Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas?
Váltig azon gondolkodom, hogy Majakovszkij és Gorkij volt-e annyira kommunista, mint amennyire Nyírő nyilas. Utóbbinak a tantervben a helye, előbbieknek mostantól utcája sem lehet Magyarországon a Tudományos Akadémia állásfoglalása szerint. Ez bizonyára csak úgy lehetséges, ha Nyírő grandiózus irodalmi teljesítménye felülírta politikai szerepvállalását, Majakovszkij és Gorkij viszont sehol sincs ezen a téren. Ki kell őket venni a lexikonokból is, hajrá MTA.
-----
Piréz tiltakozásomnak hangot adva Majakovszkij Rulett c. festményét (e műfajban is jeleskedett) most egy ideig be-betűzöm, ahová lehet.
-------------------------------------------
Majakovszkij és Gorkij
Majakovszkijhoz fűződő rövid, de viharos barátságának kezdete szintén 1915-re nyúlik vissza: ez a kétértelmű történet talán az egyetlen ilyen szemléletes visszautasított pártfogás az egész Gorkij irodalmi életrajzban. Később a forradalom két fő énekeseként, harcostársakká és szinte barátokká kanonizáltak, akik minden szovjet iskola oromzatán szomszédosak, nagyon kevéssé feleltek meg ennek a hírnévnek: Gorkij nem fogadta el a forradalmat, Majakovszkij nem fogadta el Gorkijt. Hogy mi történt köztük, azt ma nehéz megérteni.
Remekül kezdődött: Gorkij szeretett pártfogolni a fiatal tehetségeket, mert még mindig az orosz irodalom vezetőjének érezte magát (a fordítások és a sajtóban való említések számát tekintve ez így volt), és kezdettől fogva elsődleges kötelességének tartotta. kezdőknek segítő pozíció.
A kezdők - hacsak nem proletár írók voltak, akiknek elemi tanácsokra és publikációkra volt szükségük - nem mindig lelkesedtek ezért. Majakovszkij beteges büszkeségével általában nem bírta a gyámságot, még a legjóindulatúbbat sem. A méltányosság kedvéért megjegyezzük, hogy Gorkij gyámsága és pártfogása pontosan addig tartott, amíg az egyházközség nem jutott dicsőségbe; ezt követően Gorkij rendszerint elhidegült vele szemben - vagy részben féltékeny volt, vagy felháborodott, hogy a szerző a saját útját járta, és nem azt, amelyet patrónusa szánt neki. Így volt ez Kuprinnal , részben Buninnal (bár Bunin volt a szünet kezdeményezője), Leonyid Leonovval - a tanulók és gyülekezetek közül csak a jó kapcsolatokat őrizték meg."Serapionok", amelyek nosztalgikusan emlékeztették a gyönyörű petrográdi korszakra, a huszonegyedik évre, a Művészetek Házára, a "Világirodalom" - de ez azzal is magyarázható, hogy Zoscsenko kivételével a " szerapiók " egyike sem emelkedett fel. az akkori írások fölött: Fedin és Vszevolod Ivanov pedig - legalábbis a megjelent szövegekben - gyorsan leépült a korabeli diktátumoknak megfelelően.
Ami Majakovszkijt illeti, korai éveiben nem volt a legkönnyebb beszélgetőpartner, kihívóan viselkedett, és gyakran egyszerűen csúnyán. Mi volt a futurizmusból , és mi a rossz modorból - menj és értsd meg. Először Gorkij meghívta Majakovszkijt a helyére, meghallgatta a "Felhő nadrágban" című olvasmányát, és Majakovszkij visszaemlékezései szerint az egész mellényét elsírta. Aztán azt írta neki, hogy „Gyermekkor”. Aztán rendszeresen találkozott vele, és dicsérően beszélt, megkülönböztetve őt a futuristák csoportjától, mint az egyetlen igazi költőt. De aztán Kornyej Ivanovics Csukovszkij , akivel Majakovszkij sikerült veszekedni egy évvel korábban (az egyik változat szerint, szemtelenül megpróbálta elcsábítani a feleségét, a vendég a Kuokkala ), azt mondta Gorkij pletyka, hogy Majakovszkij fertőzte Sonka Shamardina a gonorrhoea- egy lány, akivel 1913-ban közel állt. Honnan származik ez a pletyka általában - nem világos, nem volt alapja, és csak csodálni kell, hogy Gorkij milyen felkészültséggel vette fel ezt a történetet, és elkezdte terjeszteni.
Más: