BDK BLOG

2012. szeptember 22., szombat

Komoly elismerés a menekülőtől

(Egy kis unaloműző személyeskedés) Úgy tűnik, jó úton járok. Nem akármilyen siker kivívni azt, hogy a szűk látókörű, primitív gondolkozású, liberalizmusomat és iróniámat elviselni képtelen kollégák (?) menekülőre fogják, ha találkoznak az írásaimmal. Egyikük, bár nem konkretizálta, 25-30 fontosabb honlapom közül melyikre tévedt, fontosnak tartotta a Facebookon a következőket bejelenteni:
Jujj! Véletlenül behuppantam "néhai" (önmagát már több ízben eltemető) három kezdőbetűs kárpátaljai költő ismerősöm honlapjára, hát észtvesztve menekültem onnan.
 A lájkolók között aztán ott látom néhány kedvencemet, például a kedves tanárnőt és a nem kevésbé szimpatikus költőnőt, akiket már volt szerencsém az utókor számára az adott linkek alatt megörökíteni (érdekes, hogy az első link alatti tanárnős bejegyzésemben épp az érintett másik két kollégát (?) - a menekülőst és egy lájkolóst - is említem. Úgy tűnik, ők képezik rajongótáborom kemény magját).

2012. szeptember 13., csütörtök

Beregszászi borzalmak

Alább a zeneművészet három csúcsteljesítményét ajánlom figyelmetekbe, amelyeket a műhöz méltó konzseniális előadásban élvezhettek. Kettőnek címében-szövegében van benne Beregszász, a harmadiknak pedig az előadója beregszászi - származásában és felvett nevében egyaránt. Választhattok magatoknak beregszászi kedvencet, kedvenc beregszászi borzalmat.

1. Lengyel János - Ivaskovics József: Beregszászi utcák (sajnos csak hang... de ez nem akármilyen)

 
 >>Katt ide a meghallgatáshoz

2. Schober Ottó - Pitkin: Beregszász




3.Beregszászi Olga előadásában: Mi nem felejtünk, nem felejthetünk


---
A Pitkin-dalról egyszer már írtam Beregszászi giccs címmel blogjegyzetet.

2012. szeptember 10., hétfő

Bürokrácia

Most álltam el egy szerződéstől. Az engem megkereső tudományos intézet ingyenesen kért bizonyos anyagokat, hozzájárulásokat. Hozzájárultam emailben - de most elküldték (ugyancsak emailben) a szerződést, ám ezt NÉGY példányban (!) és POSTAI úton kérik vissza. Bocs, ez így nekem túl bürokratikus.

 A postaköltségről nem is beszélve :)


------
Frissítés: a nagy tekintélyű tudományos intézmény lemondott a 4 példányról és a postázásról. Elegendőnek bizonyult, ha kinyomtatom,aláírom, beszkennelem, elküldöm a szerződést, és ugyanazt teszik ők is saját aláírt verziójukkal.

Ezek után vállalom országos hivatalok leszoktatását a bürokráciáról.

------

Újabb frissítés (szept. 22.). 

Miután igent mondtam arra, hogy a neten elérhető anyagaim némelyikét (a blog-anyagokat) .xml fájl formájában elküldöm az intézetnek, erre levélben szelíden emlékeztettek. Rendben, két legfontosabb blogom "exportálás" funkcióját használva lementettem a blogok teljes anyagát és a két állományt válaszlevelemhez csatolt állomány formájában elküldtem, egyben megjegyezve, hogy igazán fontos írásaim nem a blogokban, hanem az exportálást lehetővé nem tevő két másfajta honlapon vannak (https://sites.google.com/site/balladkaroly/ és http://bdk.hhrf.org/).

Ám a levél visszapattant azzazl az üzenettel, hogy az intézmény levelező szervere nem tudja fogadni a nagy méretű állományokat.

Ja, igen, valóban nem fogad 5 MB fölött - jött utólag a mentegetőző válasz (előbb telefonon, sajnos ezt alig hallottam, aztán megkaptam a levelet is), de van megoldás, lennék szíves egy szerverre feltölteni...

Ez már újra sok lett nekem. Végül is hanyadik levelet olvasóm-írom, hányadszor foglalkozom a dologgal - miközben folyamatosan én teszek magánemberként szívességet egy országos intézménynek. Így hát erre a levére ragadtattam magam:

(megszólítás),
bennem megvolt a jó szándék, a legegyszerűbb módon el akartam küldeni az Önök kedvéért exportált és lementett fájlokat, de ez most már megint a „4 példány postán” esete.
Kissé abszurd helyzetnek tartom, hogy egy magas költségvetésű intézmény feltehetően jól finanszírozott programja keretében, miután én magánemberként és a szerzői jogok tulajdonosaként anyagi viszonzás nélküli egyoldalú gesztusként hozzájárultam a neten elérhető szövegeim felhasználásához, azután újabb és újabb elvárásoknak tegyek eleget szabadidőm rovására, miközben az Önök részéről mindenki fizetésért és munkaidőben végzi a dolgát. Nincs szándékomban ezzel az üggyel tovább foglalkozni, sem levelezés, sem telefonozás, sem fájlmentés, sem feltöltögetés formájában. Ellenben bármikor kész örömmel felbontottnak tekintem szerződésünket.
Belátásra számítva, üdvözlettel:
bdk

   
ps. +1 levélváltással békésen lezártuk az ügyet. a szerződés marad, de újabb kívánságoknak nem teszek eleget.