
  

Schmitteltem magamnak doktorátust

Az ügy tegnapi fejleményei óta - Dr. Plágium - Smitt P. áldoktor - nemhogy gombamód megszaporodtak, hanem inkább járványként elterjedtek a neten a köztársasági elnököt és plágiumát célba vevő élcek, karikatúrák, beszólások, ugratások. És vicces alkalmazások is. A Facebookon néhány gomb lenyomásával például bárki doktorrá avattathatja magát.

  

Párbeszéd a Facebook magánfecsegőjében

A magyar állam által "kitenyésztett" rácok, oláhok, tótok... Újabb ismerőst (ezúttal is kárpátaljai irodalmár-félét) kellett,  leginkább otromba sovinizmusa miatt,.törölnöm ismerőseim sorából. Nevét megváltoztattam, a többi szó szerint így zajlott.

•  BDK

  • Kedves Ismerős, először is kösz a jelölést - visszaigazoltam.
    Másodjára viszont kikívánkozik belőlem az a megjegyzés, hogy valószínűleg eléggé erősen különböznek a világról alkotott elképzeléseink, politikai nézeteink, ízlésünk. Ez engem önmagában nem zavar, de ha majd ismerősök leszünk (vagyunk), akkor időnként a te tevékenységed megjelenik az én hírfalamon, az enyém pedig a tieden. Ez is rendjén van mindaddig, amíg esetleg olyasmi is fel nem kerül a falra, ami a másikat irritálja. Velem az utóbbi hónapokban jó párszor megesett, hogy vagy én voltam kénytelen törölni az ismerőseim közül jó párat azért, mert szélsőséges jobboldali propagandát folytattak. Olyan oldalakat, hírforrásokat, szimbólumokat jelenítettek meg, amelyek egy számomra elfogadhatatlan szellemiséghez, ideológiához kapcsolódnak - és ilyesmire részemről nincsen fogadókészség. Vagy pedig mások maguk töröltek engem, mert én viszont a liberális nézeteimről árulkodó blogbejegyzéseim, cikkeim linkjét osztom meg a hírfalon, és akadtak, akiknek a szemében ez egyenlő a nemzetárulással.
    No, mindezt csak azért írom, mert ugyan megnyomtam az ismeretségünket megerősítő gombot, de talán azért gondold végig: akarsz-e valóban itt a Facebookon az ismerősöm lenni, avagy mindketten jobban járunk, ha mégsem. Ha most hullatjuk vissza egymást az ismeretlenségbe, az valószínűleg kevesebb konfliktussal jár, semmint ha ez akkor történik meg, amikor már "bejáratódott" a virtuális kapcsolatunk.
    Mindezekkel együtt szép napokat kívánok.
• Ismerős
  

  • Kedves Károly, tegyen belátása szerint. mindenesetre az kizárt, hogy tőlem valaha is bármiféle politikai megnyilvánulást hallott volna, így nem értem miből következik, hogy ellenlábasok lennénk? A politika szerintem szellemromboló, degeneráló hatása sajnos nagyon is beleékelődött közéletünkbe, általam nagyrabecsült szerzők néha képtelen baromságokkal képesek előállni, csak mert ehhez- vagy ahhoz az oldalhoz tartoznak.
• BDK
  

  • Kedves Ismerős, először is légy szíves, tegezz vissza, ez a neten a legelfogadottabb. A feltevésemet három dologra alapoztam. 1. Kedvenc oldalaid között ott találtam Orbán Viktorét. 2. Politikai nézetedként ezt adtad meg: "minden, ami lopott területek visszaadását eredményezheti" - ez revizionizmus, irredentizmus. én a Trianon-szindrómát a nemzetre nézve az egyik legveszélyesebb dolognak tartom. 3. ismerőseid között szinte elsőre pont azokat a neveket pillantottam meg, akik nemrégiben a Jobbik rendezvényén feszítettek nyilas zászlók alatt (s akiket én nemrégiben töröltem). Ha ezek ellenére te magad távol tartod a politikától, azt üdvözlöm. akkor már csak az a kérdés, hogy te el tudod-e az én nézeteimet fogadni
• Ismerős

  • Nem vagyok rendszeres Facebook-csetelő, az itteni szokásokhoz még hozzá kell szoknom. Általában aki valamiképp eljut az én nevemhez és kéri az ismeretség megerősítését azt válogatás nélkü el szoktam fogadni. Lehet, hogy hiba. De arról is most kellett tőled értesülnöm, hogy Orbán mint kedvenc van nálam bejegyezve. A második felvetésedre a válaszom egyszerű, erkölcsi, etikai probléma, anélkül hogy most valaki vallási túlbuzgósággal vádolna, a tízparancsolatot kell felhoznom: NE LOPJ! És ami ebből következik, a rablott holmi viszajár. Ilyen egyszerű. A rabló meg büntetést érdemel, mi ebben a sovinizmus. Egyszerű polgári büntetőjog. A magyarság mért kivétel ez alól?
• BDK
  

  • A történelemre nem lehet alkalmazni a tyúktolvajlás szabályait. Ez nem okos érvelés.
  • Ha ilyen fogalmakban gondolkozol és "büntetésről" beszélsz, akkor Trianon is megérdemelt büntetés volt.
• Ismerős
  

  • Ha már hasonlat, akkor megfelelőbb lenne a "házfoglalás", mert Trianont egy szimpla tyúklopáshoz hasonlítani kissé bizarr. De mit szóljon az az ember, akihez betörtek és kisajátították az életterét, miközben meghagyták neki a tyúkólat? Te ebben az esetben tűrnéd? Nem fordulnál-e hatósághoz? Ráadásul mindez már történelem, mert az említett szerződés a felek felbomlása után nem is tarthatnak igényt rá. Egy kivétellel. Tudom, hogy mindez utópia, de az igazságtalanságot nem bírom elviselni, elfogadni.
• BDK
  

  • Mondd, gondoltál már a szerbek, románok, szlovákok igazságérzetére?
  • polgári büntetőjogot pedig te akarsz a történelemre alkalmazni, ezért hoztam fel a tyúklopást.
• Ismerős

  • Rácok, oláhok, tótok, akik nem is lennének, ha a mindenkori magyar állam ki nem kupálja őket, (hogy ne mondjam kitenyésztette), adván nekik mindenféle jogokat, ami a korabeli Európában ismeretlen volt.
• BDK
  

  • na ez most már valóban sovinizmus.
  • töröllek, Ismerős, nincs szükségem ilyen ismeretségre
  • aki lenézi a nem magyarokat, az hitvány magyar, ez a véleményem.

Asztro

Bizony mondom néktek, sok fura gondolat járt a fejemben 32-34 évvel ezelőtt arra nézvést, mi hogyan alakul majd a jövőben, de azt a legnagyobb fantáziával sem láthattam előre, hogy életem akkori nagy Első, majd  nagy Második Évája 2012-ben csillagjósló honlap linkjét fogja megosztani egymással a Facebookon. Én ezt a linket bizony meg nem adom, de a képről kibetűzhető. Aki nem találja elég gyorsnak saját elbutulási folyamatát, keresse meg az oldalt. Így jutunk a csillagokba. 

Egyetlen idézet a nyitó oldalról:

A CsillagMag a mindenkiben rejlő Központnak egy allegóriája, ahol az egész Univerzum és az Egyén találkozik: az a pont, ahol felismerhető minden belső gondolat és érzés – ugyanebben a pontban benne rejlik a Világegyetem, azaz ahol a Te és Én világa összeér.

A Belső Fénymag, amely a Szeretet mindent átható rezgésén rezeg, polaritás nélkül, túl minden dimenzión.

Vili?

Spájzolás

Csönge már a spájzban van

Csönge egyik régebben feltöltött logó-terve most nyerte el az egyik legnagyobb internetes logó-megosztó portál szerkesztőinek a tetszését, kitették a kiválasztott képek galériájába, így most a főoldalon is látható. Kapja is a lájkokat szépen.

 

Más:  boríték címzése - levélcímzés - levél címzés

• Balla D. Károly - eligazító-1 | Balla D. Károly oldalai - eligazító-2
• Teljes lista: Balla D. Károly - részletes eligazító