BDK BLOG

2016. október 24., hétfő

Puccs vagy népharag

Facebookos kommentjeim, okt. 23 után


na most az a helyzet, hogy tegnapi beszédével a minapi cikkemben vázolt csapdahelyzetet GyF megszüntette, mivel ezek után már egyáltalán nem feltételezem róla azt az egyedüli képességet, amit ennek előtte még belé láttam. "Nincs középút, aki nincs velünk, az Orbánnal van." - hörögte orbáni rekedtséggel. Pikó András véleményét osztom: "az ellenzéki egységet és mögé a társadalmi többséget nem morális alapú, de politikai zsarolással, az ellenzékkel is kritikus vélemények kényszeres elhallgattatásával, hanem az ellenzéki politikai alternatíva vonzóbbá tételével kellene elérni. Ezek a mondatok, azzal, hogy másképpen gondolkodókat Orbán érdekközösségébe nyomják, éppen úgy zárják ki a demokraták közösségéből a kritikusokat, ahogy Orbánék szokták kizárni a nemzetből az ellenzéket, a velük egyet nem értőket." - jegyezte meg Gyurcsány fenti és Bokros alábbi mondatáról: "Aki elmúltnyolcévezik, aki gyurcsányozik, az Orbánnal van." - hát nem, kedves volt miniszterelnök és volt miniszter urak! nagyon is lehet valaki orbán rendszerének esküdt ellensége (demokratikus és liberális, értékelvű alapokon) úgy, hogy a régebbi politikai garnitúrát is elutasítja

hogy orbán mit és hogyan hörgött a másik színpadon, hogy miként szűrte ki a füttyöt a köztévé, hogy ököllel csaptak egy történész arcába stb., az mind-mind borzasztó. de a pszichopaták vezette diktatúrák már csak ilyenek, mégis, mi mást várhatnánk. szomorúbb, hogy a demokratikus ellenzékkel kapcsolatban táplált remények is újra és újra illúziónak bizonyulnak. mi más marad, mint a belső puccs vagy a népharag.


2016. július 22., péntek

Nemzeti hagyományok, kereszténység

Orbán Viktor megint nagyon tusványos állapotban van. De ezt még nem abban a szakrális térben, hanem Varsóban mondotta, a  visegrádi négyek kormányfői találkozóján:
"Az alapvető értékek terén, mint például a nemzeti hagyományok, kereszténység, biztonság, alapvetően eddig is egyetértés volt a visegrádi országok között."
Egyik facebookos barátom gyomrát megfeküdte ez a kijelentés és ezzel kommentálta:

"Számomra a kereszténységnél vagy az úgynevezett nemzeti hagyományoknál (mik azok?) nagyobb érték a Monty Python. Csak szóltam."
Lett némi vita erről. Én ezt füztem hozzá:
Balla D. Károly: speciel nekem a magyar nyelv, irodalom, kultúra nagyobb érték, mintha a python, de ELVIEKBEN egyetértek Szegi Hunorral és eközben nem annyira azt kifogásolom, hogy OV miből indul ki (no persze álszentként), még csak nem is az, hogy kizárólagosságot sugall (sulykol?), hanem hogy kisajátít. úgy pozicionálja magát, mintha a nemzeti hagyományoknak, kereszténységnek, biztonságnak ő lenne a letéteményese Mo-n. nekem fontos a kulturális hagyomány, de ebben a progressziót gondolom a legfőbb értéknek, így szerintem OV retrográd gondolkodása kultúraellenes; a kereszténységet mint értékrendet sem gondolom lebecsülendőnek, és ha hinnék tanításaiban, megnyugvással töltene el az a meggyőződés, hogy a mi Viktorunk a pokolra kerül mérhetetlen bűneiért, amelyeket épp a magyar nemzet ellen követett el.
Aztán még arról esett szó, hogy mennyire fontos egy mai átlagos magyar szemára a kereszténység. A felvetésre ezzel reagáltam:
Balla D. Károly: "most mennyire fontos egy átlag magyarnak a kereszténység" - ezt sokfelől körbe lehetne járni, nyilván más tapasztalat szerezhető fővárosi fiatalok körében, más egy kisvárosban, és más faluhelyen. no meg megint más a kereszténység értékként való előrehelyezése, más az élményszerű átélése, és más a templomba járás gyakran kiürült konvenciója, a mélységek és magasságok nélküli "vulgárhit". sokáig gondoltam, hogy ez az egész vallásosság, kereszténység, istenhit, templomjárás egy atavizmus, túlhaladott állapot, előbb-utóbb szemétre dobja a modern kor embere. de nem. "van rá igény". nem marginális dolog, hanem tömegjelenség. éppen ezért használják saját céljaikra populista politikusok világszerte.
Az egyik "albeszélgetésben", belső topikban aztán a nemzeti hagyományok mibenlétére terelődött a szó, s arra, hogy ez csak kamu. Hogy Orbán Viktor szájából az, abban én sem kételkedem. de a dolog ennél azért bonyolultabb, maga a hagyomány nem tehet róla, hogy a magyar miniszterelnök szájára veszi.
Balla D. Károly: hogy OV szájából és hogy mint a kormányzási program kiindulópontja ez kamu, abban tökéletesen egyetértek. magukról a hagyományokról, közte a nemzeti jelzővel illethetőkről egy kicsit másként vélekedem liberális beállítottságom ellenére. talán mert afféle nemzeti liberális lennék... énszerintem tehát vannak és fontosak azok a hagyományok, amelyek joggal nevezhetőek nemzetinek. baj akkor van, amikor ezekről vagy ezek némelyikéről mint egyetlen lehetséges választásról beszélnek. (értékes dolog szerintem a magyar népzene, de én pl. jobban szeretem a jazzt, és nem gondolom, hogy ettől kevésbé vagyok magyar.) ennél is súlyosabb baj, ha a nemzeti hagyomány nemcsak mint kötelező választás jelenik meg, hanem mint a mások hagyományánál magasabb rendű érték. ebből aztán rémes dolgok is kifejlődhetnek, talán fölösleges említenem, mi minden. de ettől még az igaz lehet, hogy a nemzeti hagyományok sokasága összességében valamilyen szinten hozzájárul magyarságtudatunk kialakulásához, meghatározásához, megragadhatóságához. mondom ezt azzal együtt, hogy a nemzet fogalmát én is problematikusnak érzem és magyarságtudaton egészen mást értek, mint akik állandóan beszélnek róla.   

2016. július 20., szerda

Okos telefon - buta felhasználó

tömeges sms küldés - mobil marketing kampány
Manipuláció-e a mobilmarketing? Tömeges SMS küldés okostelefonra

Az okostelefon mindent tud. Az okostelefon mindent jobban tud. Még szép. Ekkora memóriával nem kunszt. De nem is csak erről van szó. Az internetre kötött okostelefon tanul. Ha nem is úgy, mint egy mesterséges intelligencia (gépi tanulás), de például azzal, hogy új és újabb alkalmazásokat töltesz le rá, mégis egyre többet tud, vagyis tanul. De egyre több mindent tud azon a réven is, hogy mindenre emlékszik. Akár évekre visszamenőleg visszakövetheted, hol jártál, mit néztél meg, hová jelentkeztél be, mi fotóztál le, kit hívtál fel. Az okostelefon mindenre emlékszik. Mindent tud.

A dolog akkor válik félelmetessé, ha bővíted a mondatod. Mindent tud rólad. De ha a túlokosított mobilkészüléked mindent tud rólad, akkor ugyanígy mindent tud a szolgáltató is. Amely egyelőre csak szolgáltat. Szolgáltatja a mindent-tudást. De ha kedve szottyan, akkor már nemcsak kiszolgál, hanem manipulál. Ha akarja, pillanatok alatt átveszi fölötted az irányítást. No, annyira azért nem, hogy te ezt észrevennéd. Megváltoztatni, átprogramozni (egyelőre) nem tud. Olyan még nincs (csak a filmekben), hogy kapsz egy SMS-t és elkezdesz gyilkolni. De a saját életszokásaidon belüli választásban nagyon is manipulálható leszel.

Kicsiben már így működik a mobilmarketing. Amely korábban csak a telefonos mobilszolgáltatói csatornán érkező üzenetek formájában létezett. Vagy felhívott valaki, vagy SMS-t kaptál. Utóbbit jobban szeretted. Bele sem gondoltál, hogy másik százezer vásárló kapta ugyanazt a szöveget. De abba sem, hogy honnan tudják a mobilszámodat. Ja persze, amikor kitöltötted a törzsvásárlói kártya igénylőlapját. Volt ott valami apró betűs. Nem olvastad el. Kit érdekel más, mint az 5% kedvezmény. Most aztán jönnek az SMS-ek tömegesen. Legalább tudsz mindenről. Nem maradsz le az akciókról.  

És az életedről, arról sem maradsz le?

2016. június 10., péntek

Etnikai határok, nemzetstratégia

Bárdi Nándornak egy Szegeden tartott előadásáról olvasott beszámoló késztetett néhány régebbi írásom felidézésére. Nándor a kárpátaljai magyarság teljes kivonulását vizionálja (exodus), ennek korai folyamataira még az ukrán-orosz katonai konfliktus előtt többször felhívtuk a figyelmet, igaz én inkább válságról beszéltem-írtam, és ennek jegyei közt említettem a kivándorlást, s hogy a fiatalabb generációk, valamint az értelmiség távozásával hogyan mélyül el a krízis.

Kis írásomat közzétettem itt: Befellegzett a kárpátaljai magyarságnak - és szokás szerint megosztottam a Facebookon. Egy hozzászóló itt vetett fel néhány dolgot. Az etnikai határok elmosódásának okát (amiről írok) az elukránosodásban vélte felfedezni, a magyarság szempontjából pedig az áttelepülést ezzel szemben a kisebbik rossznak gondolta. Ezt válaszoltam:

1. Nem, az etnikai határok nem az asszimiláció miatt mosódnak el, a nyelvváltás vagy pláne nemzetiségváltás továbbra sem jellemző a kárpátaljai magyarokra (bár természetesen előfordul, pl. vegyes házasságok esetén), vagyis az elukránosodás korábban sem, és most sem tartozik az égető problémák közé. A települések lakosságának a nemzetiségi arányai változnak erőteljesen (pl. az elköltőző magyarok helyére nem magyarok érkeznek, a fejlődő városok lélekszáma nem magyarokkal gyarapszik). A korábban magyar többségű települések előbb vegyes összetételűvé válnak, majd a magyarok kisebbségbe kerülnek - ez jellemzően az etnikai határokon megy végbe, de ez történt pl. Beregszászban is. Ezzel a tömbmagyarság egyre inkább szórványosodik, a szórványok pedig szűkülnek, idővel felszámolódnak. 
a magyarság etnikai határai
A magyarság etnikai tömbjei és szórványai 1989-ben
2. A hosszútávú nemzetstratégia az lenne (lehetne), hogy a magyarság térvesztése a Kárpát-medencében ne következzen be, illetve minél lassabban történjen. A határon kívüli magyar közösségek a magyarországi magyarság számára háttérül, tartalékul szolgálhatnak sok szempontból, pl. egyfajta genetikai rezervoárként működnek. Az összmagyar érdek az lenne, hogy ezek a közösségek megtartsák reprodukciós készségüket, amit a politikusuk "szülőföldjükön boldoguljanak" eufemizmussal fejeznek ki. Tehát sem az itt maradóknak, sem Magyarországnak nem jó a tömeges áttelepülés (amit Bárdi exodusnak nevez), előbbiek érdekérvényesítő ereje ezzel minden téren (politika, oktatás, kultúra) erősen csökken, reprodukciós potenciálja pedig megszűnhet (nagy számban távozó fiatalok), az utóbbi (a Mo-i magyarság) pedig a rezervoár gyors kiürülésével ugyan időlegesen feltöltődhet, de ezzel a háttere, tartaléka felszámolódhat.

2016. június 2., csütörtök

Tartalom és marketing

Ismerkedem a fogalommal, ízlelgetem, tanulgatom a tartalommarketing jelentését, jellegzetességeit. Úgy érzem, sok a mellébeszélés. Főleg, amikor azt ecsetelik, hogy a content marketing a fogyasztók (és nem a gyártók, forgalmazók) érdekeit szolgálja. Ez blabla. Amíg nem a vásárlók, hanem a cégek adnak megrendelést tartalommarketing tevékenység végzésére, addig az az ő érdekeiket szolgálja. Más kérdés, hogy a TM finomabb módszerekkel dolgozik, mint az átverős reklámok és az árut, szolgáltatást jól tupírozottan előadó PR-cikkek
 
tartalommarketing
Tartalom előállítása és közlése marketingcéllal. Keresőmarketing, tartalommarketing


Abban a tevékenységi körben, amelyben én eregetem az utóbbi években oroszlánkörmeimet (szinte teljesen felhagyva a szépírással), a fogalom más értelmet kap. És ha igazán szigorúan veszem, akkor mind a honlapoptimalizálásban, mind a keresőmarketingben az előállított és honlapokon közölt tartalmak révén érem el, hogy egyes weboldalak bizonyos kulcsszavakkal jó pozíciókat szerezzenek és tartsanak meg az organikus Google-keresések listáin.

Ugye itt van egyfelől a honlaptartalom - annak a webhelynek a kontentje, amelyet optimalizálok. Ha ezt a tartalmat minőségivé teszem és érvényesítek rajta 20-25 keresőszempontot, akkor megnő keresőmarketing értéke. Azaz a tartalom révén valósítok meg marketingcélokat - mi ez, ha nem tartalommarketing.

Másfelől meg ott a linkprofil építés. Kreatív módszereim most már hosszú évek óta azt jelenti, hogy soha nem rakok csak úgy ki linkeket a weboldalakra, hanem releváns kontextust teremtek számukra. Kontextus létrehozása csak tartalom előállításával és elhelyezésével lehetséges: tehát ez is TM!

Vagyis a Google első oldalára tartalommarketing eljárásokkal kerülhet fel egy weboldal

Azaz rácsodálkozhatom a tartalommarketingre, mint Moliére hőse a prózabeszédre.  Anélkül művelem évek óta, hogy tudtam volna: van ilyen.

2016. március 14., hétfő

Hévízen, 2007-ben

Megszűnt honlapok után keresgélve az archive.com című internetes archívumban találtam rá erre a kis riportra. 

HÉVÍZEN PIHENT BALLA D. KÁROLY ÍRÓ

Köszöni, jól van

A kárpátaljai Ungváron ötven éve született író, szerkesztő, irodalomszervező tavaly, 2002 után immár másodízben nyerte el a Csokonai Vitéz Mihály Irodalmi és Művészeti Társaság Lilla-díját. A Hévízi Irodalmi Napok egyik kiemelt szervezőjeként a reumakórház kht. a szobor mellé a Hetes Házban egyhetes üdülést is felajánlott Balla D. Károlynak és feleségének.

A közel két évtizede munkaviszony nélküli szabadfoglalkozású; folyóiratokat, kiadói műhelyeket, internetes honlapokat alapító és fenntartó író 1973 óta publikál. Versei, novellái, esszéi a magyar nyelvterület számos orgánumában jelentek meg, írásaival több tucatnyi antológiában szerepel. Húsz önálló könyve jelent meg, számos díjban és szakmai elismerésben részesült. Idén virtuális öngyilkosságot követett el, azóta posztumusz műveit írja és publikálja.

– Mire volt jó, miért kellett a virtuális életkioltás?

– Elsődlegesen nézve ez egy gag, egy poén, amivel felhívom a figyelmet magamra, jelenlétemre, a virtuális világra. Esetemben mélyebb és messzire vezető értelme is van ennek a „literaturikus öngyilkolásnak”. Szembesülés címmel tavalyelőtt megjelent regényem az „én” felszámolásáról, a szerzői „én” megszüntetéséről szól.

Egyik kritikusom szerint művemben rituálisan követtem el virtuális öngyilkosságot. Amikor ötvenéves lettem, akkor úgy gondoltam, hogy regényhősöm igazolásául – egyik hősöm mondja ki: semmiképpen sem akar egy nappal sem tovább élni, mint az egyik szellemi példaképe, aki éppen ötvenévesen halt meg – nekem is végezni kell magammal, amúgy virtuálisan...

– Milyen szerepet tölt be életében Hévíz?

– Hallgatóként és előadóként is mindig örömmel jövök a Csokonai Társaság hagyományos összejövetelére. (A Tanulmányi Napokat idén október 12–13-án rendezik, a program a www.csokonai.org honlapon olvasható.) A Balatonnak ez a csücske már csak irodalmi hagyományai miatt is nagyon kedves számomra. A kellemes környezet, az itt élő barátok, a vendégszerető város-párosok miatt szívembe zártam e kisrégiót.
----
Megjelent: Zalamédia

2016. január 1., péntek

Megszűnt a NolBlog

Már múlt időben írom, pedig még csak január 31-én fog bekövetkezni az esemény: a Népszabadság Online (NOL) alatt több mint 10 éve működő blogrendszer teljes egészében megszűnik. Ezt maga a szolgáltató jelentette be egy körlevélben, amelyet az összes bloggernek elküldött. Így hangoz: 

Tisztelt NolBlog.hu felhasználó!

Sajnálattal értesítjük, hogy a Mworks Print Zrt. mint a nolblog.hu üzemeltetője, 2016. január 31-én bezárja a nolblog.hu és az admin.nolblog.hu weboldalakat, azok minden szolgáltatásával együtt. A weboldalak – az ott megjelenő adatokkal, blogokkal és szolgáltatásokkal együtt –, ettől a naptól kezdve nem lesznek sem a nolblog.hu webcímen, sem annak aloldalain keresztül elérhetőek.
Az oldalakon keletkezett adatokat a törvényi előírásoknak megfelelően kezeljük.
Ha blogját meg szeretné őrizni, vagy a blogolást más szolgáltatónál kívánja folytatni, akkor a blog saját számítógépre való mentéséhez a következők a teendők (a mentett blog importálásáról a választott blogszolgáltatónál érdeklődhet):
  • Belépés, ‘Saját blogjaim’ menüpont, adott blog kiválasztása
  • Blogexport: a NolBlog admin felületén Vezérlőpult ---> Hasznos holmik menüpont
  • Képek mentése: Blog ---> Intéző menüpont
Köszönjük, hogy használta szolgáltatásainkat!
Üdvözlettel,
Mworks Print Zrt.
support: nolblogsupport@nepszabadsag.hu
Én 2004 óta blogolok itt, akkor indítottam az Egy manzárdőr feljegyzései c. blogot, és ezeket 2006-ban két további követte. Bár most már évek óta csak utóközlő és ajánló blogoknak használtam őket, egy időben részese voltam az igen intenzív közösségi blogolásnak, gyakran vezettem a népszerűségi listát (még fsp, azaz Föld. S. Pétert is le-leszorítva a dobogó akkoriban általa szinte kibérelt első fokáról). Aztán talán úgy 2008-9 táján kellemetlen afférom támadt egy asszonysággal, és akkortól kezdve a frisseimet már nem osztottam meg itt.

Technikailag a NolHu mindig eléggé kezdetleges volt, technikai fejlesztés az utóbbi 10 évben gyakorlatilag alig történt, bár a főoldal nemrégiben mobilbaráttá vált (maguk a blogok nem).

Legnépszerűbb írásom ez volt a nolblogos Manzárdon 2006. február 24-én (de itt már az új helyre átmentett cikk linkjét adom meg):

Válaszlevél Orbán Viktornak

2016. január 31-ével megszűnik, megszűnt a NolBlog - a Népszabadság Online portál - a NOL - alatt működő blogrendszer. Legnépszerűbb posztom az Egy Manzárdőr... c webhelyen a Válaszlevél Orbán Viktornak című volt. - blogolás, szerviz blog: laptopcafé - első google, személyes, politika, laptop felhasználó - kijelző hiba megszüntetés budapest - notebook javítás