BDK BLOG

2014. augusztus 29., péntek

Költői piramisjáték

Mindig elindít valaki a Facebookon valami piramisjátékot. Jó esetben jóhiszeműen. Kinek ne tetszenék, ha valaki kirakja kedvenc versét és megszólítja 10 ismerősét, tegyék ugyanezt, saját 10-10 ismerősüket megkérve. Dejó! "Hasít a játék".

Nekem két alapvető bajom van ezzel.
  1. Ha mindenki 10 ismerőst jelöl meg és nincsen ismétlődés, a 7. körben elérnénk Magyarország összlakosságát és a 10-ben meghaladnánk a Földét. Ehelyett az történik, hogy már a második-harmadik körtől kezdve visszaérkezik hozzánk a felkérés, majd egyre több ismerősünktől kerül vissza, mígnem, ha valóban hasít a játék, százas, ezres nagyságrendben leszünk újra és újra felkérve...
  2. A Fecebookot eleve nem tartom megfelelő helynek költői szövegek megjelentetésére, klasszikus, nem jogvédett verseket sem látok itt szívesen (ezek megtalálhatók sokkal igényesebb, erre a célra szolgáló felületeken), a szerzői jogvédelem alatt állók önkényes publikálását pedig kifejezetten problémásnak gondolom: semmifajta szerzői szöveg jogtalan (azaz a jogtulajdonos hozzájárulása nélküli) közlésének nem vagyok a híve - ezekben a játékokban gyakran ilyenek kerülnek sorra. (Ha például az én versemet teszi ki valaki (és észreveszem), meg szoktam kérni, hogy szedje le, mert sérti a szerzői jogaimat. Szeretem magam megválasztani, mikor, hol és mi jelenjen meg tőlem. Szerintem ezzel lehetnek így mások is.)
Úgyhogy ezúton is kérek mindenkit:

SZÍVESKEDJETEK ENGEM KIHAGYNI EBBŐL A PIRAMISJÁTÉKBÓL!

2 megjegyzés:

  1. A szerzői jogvédelem szerintem oximoron. Ahogyan a saját szövegeink feletti kontroll is illúzió. Az első közlés joga, mint utolsó kívánság, megillet, onnantól a halálraítéltek szabadságában osztozunk.

    A szerzői létmód a kitettség, sebezhetőség állapota, és mint ilyen, eleve lemondás. Nem néhány jogról, mindenről. Számomra a szabadság végletes megélésével, a sebezhetőség publikus vállalásával ellenkezik, hogy utána jogokat követeljek.

    A szerzői jogok paradoxonára való hivatkozást egy zenésznél, egy képzőművésznél még megértem: ott pénzről is szó van. De az költészet számomra végletesen nincstelen állapot. A piramisjáték metaforáját is épp ezért nem értem. Ott pénzről van szó, akik felül vannak jól járnak az alul lévők pénzéből - apropó, mintha a kapitalizmus lényege is ez lenne, de ez más tészta.

    Annyiban talán egyetértünk: az ilyen népszerűsítő kampányok a cuki kismacskák és szelfik között éppen hogy inflálják a verseket, egy idő után unottan átgörgetik. De mekkora különbség ez ahhoz képest, hogy ha át se görgetik?

    VálaszTörlés
  2. Kösz a megjegyzés. Szép a lírai megközelítésed :). Nem tudom, emlékszel-e rá: a József Attila Összes már évek óta fenn volt a MEK rendszerében, amikor a jogörökösök leszedették. És ez egy nívós, rangos, országos intézmény volt - csak akkor tehették vissza, amikor a törvényileg előírt 70 év eltelt JA halála után és az életműve így nem esett többé a szerzői jog védelme alá. De uez történt Örkény egyperceseivel is. Ezek persze nem feltétlenül érvek: de talán fontos adalékok.
    Nekem kiadóként személyesen is meggyűlt a bajom Móra Ferenc egyik jogörökösével. Kiadtuk Móra egy meséskönyvét (saját válogatás) akkor, amikor épp 50 év volt érvényes. Főleg Kárpátalján terjesztettük (illetve az itteni pénztelenség miatt - 90-es évek - inkább ajándékozgattuk) - elfogyott. Nosza, adjuk ki újra. De közben az 50 évet 70-re emelték. Fordultam a Jogvédőhöz. Válasz: akinek egyszer már lejárt hatályosan az 50, annak nem emelik fel 70-re, csak akik még "nem voltak lejárva", azokra érvényes. Ok. megjelent a második kiadás. Erre a jogörökös felszólított, hogy fizessek jogdíjat. Amit a Hivatal nekem mondott, nem volt pontos, lehetséges volt más jogértelmezés is, ami alapján kötelezhettek volna... Kis híján per lett belőle, végül a jogörökös alighanem csak azért állt el, mert meggyőződött róla: a példányok java ingyen került el iskolákba, intézményekbe, gyerekekhez Kárpátalján.
    Nos: Móra Ferenc meséiről volt szó, amit joggal érezhettünk 1999-ben vagy hányban legalább annyira közkincsnek, mint kedvenc verseinket.

    Ez is csak adalék, persze. Más a MEK, más egy kiadott könyv és más az FB. Belátom, de én a teljes kitettséget és lemondást, amiről írsz, nem fogadom el. Van szerző, aki nem bánja, ha bárhol, bármilyen gagyi blogban agyonközlik a munkáit. Engem zavar. Zavar, ha megkérdezésem nélkül bárhol újraközölnek. Megtalálható, elérhető vagyok: keressenek meg. Mi értelme annak, hogy a gondosan kialakított szerzői oldalamról kikopizzák egy versemet és máshová berakják. Ne rakják: küldjenek rá linket.

    Az FB-s akcióban terjedő verseket sem másolja ki senki könyvből. Ctrl-C, Ctrl-V, aztán annyi. Ez nekem rohadtul nem tetszik. Tegyék ki a linket és akkor adekvát helyen olvashatja bárki.

    Lásd még: http://ungparty.net/blog/2011/04/14/jogtalan-kozlesek/

    VálaszTörlés